Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Bár, egészen pontosan nem volt egyedül, csak ezt a gondolatot még szoknia kellett.
Lehunyta szemeit, hogy a fájdalmára ne koncentrálhasson, s kezét a hasára helyezte. Kicsiny kislányt, hol fiút képzelt, ki apjával játszik, tanul tőle, anyjával meg a napi feladatokat végzi, segít neki. Csodálatos álomnak bizonyultak ezek a képek, egészen elfelejtette kínját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elmélkedéséből mégis kirántotta egy halk nesz. Szemei felpattantak, azonnal felült, körülnézett veszélyt keresve. Natashát pillantotta meg...
A nő nem messze állt tőle, őt figyelte. Fegyvert nem vett elő, ugyanakkor puszta kezével is tudna ölni, ezt mindketten tudták.
Dorothy nyelt egy nagyot.
- Kérlek, ne bánts... Kérlek...
Natasha közelebb lépett, s mintha nem hallotta volna az előző mondatokat, beszélni kezdett.
- Ismersz, ott voltál... A Vörös Szobában, mikor Barnes engem képzett...
- Igen... - A lány lehajtotta fejét, pontosan emlékszik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Már akkor is szeretett, s tartozom neki, amiért ilyen embert faragott belőlem, aki az emberiség szolgálatára lehet.
- Mit teszel velem?
Natasha leült.
- Tudom hova mennek Steveel, el tudlak juttatni oda, tudom, Barnes vinni akar téged Szibériába, nem hagyna itt.
- Igen... - Dorothy feljebb tornászta magát, a nőre nézett. - Akkor... Mikor indulunk...?
