A Vonzás törvénye | ✓

huszonharmadik fejezet

A napok gyorsan úsztak el Howl megjelenése nélkül. A többiek is észre vették a távolság tartásunkat, de egyszerűen abban a tudatban éltek, hogy Howl elkerül engem, mivel nem kedveljük egymást.  És elfogadták ezt a döntést. 

Viszont nem ez volt az egyetlen probléma.  Apám még mindig furcsán viselkedett velem, szemei nem révedtek rám és próbált minél többször elkerülni. Viszont viselkedésében egy aprócska fejlődést fedeztem fel. Néha-néha megpróbált megszólítani, de egyszer sem bírt rendes kommunikációt kialakítani kettőnk között. 

Fájt, hogy így viselkedett, de már egészen kezdtem hozzászoktam. Szerencsére barátaim nem hagytak egyetlen nyugodt napot sem. Folytonosan fárasztottak a butaságokkal, és a napok elteltével még Jared nővérével is megismerkedtem. Imádtam őket, nem örököltek semmit Howl anyjának a modorából.

Roxy most is az ágyamon heverészett, ölében a laptopjával. Ujjaival szorgosan pötyögte be a szavakat, fel se nézett. Unottan bámultam ki az ablakon.

- Egész nap itt fogsz ülni és gépezni?

- Mégis mit csináljak? Howl úszik, ahogy csak Lewis és Nick, Jared pedig egy új csaj után kajtat.

Igen, kiderült, hogy Jared lógva hagyott. Persze barátként még mindig fontos volt számomra, de mostanában már nem fárasztott a kegyetlen mennyiségű bókjával, ami bevallom néha azért hiányzott. Bukfencező gyomorral gondoltam vissza arra a napra, mikor Jared hirtelen eltávolodott tőlem, már nem akart levenni a lábamról. Egyrészt megnyugodtam, másrészt viszont zaklatott a változásának az oka. 

- River?

Felnézett és sóhajtva dőlt hátra. Sötét haját egy könnyed kontyba kötötte, majd megdörgölte a szemeit.

- A buli óta kifordult magából. Próbáltam vele beszélni, de semmi. Magára vette Clair szavait és folytonosan csak edz. Beszélned kéne vele.

Bólintva vettem tudomásul a szavait. Beszéltem vele tegnap, nekem nem tűnt másnak, ám a bulin egyedül hagyott, és ez még mindig bökte a csőrömet, viszont, ahogy elég sok mindent, ezt is próbáltam magamba temetni, képtelen lettem volna kitálalni az érzéseimet.

- Na, jó! Nem bírom tovább bámulni a szenvedő arcodat, elmondod, hogy mi baj?

Magamban gúnyosan elmosolyodtam.

- Tényleg nincs semmi bajom – ráztam meg a fejemet és arcomat hideg üvegnek döntöttem.

Nem volt semmi bajom, azon kívül, hogy kínzott a tudat arról, hogy mégis él-e még az anyám, hogy apám hirtelen miért nem vesz tudomást a létezésemről és mindennek a tetejét az érzelmeim alkották. Azok a kusza valamik, amiket akkor éreztem,  mikor Howl, sötét szemeit rám aggatta, amikor ujjai a bőrömet érték, vagy egyszerűen a közelembe volt. Gyűlöltem magamat mindenért, hogy egyáltalán érzéseket vált ki belőlem!

Roxy sóhajtva vette tudomásul az újabb kosarat. A probléma második fele itt kezdődött. Barátnőm imádta a szőke fiút, aki viszont is szerette őt és itt jöttem képbe én. Egy átlagon aluli lány, aki képtelen azt felfogni, hogy Howl Rowland elérhetetlen, több okból kifolyólag is. Az a bizonyos tiltott gyümölcs. 

- De ha valakinek azért el akarod mondani én itt vagyok.

Mosolyogva bólintottam.

- Most hogy lelkiztünk egy sort, nincs kedved idejönni és megnézni a Glee hatodik évadát?

- Az első ötöt sem láttam.

Legyintve vonszolt maga mellé és az idő múlásával engem magába szippantott a kórus zenéje.