A Vonzás törvénye | ✓

hetedik fejezet

Roxy csuklóm köré fonta az ujjait és így rohantunk a parkoló felé. Hosszú lábaival gyors tempót diktált, amit én alig bírtam tartani. Tekintetemmel a parkoló végében tanyázó bagázst szemléltem és a köztünk húzódó hosszú métereket. Végül elértük a célunkat. 

Eddigi bátorságom szilánkjaira tört, földbe gyökerezett lábakkal lestem a fehér póló és fekete nadrág alá bújtatott fiút. Szőke haját nyaldosta a lágy szellő, hosszú és vékony lábai voltak, keskeny dereka köré egy kockás inget tekert, észveszejtően vonzó látványt nyújtott. Éles arccsontja kiugrott karamellás árnyalatú bőre alól, állkapcsa egy heves kanyar mentén folydogált egy kecses állba.

Vonásai kemények voltak, egyenes vonalakba állva teremtettek neki férfias mégis kisfiús arcot. Ajka teltek voltak, színűk az éppen bimbózó rózsára emlékeztettek. Túlságosan is jóképű volt, ami elvonta a figyelmemet arról, hogy egy szívtelen dög.

Ki is ez a nyomorult?

Szavai élesen sértették fel a bőrömet. Hogy lehet egy ilyen angyali külső alatt egy rothadó lélek? 

Roxy észrevette, hogy megtorpantam, homloka ráncokba tömörült. Komolyan megtorpanok? Komolyan megijedek egy hülye seggfejtől?

Mennyiszer aláztak már meg? Több milliószor. Megrémültem? Soha. Akkor most mit teszek? Oda megyek és jól fejbe kólintom.

Utolsó mondatomon jót derültem, de az adrenalin újból forrongani kezdett bennem. Na, ezt neked Howl Rowland! Mostantól már nem Roxy irányított, hanem én. Magabiztos léptekkel közelítettem meg a három fiúból álló bagázst és az egyedül ácsorgó Rivert. Barna szemei unottan ugrándoztak a vihogó fiúk között, mellkasa előtt összefont karokkal dőlt egy gyönyörű Kawasaki szépségnek. Állam a padlón koppant, tudásom szerint egy ilyen példánynak igen borsos ára van. Zöld és platina színekben pompázott, a nyári napsugarak csak úgy csillámlottak rajta.

Mikor River felfedezett magának arcán egy üde mosoly villant fel, Howl azonnal hátrakapta a fejét és szembeütközött velem. Letolta napszemüvegét és sötét szemei az enyémekbe fúródtak. Szívem akaratlanul váltott heves iramba, tarkómon édes bizsergést szült sötét tekintete. Gyorsan végigmért. Hatalmasat nyelve néztem vele farkasszemet, hiba volt. 

Aranyló fürtjei mohón fonták körül a fekete lencséket. Howl felvonta bozontos szemöldökét miközben ujjaival Roxy vékony dereka után kapott. A lány kedvesen felkacagott és a fiú vállaiba temette az arcát. 

Olyan ostoba voltam! Hittem abban, hogy talán percek elteltével hirtelen megváltozik a jelleme és kedves lesz? Szánalmas voltam. A szavaival élve nyomorult. 

- Megszólalsz vagy tovább tátogsz itt mint egy hal?

Éreztem, hogy az arcom egészen a nyakam tövéig elpirult, térdeim reszkettek, míg a fiú éles tekintete minden rezdülésemet figyelte, mégsem hatotta meg. Hirtelen lett elegem belőle. Mit képzelt magáról? Miért volt ekkora pofája? Csupán mert jól néz ki azt hiszi, hogy minden lány miatta barátkozik a húgával? 

Ajkait egy gúnyos mosolyra húzta, tudta, hogy éppen róla agyalok és ez tetszett neki. Seggfej. 

Összeszedve magamat végignéztem a háromfős társaságon. Egy magas barna hajú fiú mosolyogva figyelte az arcomat, néhány ránc össze is gyűlt szemeinek tövében. A mellette álló srác is kedvesnek tűnt, de talán a legaranyosabb az a a vörös volt, aki bárgyú mosollyal szugerált. 

Ők adtak erőt arra, hogy lustán elpillantsak a szőke fiúról és Riverre nézzek. 

- River – fordultam a lány felé, Howl szemei kikerekedtek. Nem gondolta, hogy figyelmen kívül hagyom az alázását. Egy-null nekem. – Gondoltam cserélhetnénk számot.