Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
- Dorothy! - Bucky reményének utolsó cseppeinek erejével kúszott oda az autó roncsához, s fogta meg az ablakon kilogó kezet. Hideg volt, halottnak érezhető.
Nem akarta annyiban hagyni, látnia kell még egyszer szerelmét, csókolni utoljára, csak egyszer utoljára...
Körbenézett, megállapítva azt, hogy Sam nincs itt, és meg kell emelnie a járművet a lány kihúzásához. Kétségbeesetten kezdett gondolkodni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Steve nem jöhet, épp a frontot tartja mint mindenki más, neki kell cselekednie. Neki, neki és neki. Senki másnak nem.
Bucky feltérdelt, bal vállát beékelve a roncs megfelelő pontjára amit nyomni kezdett felfelé. Teste megremegett, térdei alig bírták a súlyt, ajkait elhagyta egy kiáltás. Közben nem engedte Dorothy kezét, óvatosan húzva kifele, míg végül nem látszódtak a piszkos, vörörs tincsek, a karcsú test.
A férfi kilépett az autó alól, szerelmét rögtön a karjaiba véve rogyott össze. Könnyei megint peregni kezdtek az arcán.
- Dorothy...
Érző kezével próbált pulzust mérni, fejét a lány mellkasára hajtva reménykedett, hogy dobbanásokat hall. De nem, semmi... Még csak egy ártatlan jel se, ami ad még reményt ad embernek, habár nem sok ideig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bucky előre, hátra kezdett hintázni térdein, hitetlenül meredt maga elé. Ő a hibás. Ha még a múzeumban elengedi, semmi sem történt volna, nem lenne itt halottan, hidegen. Lehet, akkor most ő feküdne itt, de inkább ő. Ne az, ki élete értelmét adta neki. Nélküle már a Bukaresti hullaházban lenne, mint öngyilkos...
Vállai megereszkedtek, elhagyta minden nem akart visszamenni, hiszen csak a közös békéjükért kűzdött volna. Semmi másért. Most pedig megfosztotta azt a gyermeket az élettől, akit lányának vagy fiának nevezett volna.
Lehajolt, hogy csókot leheljen Dorothy ajkaira, s látta, könnyei utat találnak befelé az elhalt ajkakon keresztül, mik nem viszonozták most a gesztust. Nem is fogják már soha.
A szíve szakadt meg, elkapta egy újabb roham, köhögésre késztetve őt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Dorothy! - Kiáltotta minden fájdalmát beleadva, hogy az egész világ tudhassa mit érez. Hogy osztozhassanak bánatában. Azt akarta, szenvedjen mindenki más.
