A Vonzás törvénye | ✓

harmincegyedik fejezet

A hetem valamiért gyorsan szedte a lábát, fel sem fogtam, hogy hova rohan az idő, míg végül el nem értük azt a bizonyos szerdai napot és anyut vasárnap temetik, szóval pénteken már indulunk is Arizonába, hogy még időben megérkezzünk a ceremóniára. Milyen ünnepélyesen hangzik! Ceremónia... nevetnem kellett a szerencsétlenségemen. Még aznap összepakoltam, miután összefogtam a hajamat egy laza kontyba már a biciklimre is pattantam, egyenesen a Rowland rezidencia felé tekertem.

A napokban valamiért elkerültük egymást Howllal, és ezért hálát mondtam az istenségeknek. Alig bírtam már ki lelkileg ezt a hetet, nem beszélve arról, hogy még Howl is rátett egy lapáttal.

Lewis megígérte, hogy eljön velem Riverékhez, akárcsak Jared. Elköszönnek tőlem, végül is napokig nem fogjuk látni egymást. Nick megint kimaradt a találkozóból, valamiért nem nőttünk össze annyira, mint a többiekkel. 

Erősen az útra koncentráltam, alig pár perc elteltével, pedig már kedvenc vörös hajú fiúm karjaiban voltam. Jó szorosan megölelgetett, majd szokásához híven belebökött a bordáimba. Egy kis csókot nyomott a homlokomra majd át is adott Lewisnak.

- Minden rendben? – söpörte ki a hajamat az arcomból, sután bólintva meneteltem be mögöttük. River szobájában hatalmas káosz uralkodott, alig látott ki a monumentális kupacok mögül.

- Hát te? – nevettem el és az egyik rakásra huppanva terültem szét. Jared River ágyán, míg Lewis az íróasztal melletti forgósszéken foglalt helyet. River duzzogva a fiúhoz vágott egy féllábú barbit, majd rám emelte sötét szemeit.

- Anya rám parancsolt, hogy kezdjek valamit ezzel a nagy kupaccal, szóval most szortírozok.

Jared vigyorogva húzott elő egy tűzvörös fehérneműt, fogalmam sem volt, hogy azt meg hol találta, mutatóujjára akasztotta, majd füttyentett egyet. A lány felkapta a fejét, a forgósszéken ülő Lewis szakadt a röhögéstől, míg River arca egyszerre váltott fehérre, de rögtön utána tűzpirossá, akárcsak az a falatnyi fehérnemű amivel a vörös játszadozott.

- Ezt kinek tartogatod? Howl nem hiszem, hogy örülne ennek a darabnak, de megsúgom szívesen látnálak benne – kacsintott egyet, de az ütés nem felőlem, hanem a szoba másik felén ücsörgő fiútól származott, aki gyorsan pattant fel és suhintotta nyakon. Jared felnyerített, vihogva dőltem a kupacra. – Hagyjál már, csak vicceltem!

- Na azért – szűkítette össze a szemeit Lewis. – River a fogadott húgom szóval kettő fivértől is rettegj!

Jared nevetve kacsintott egyet, River kikapta a fiú kezéből a fehérneműjét és durcásan bevágta a komódjába.

- Utállak! – gyűrte össze a kezébe kerülő pólót.

Míg ők egymás vérét szívták én próbáltam nem a pénteki napra gondolni, 30 valahány óra autókázás azért, hogy láthassam anyám holttestét, megéri a fáradalmakat. Legszívesebben itthon maradtam volna, távol a szenvedésektől és egy képzelt univerzumban lakozni, egy jobb jövő érdekében. De nem tehettem meg, annyi bőr még volt a képemen, hogy elmenjek a temetésére és egy lapátnyi földet borítsak a sírjára, ami túl hamar hívta őt magába.

Senki sem vette észre pillanatnyi elkalandozásomat és ennek mindennél jobban örültem. Amióta beavattam Roxyt a történtekbe – vagyis nagy körvonalakban –, azóta már az egész társaság él az információval. Ám nem viselkedek velem másképp és ez szörnyen jól esett, Jared megőrizte furfangos hangulatát és minden adandó alkalmat megragadva próbált jobb kedvre deríteni. Sosem leszek nekik elég hálás.