Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
A hölgy ferdén nézett rá, de végül, látszólag vonakodva, szélesre tárta az ajtót.
- Igen uram, felelősséget nem vállalunk.
Buckyt ez egy cseppet sem érdekelte. Látnia kellett, hogy minden rendben van e. Belépett, tekintete azonnal a szoba közebén álló ágyra tévedt. Dorothy feküdt benne, szemei lecsukva, orcái sápadtak voltak.
- Dorothy!
Félve ugrott az ágyhoz, beletúrva a vörös fürtökbe, simogatva azokat.
- Dorothy...
A lány pillái megremegtek, s zöld tekintete a világba nézett.
- Bucky?
A férfi beleremegett a megkönnyebbülésbe.
- Itt vagyok, minden rendben...
- És Dotty...
Fülüket hirtelen egy gyermek sírása ütötte meg, kit egy orvos a karjában vitt feléjük, majd Dorothy karjaiba rakott. A sírás abbamaradt, a kis kék szemek az anyjukra meredtek, aki védelmezőn az ölébe vonta a parányi testet. Alig bírt megszólalni, mosolya szinte az egész szobát beragyogta, kezei remegtek az örömteli fáradságtól. Felnézett kedvesére.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szeretnéd tartani?
Bucky kételkedett magában, nem tudna ő ennyire finoman megtartani valakit, biztos fájdalmat okozna.
- Te szeretnéd az ölemben látni?
- Igen...
Nyelt egy nagyot, s karjaiba fogta a lányát. A saját lányát... Dottyt... Lelkét melegség öntötte el a gondolatra.
- Hát szia... - Suttogta. - Dotty... A mi Dottynk...
