Weakness (HUN)

62 fejezet: During the Spring heart: 9 rész

9 hónap

A kórház ajtaja kitárult, s Bucky lépett be rajta meg sem állva a recepciónál, egyenesen ment tovább, pontosan tudta, hova kell mennie. Még egy szobába nyitott be, de ott megállították.

- Kérem, ide nem jöhet be. - Szólította fel távozásra a nő.

- De... De a feleségem van bent...

- Neve?

- Mrs. Barnes. - A férfi rábökött a megfelelő ponton az ápolónő kezében tartott tábláján. - Dorothy.

- Maga James Barnes, igaz?

- Igen.

- Gondolom tudja, hogy milyen előírások vonatkoznak magára.

- Nem, nem is igazán érdekel... - Bucky már igazán ment volna.

- Maga veszélyes minősül, most még bemehet, de később a jelenléte elfogadhatatlan lesz.

Mintha kést forgattak volna meg a szívében, úgy fájt Buckynak a mondat, hisz kedvesének biztosan szüksége van rá.

- Akkor csak... csak egy pár percet adjon... kérem... - Nyőgte ki nagy nehezen, mire a hölgy bólintott, s a megfelelő szobára mutatott.

Nem várt egy percet sem, úgy rontott be az ajtón, rögtön megpillantva a jól ismert vörös hajzuhatagot és annak tulajdonosát, ki mindent jelentett neki.

- Ugye jól vagy? - Ült le az ágy szélére egy rövid kis csók kíséretében.

- Már igen. - A Dorothy összekulcsolta ujjaikat. - Bucky?

- Igen?

- Maradsz, ugye?

- Nem tehetem, sajnálom... De... De Steve idejön hozzád... - A vígasz végtelenül kevésnek ígérkezett.

- Én téged akarlak, azt mondtad, velem leszel. Hát nem emlékszel?

- Veszélyes vagyok...

A lány lassan felült.

- Te is tudod, hogy nem.

Bucky egész testében remegett meg ezekre a szavakra, s a fájdalom, a keserűség egyre gyűlt a szívében, ígérhet ő mindent, de ezt nem teheti jóvá soha.

- Uram!

A hangra megfordult, még mielőtt Dorothy látta volna a szemében gyűlő könnyeket.

- Letelt az ideje.

- Bucky...?

- És mikor... jöhetek újra?

- Bucky!

- Estére már velünk lesz a kislánya, uram...