Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
- Nem!- Bucky tétován megremegett a tető párkányon, arcát kicsípte a dér.
- Nem haragszom!- A lány haját összeborzolta a szél, alig látott fel az épület legmagasabb pontjáig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Bántottalak!
- Álmodban!
Hideg szeles éjjel volt Bukarestben, nem jártak autók, az utca fényei sem égtek. Senki sem látta volna, ha valaki leugrik a tetőről, öngyilkosság miatt...
- Majdnem megöltelek!
Dorothy kezdett megilyedni. Ha tényleg leugrik a tetőről, nem tudja, mit fog csinálni... Nélküle...
- Nem haragszom! Csak gyere le! Kérlek!- Zokogott fel.
- Veszélyes vagyok, ennek nem szabad megtörténnie még egyszer! Mondtam, soha nem bocsátanám meg magamnak!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bucky megszédült, kezével kellett egyensúlyoznia magát. Csak egy tréningnadrág volt rajta, fázott benne, remegett, részben az álomtól, s amit tett a hatására, és részben a pokoli hidegtől.
- Nem vagyok jó!- Acél karját maga elé tartotta. - Fogyatékos vagyok, gyilkos! Nem jó ez neked! - Egy könnycsepp legördült az arcán.
Csak nyugodtan, gondolta Dorothy, beszéljen hozzá nyugodtan, akkor majd megnyugszik.
- Bucky, az ősz a hanyatlása mindennek, igen! De, nekünk nem! Szeretjük egymást? Igen! És nem vagy fogyatékos, vagy gyilkos sem! Különleges vagy! - Hangja elcsuklott. - Utánad halok, ha most elmész!
Bucky hátrébb lépett, el a tető szélétől. Igaza van... Ő nem akar rosszat neki, szereti. SZERETI!
Leroskadt, térdét átölelte, arcát elrejtette, mellkasa fájdalmasan összeszorult. Kezével az őt és a mélységet elválasztó vékony betonfalba csapott. Ostoba volt, nagyon...
Lépteket hallott maga mögül, s tekintetébe egy vörös tincs kúszott. Ő volt az.
Dorothy átölelte a férfit, együtt zokogott vele.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ne csináld ezt még egyszer! Megilyesztesz!
- Nem fogok, nem fogok...- Ígérte Bucky, vissza ölelve, megnyugodva. Szíve nem kalimpált már, nem félt, de gyöngének érezte magát.
- Szeretsz még?- Kereste kék szemeivel a zöld tekintetet.
Dorothy a tenyerébe fogta arcát.
- Én mindig szeretni foglak, James Buchanan Barnes, ígérem...
