A Vonzás törvénye | ✓

negyvenegyedik fejezet

G R A C E

Amint kiléptem a házunk kapuján megéreztem valamit a tarkómon, vagy talán csak a bőrömön, mindegy. Azonnal tudtam, hogy ki van itt és, hogy mire készül. River szőke haja az arcomba esett, erősen szorította nyakamat, miközben egy majomhoz híven csimpaszkodott a nyakamon.

Első nap az iskolában. Vártam is meg nem is, mivel velem voltak a barátaim egyáltalán nem rettegtem annyira, de azért bennem élt a félsz miszerint lehet utálni fognak az osztálytársaim, ám amint hozzám préselődött barátnőm teste tudtam, hogy nem kell rettegnem semmitől. Mögötte feltűnt a félholtnak titulálható vörös fiú és a többiek. Lewis kaján vigyorral az arcán ölelgetett meg, majd egy félszeg puszit nyomva az arcomra át is adott neki.

Howl szőke haja a homlokába borult, sötét szemeivel az arcomat fürkészte, halkan elnevette magát vörös fejem láttán, majd végre megkaptam a reggeli csókomat. Karjaimat azonnal a nyaka köré fontam és testemhez húztam a fiút. Nem ellenkezett, karjaival a derekamat ölelte. Szuszogva váltam el tőle. Lewis és Jared fintorogva lestek felénk.

- Ha nem lenne suli, visszavinnélek a szobádba és tudod, mit tennék veled!

Elröhögtem magamat és végig csókoltam az állát. Felnyögött.

- Nem, nem tudom – tettettem az ártatlant, arca eltorzult és nyögve fúrta fejét a nyakamba. Jared szusszantott egyet.

- Tudom, hogy működnek a hormonok, de mennünk kéne.

Sóhajtva beültem az ülésre és a táskám cipzárját piszkálva vártam, hogy a gimnázium elé gördüljünk. A tragacs pöfögve állt meg. Kiszálltam a ülésről és végig vezetve szemeimet a nyüzsgő utcán feléledt bennem a rettegés és az izgalom kegyes keveréke. Howl a derekamat átölelve tessékelt tovább. River Jared karját szorongatva pattogott, míg Lewis ásítva kulcsolta ujjait az enyémek köré.

Már akkor sejtettem, hogy ők a legmenőbbek, mikor először megpillantottam a bagázst, de sejtésem a suli elé érve be is igazolódott. Csendesen figyelték, ahogy végig vonulunk a folyosón. Sokan odaintettek a srácoknak, River és én inkább elszakadtunk a fiúktól hátrább érve kanyarodtunk az igazgatói iroda felé. Tenyerem izzadt, mikor bekopogtam egy férfi nyitott nekünk ajtót, elmosolyodott.

- Jöjjenek csak! Gondolom maga az új diák Ms... - nézett a papír halmazra tanácstalanul.

- Stencil.

Bólintott.

- Igen Ms. Stencil, bocsánat egyszerűen akkora kavalkád van az agyamba, nos – teremtett elénk két széket. – akkor az osztályról szeretne valamit tudni, a beiratkozás sikeresen végbe ment, szóval ezentúl a Winston Gimnázium kegyes tanulójává vált. Gondolom Ms... - újból elakadt.

- Rowland.

- Igen Ms. Rowland majd eligazítja önt, nincs igazam?

River bólintott.

- Itt vannak a papírok és most sipirc órára!

River pattogva olvasgatta a papírokat, majd a termem felé vezetett, bocsánat termünk. A diákok már rég bent ücsörögtek. Óvatosan bekukucskáltam, észre sem vettek és úgy tűnt nem én vagyok az egyetlen újonc. River után ballagva némán helyet foglaltunk a hátsó padok egyikében és vártuk a csengőszót, ami nem sokára bele is hasított a levegőbe.

Minden a megszokott rendbe telt, be kellett mutatkozniuk az új diákoknak, majd az órarendet ledarálva mehettünk is az órákra, amik általánosságba még lazán teltek, a szünetben felfedeztem a suli kacskaringós utcáit és próbáltam kiigazodni, hogy milyen szabályosság is van a termek számozása között.