Bucky állandó orvosi kísérője Dorothy, aki a helyes működésére felügyel, hogy a katona pontosan végezhesse munkáját. Mindketten az 1900 évekből maradtak vissza.
Dorothynak viszont különleges képessége van: egyedül ő tud érzelmileg hatni a rideg Buc...
Az éjszaka csendjét egy kapkodó levegővétel zavarta meg.
Bucky felült, izzadtan, félve, dübörgött a szíve. Rosszat álmodott...
Tekintete a mellette fekvő Dororthyra tévedt, miközben kikúszott az ágy szélére. Olyan békés volt, olyan szerencsés, ő pedig örült ennek. Ha kedvesét nem kínozzák ilyen borzalmak, neki is jó.
Próbált megnyugodni, arcát a kezeibe temette, beletúrt a hajába, előre, hátra dülöngélt ültében, nem segített semmi. Nem kapott levegőt, szó szerint, dupla sokk alá került, először az álma, most meg ez.
Felállt, kiment a mosdóba, hogy megmoshassa az arcát, hátha magához tér majd. De nem, nehezen vette a levegőt, a nyári forróság még rátett erre egy lapáttal. Valami nem volt rendjén...
Ruhástúl állt be a zuhanyzóba, úgy engedte meg a vizet, leroskadva a zuhanyzótálca sarkába, hátha lemoshatja magáról a fullasztó érzést. Szemeiben a félelem csillogott, segítséget akart kérni, de nem bírt kiáltani.
...
Dorothy a víz hangos csobogására ébredt, s amint felült észrevette, Bucky nincs melette. Valami baj van...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felpattant, szemeiből azonnal eltűnt az álom köde, a fürdő felé vette az irányt, ahol meg is találta a férfit.
Elállítota a vizet, s azonnal feltűnt neki a hörgő hang, rosszat sejtett.
- Bucky - lehajolt. - Mi a baj? Rosszat álmodtál?
Bolintás volt a válasz.
- Gyere ide, nincs baj- a lány már épp kinyújtotta volna a kezét, de megállították.
- Ne!- Hörögte Bucky. - Bántalak, azt pedig nem akarom... - Nem bírta tovább mondani, nehezen jött neki a levegő.
- Ezt már megbeszéltük, tudod. - Dorothy elvette szerelme kezeit az arca elől, azonnal látta, nagyobb a baj, mint egy rémálom.
- Istenem, mi a baj? Alig kapsz levegőt!- Vette észre kétségbeesetten.
- A Hydra...- Nyőgte Bucky, tarkóját a falnak támasztva, kezei ökölbe szorultak. - Irányítani akar, most...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kék szemeiben félelem csillant és fájdalom.
- Menj el most!- Kiáltotta. - Azt akarják, hogy bántsalak!
Dorothy nem akarta ott hagyni, látta, kínokat él át, segíteni szertett volna.
- Nem megyek!- Jelentette ki határozottan. - Együtt legyőzhetjük, nem lesz baj! - A Gyengepont szerepe előtört belőle. - A Hydra összeomlott, már csak az utolsókat rúgja. Kapaszkodik az elérhetetlen megmenekülés felé.
Bucky pedig felnézett rá, bólintott, legbelűl tudta, kell neki a lány jelenléte, hogy erős maradjon, ne adja meg magát a Hydrának, ne váljon önmaga szörnytegévé.
Dorothy magához vonta, ölelte, hogy megnyugodjon, szíve ne dübörögjön ennyire, légzése vegye fel normális ütemét, ne féljen önmagától, a tetteitől, a dolgoktól, amik még rá várnak.
S Bucky sírt a lány vállán, egyszerre akarta elküldeni, marasztalni, legbelül majd kettészakadt. Fájdalmában felnyőgött, szemeit szororsan összezárta, keményebben ölelt, kapaszkodót és nyugalmat keresve.
Még szerencse, hogy ott volt neki saját fénye, a sötétségben...
