A Vonzás törvénye | ✓

harminchatodik fejezet

G R A C E

Howl karjai lustán fonódtak körém, a nappaliban ücsörögtük. Szemeimet le sem tudtam hámozni erős vonásairól, melyek még mindig az őrületbe kergettek. Vigyorogva cirógatta meg az arcomat, kuncogva kaptam be az ujját. A táskák a kanapé mellett hevertek, de az eddiginél még inkább itthon szerettem volna maradni. Apa kiszólt, hogy készülődjek.

A szobámba érve gyorsan felkapkodtam magamra egy kinyúlt pólót, amit aztán egy szürke mackónadrágba tűrtem. Hajamat kifésültem és kíváncsian meredtem a fiúra, kinek szemei szorosan a testemre tapadtak. Apró mosollyal az ajkaimon elé ugráltam, majd mellkasára helyezve ujjaimat egy kis puszit nyomtam szájára.

- River szeretne tőled még elköszönni, asszem Jared is átjön.

- Apa nem fogja megengedni, már így is túl sok időt pazaroltam el mindennel – ráztam meg a fejemet –, vasárnap lesz anya temetése, szeretne felkészülni rá, végül is ő rendezi az egészet.

- Egy óra és megígérem mehetsz – kulcsolta össze az ujjainkat, az enyémekre még csókokat is hintett. Felnevettem.

- Oké egy óra még nem a világvége.

Amint kiértünk, apa már az utolsó korty teáját iszogatta. Azonnal felpattant és a kocsi kulcsot az ujjaira helyezve már indulni is készült, de hangom megakadályozta a mozgásba. Kérdőn lesett felém.

- Igen?

- Szeretnék még elköszönni a barátaimtól, tudod most már utoljára – sütöttem le a szemeimet. Nagyot sóhajtva hunyta le a szemeit.

- 10-re a fiú házánál leszek – intett fejével Howl felé, bólintva iramodtunk ki a házból. Még hallottam, ahogyan működésbe hozza a Tv-ét.

- Fiú? Tudja egyáltalán a nevemet? – röhögött fel barátom felpattanva a motorjára. – A vezetéknevemet azért ismerhetné – dünnyögte sértetten. Megmerevedtem az ültömben.

- Ezt, hogy érted?

- Neked nem mesélte? – pillantott hátra, gyújtást adott a motornak. Engedelmesen felberregett alattunk. – Még régen egymásba gabalyodtak, azóta anya utálja az egész családot, beleértve téged.

Nem válaszoltam, apa beszélt nekem erről, pontosan emlékszem arra, mikor a folyosón üldögélve elmesélt mindent. Azt, hogy hogyan ismerte meg anyámat majd azt, hogy miképp vágta tönkre az életünket. Egyrészt viszont köszönettel tartozom neki, még ha annyi éven át szenvedtem, egy valami még is arra késztetett, hogy megköszönjem a tetteit. Megismerkedtem a barátaimmal. Ha apa nem költözött volna ide, mégis honnan ismertem meg volna Lewist, Rivert és többieket? És nem feledkeztem meg Howlról sem.

Hátához simulva mélyen magamba szívtam az illatát, memorizálnom kellett az eseményeket, ki tudja, hogy szükségem lesz-e még rájuk. Amikor szemeim előtt feltűnt a Rowland rezidencia, azonnal kiszúrtam Jared tragacsát. Mosolyomat lenyelve ugrottam le a motorról és nem foglalkozva Howl szavaival betörtem a házba, River épp a lépcsőről bandukolt lefele, szemei kiszúrtak. Felsikítva rohant hozzám és leverve a lábaimról megölelt. Szívem felduzzadt, éreztem, hogy minden kezd lassan egy vonalba jönni.

Mrs. Rowland összeszűkült tekintettel méregetett minket, de egy szóval sem szállt ellenem, mögülem pedig nem sokára feltűnt Howl is.

- Úristen köszönöm! – ugrott ezúttal az ő nyakába River. – Tudtam, hogy bízhatok benned.

Halványan elvigyorodtam és már rohantam is fel Jaredhez. Egyszerű tréing felső volt rajta, telefonjával a kezében ücsörgött az ágyon, haja összevissza kókadozott. Nem bírtam magammal, fojtogatott a boldogság, amit ezzel a vörös fiúval is meg kellett osztanom. Jared szemei elkerekedtek, de azonnal viszonozta az ölelésemet. Végig simított a hajamon, majd a bordámba szúrta az ujját, felkacagtam.