A Vonzás törvénye | ✓

Epilógus

Howl az ujjaimat szorongatta és bíztatóan apró csókokat lehelt a nyakamra, míg én remegő kezekkel nyitottam ki új lakásunk ajtaját.

Minden álmom teljesült akkor, mikor megkaptam a Yale-ről a levelemet, miszerint felvettek. Először csak nevetve megráztam a fejemet és próbáltam meggyőzni magamat, hogy biztos csak félre gépelték a nevemet és igazából valaki másnak címezték a levelet. De ahogy minden nap elolvastam a sorokat, hirtelen rádöbbentem, hogy ezt igenis nekem címezték. Hogy engem vettek fel és nem valami más lányt. Mást se kívánhattam volna azokban a percekben.

Howlt alapjárton felvételt nyert, hisz minden egyetemnek szüksége volt sportolókra, és Howl még mindig szárnyalt az úszásban, és én imádtam a barátnője lenni. Minden egyes nap boldogsággal töltött el, hisz tudva, hogy ezentúl a barátommal egy közös lakásunk van... igazából már szavakba se bírtam foglalni az érzéseimet.

Szétnéztem a kétszobás lakásban és éreztem, hogy szívem vágtázik. Aprócska volt, nekünk mégis tökéletes.

A konyha és a nappali egyben volt olvadva, tágas és jól ellehetett benne férni, a hálószoba pedig magáért beszélt. Egy széles franciaágy húzódott a szoba közepén, tökéletes rálátást nyújtva a vele szemben lévő ablakra. A napfény huncut sugarai bekúsztak és szétterültek a gyönyörű fehér lepedőn.

Egy sötétbarna gardrób mellett egy megegyező színű komód húzódott, egy kicsi, de takaros TV és a hálószobából nyíló fürdő. Imádtam magamba szívni a friss, új lakás illatát.

Mosolyogva markoltam meg Howl kezét, aki vigyorogva mart a csípőmbe.

- Az apukád meglátogat minket este, addig is pakolj ki – nyomott egy csókot az ajkaimra és ellépett tőlem. Máris éreztem a hiányát, de boldogságom nem apadt. Kiszaladtam a nappaliba, ami ugyanúgy fehérszínekbe pompázott, egy sötét kanapé és egy gyönyörűen berendezett konyha.

Nem tűnt valóságosnak, de apa segített az anyagiakban, persze Howllal minden spórolt pénzünket a lakásba fektettük és reménykedünk benne, hogy valahol eltudunk helyezkedni. Egyikünk sem akart a szülőkre támaszkodni, de apa ragaszkodott ahhoz, hogy havonta küldjön nekünk egy kis összeget, amit félre téve vészhelyzet esetén elővehessük.

A bőröndömhöz pattantam, mikor telefonom megszólalt. River volt az. Vigyorogva nyomtam a zöld ikonra és próbáltam palástolni a hangomban megbúvó lelkesedést. Óvatosan az ajtóra pillantottam, ahol Howl vastag dobozokat cipelt be a lakásba, fehér pólója teljesen ráfeszült széles vállaira. Hullámosan kunkorodó haját hagyta megnőni, így képes volt egyszerű mozdulattal hátrafésülni a csintalan tincseket.

Lenyeltem a mosolyomat.

- Grace – sziszegte izgatottan barátnőm és képzeletem csak úgy szárnyalt, láttam magam előtt vörös ajkait, melyek egy széles mosolyba kunkorodnak. – Már alig várom, hogy elmehessek hozzátok! Milyen a lakás?

- Azt hittem voltál már itt.

- Voltam is, de na, én még mindig a szülőházamban poshadok, te pedig már költözöl is!

Éreztem a hangjában egy kis keserűséget, de ez a cseppnyi csalódott hangsúly azonnal el is szárnyalt a hangjából. River szingli volt.

Hosszú kapcsolata volt a vörössel, de a fiú egy idő után kezdett eltávolodni Rivertől, ami mindenkinek feltűnt. Sokáig arra gyanakodtam, hogy talán összeszűrte a levet Roxy-val. Viszont nem ez történt.

Tisztán emlékszem arra a napra, mikor River a szobámban ült és éppen a laptopomon lógott, mikor Jared benyitott és sóhajtva beletúrt kócos fürtjeibe. River arca azonnal kivirult és már pattant is fel, de a fiú lemondóan megrázta a fejét. Ajkai lekonyultak és bezárta maga mögött az ajtót. Zaklatottnak tűnt, feszes volt a tartása és azonnal leszűrtem, hogy valamire készül.