Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
A gép lassa ereszkedett, míg végül puhán földet nem ért.
Bucky felállt Dorothy mellől, s a Romanoff cimkézésű fiókhoz lépett, amit kihúzva válogatni kezdett a különböző fegyverek közül. Szerelme hátulról szomorúan nézte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tényleg menned kell? - Kérdezte lassan.
A férfi megfordult, s egy halvány mosoly következtében próbált látszólagos nyugalmat eröltetni magára.
- Ha menni kell, hát menni kell... - Válaszolt. - Értetek teszem.
Azzal Dorothyhoz sétált, letérdelve elé, hogy egy rövid csókot váltva elköszönjenek egymástól. Komolyan folytatta.
- Ne mozdulj innen, kérlek, maradj itt, úgy bajod nem eshet. Ígéred?
- Igérem.
Egymásra bólintottak.
- Most pihenj, mindjárt itt leszek.
Dorothy lehajtotta a fejét, csakhamar mély álomba merült, enyhén vacogva a kintről jövő hidegtől.
Bucky az ajtóhoz ment ahol már Steve várt rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Emlékszel, mikor a jegesautó rakterében utaztunk vissza Rockaway Beachre? - Kérdezte tőle a szőke.
- Az nem azért volt, mert hotdogot vettünk a vonatpénzen?
- Te költöttél el három dolcsit, hogy macit nyerj annak a vörösnek. - Fogta rá a kapitány.
Bucky elgondolkodott.
- Hogy is hívták?
- Dolores, Dotnak hívtad. - Steve hátrapillantott a bent alvó lányra. - Ő az, igaz?
- Nem mondtam meg neki az igazi nevét... Még azután sem, hogy megtudtam.
- Jobb is így Buck, nem kell hánytorgatni a múltat...
