50 fejezet: Hivatalosan...

799 86 21
                                    

Pár hónappal később...

Bucky lassan ráöntötte a vizet a filterekre, majd kezében a bögrékkel óvatosan egyensúlyozva megindult a nappali felé.

Hónapok óta élvezhette már a kellemesnek mondott civil életet, ennek ellenére nem igazán érezte jól magát. A kezdeti nehézségek mély nyomot hagytak Dorothyval való kapcsolatukban, ezen barátjai sem segíthettek.

Az álmai kapcsán viszont előrehaladást észlelt, úgy érezte, levetheti ezt a fölösleges súlyt a válláról, amit viszont Dorothy vett fel helyette. Alig, alig akadtak nyugodalmas éjszakáik, az így nyert állapot pedig ingerlékennyé tette őket egymással szemben.

Megérkezett a kicsi kávézóasztaluk elé, ahol egy kézzel próbálta letenni a bögréket nagy nehezen. Kezdett türelmetlen lenni új protézisével kapcsolatban, mivel az még mindig nem jött meg. Meglepetés lett volna, hogy a csillag helyett már a pajzs díszeleg vállán...

Dorothy hamar feleszmélt, segített szerelmének, elvette az egyik teát, majd vissza huppant a kanapéra. Mikor a férfi is leült mellé, fejét a mellkasára hajtotta.

- Magyarázattal tartozok neked...

- Miért? - Kérdezte Bucky finoman.

- Nem mondtam el még, hogy hogyan történt, pedig tudnod kellene.

Csönd, amit hamarosan a lány tör meg.

- Az orvosok szerint akkor történt, mikor a kocsi alá szorultam, még mielőtt egyáltalán elmondtam volna neked. De én nem így gondolom... Miután elaludtál összetörtem. Figyelnem kellett volna magunkra, és nem tettem. Csak a saját bánatom érdekelt önző módon, ezzel egy csodálatos életet oltva ki. Az én hibám...

Bucky mélyen hallgatott, emésztette a magyarázatot, amit nem mert megkérdezni, majd az eszébe jutott valami. Szája sarkában egy kis mosoly jelent meg.

- És én tudod, hogy milyen magyarázattal tartozok neked?

- Hm?

- Tudod, hivatalosan még nem vettelek el...  



Weakness (HUN)Where stories live. Discover now