Váratlan Szerelem ~Befejezett~

1. Rész

Horváth Adél

Síri csönd. Csak ennyit hallani Budapest legszebb templomában. Az egybe gyűltek tekintete oda és vissza cikázik. Pláne a menyasszonyé, aki az én személyemben ismerhető fel. A mellettem álló vőlegényem, Ákos alsó ajkát harapdálva, öltönyének ujjával játszadozva a földet pásztázza. Ákost egy igen készséges embernek ismertem meg, ezért is mondtam igent az esküvőnk megejtésére. De amit most tett, azzal elásta magát a szememben. Emellett megérdemelné, hogy jól szembe köpjem. A szüleink, a rokonaink, és a barátaink előtt hozott mélységes szégyenbe azzal, hogy nemet mondott az oltárnál, Isten színe előtt. Mielőtt még elbőgném magam, az emberek szeme láttára, felfogom terebélyes menyasszonyi ruhám szoknya részét, és kifutok a templomból. Hazáig meg sem állok. Beesvén az ajtón, a földre rogyva engedek útat a könnyeimnek. Egy kérdés visszhangzott a fejemben.

Miért?

Miért tette ezt velem? És miért pont most, életem legfontosabb napján? Megannyi miért kérdés, de egyenlőre még válaszokat nem kaptam. Arcomon végig folyik a hosszas folyamat árán elkészített sminkem. Mikor már beszéd képes állapotba kerültem, a telefonomat ragadtam kézbe. Anya végtelen mennyiségű hívás értesítőt hagyott, a legjobb barátnőmmel, Klaudiával egyetemben. Ahogy ismerem ezt a két nőszemélyt, már ide felé tartanak, így nem kíséreltem meg visszahívni őket. Ehelyett levettem magamról az összes lány által dédelgetett ruhát, és valami kényelmesebb öltözékbe öltöztem. Ahogy az a tinédzser időszakomban is lenni szokott, a szobámba menekültem a gondjaim elől. Ez a szokásom a mai napig megmaradt, szóval a hálószobám rejtekébe száműzöm magam. Magzat pózba kuporodom, és megprobálom megfékezni az újabb könnyáradatot. Soha sem voltam az az érzékeny nő, aki a létező összes dolgon elsírja magát. Az nem az én reszortom. De, most valahogy a sírás tűnik a legjobb megoldásnak. Zokogni, míg a szemeim ki nem száradnak. Tisztán hallom, hogy nyitják az ajtót. Nincs erőm lemenni, inkább ők jöjjenek fel. Résnyire nyílik az ajtóm, és Dia dugja be fejét rajta.
- Édesem... - fekszik le mellém, majd a karjaiba zár.
- Miért tette ezt velem? - motyogom nyakába.
- Mert egy gyáva alak, azért - morog Dia. - Anyukád is jönni fog, csak előbb beszél a pappal.
- Mi történt, miután elmentem? - szipogok.
- Ákost utánad akart menni, de nem engedtük neki. Látszik, hogy szégyenli magát. Már leszedték a díszleteket is, és a vendégek is hazamentek.
-

Elakarok menni innen, Dia - törlöm meg könnyeimtől nedves arcom.
- Hova akarsz menni? - ül fel.
- Fogalmam sincs. Csak jó messze feküdjön ettől a várostól.
Ebben a pillanatban eszeveszett rezgésbe kezdett a mobilom. Ákos neve világított a kijelzőn.
- Szerinted felvegyem? - nézek tanácstalanul a barátnőmre.
- Attól függ. Kitépném a belső szerveit, és eladnám a szervkereskedőknek, vagy a rendezzük le civilizált emberek módjára állapotban vagy?
- Az első - mondom rögtön.
- Akkor inkább ne - tanácsolja.
- Hát jó - rántok vállat, majd megvárom, hogy elhallgasson.

Amikor a második támaszom is eltalált hozzám, név szerint az anyám, kezdetét vehette a Rántsuk fel Adélt a padlóról nevezetű hadművelet, ami a kedvenc süteményem, a Tiramisu elkészítésével kezdődött, a két legfontosabb emberem részéről. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy ülök a sejhajomon, és várom a sült galambot a számba. Bánatevő, örömevő, és minden féle evő vagyok, és emiatt a Tiramisu-t látva háborogtam picit, hiszen rám gyorsan felszaladnak a kilók. De anya és Dia csendre intettek, és rám parancsoltak, hogy ürítsem ki a tálat. Miután degeszre zabáltam magam a krémes finomságból, olyan állomáshoz érkeztünk, amitől az állam a földet verdeste. Tíz porcelán tányér lett felsorakoztatva előttem.
- Ennek most mi értelme? - vonom fel szemöldököm.
- Vágd őket földhöz - utasít anya. - Kivezeti belőled a feszültséget.
- Ez baromság - nevetem el magam.
- Csak próbáld ki - erősködik Dia.
Vállat rántok, majd egy próbát megér alapon teljes erőbedobással vágom földhöz az első porcelánt. Furcsa mód beigazolódott anya állítása. Némileg jobban éreztem magam, úgyhogy a maradék 9 tányér követte az elsőt. A bennem áramlott dühnek nyoma sem volt a végén. Ennyire hatásos a tányér törés? Ha ezt előbb tudom, akkor ezeknek a tányéroknak a tripláját törtem volna el...