Váratlan Szerelem ~Befejezett~

4. Rész

Szívem a torkomban dobog, Balázs puha ajkait érezve nyakamon. Jólesően felsóhajtok, miközben ágyékát nekem nyomja. Fogai közé veszi a nyakamon lévő érzékeny felületet, és erősen szívni kezdi. Megfordulok karjai között, és feltűzelve kapok ajkai után. Nyelvét át dugja a számba, ezt én is megkísérlem. Lábaimat dereka köré kulcsolom, ő a fenekemnél fogva tart meg. Beletúrok vöröses hajkoronájába, ezzel érezhetőleg megvadítva a férfit. Elvesztettem az irányítást magam körül. Nem tudtam kontrollálni a tetteimet. Tudtam jól, hogy nem helyes amit per pillanat teszek, de annyira kívántam Balázst, hogy ezzel nem is foglalkoztam. Végig cipel a folyóson, el nem válva ajkaimtól. Egyszer bekövetkezett a levegőhiány, de akkor is csak épp hogy vettünk egy mély lélegzetet, újra téptük egymás ajkait. Balázs berugja egy kabin ajtaját, arcomat végig csókolgatva fektet el az ágyon. Villám gyorsan zárja ránk az ajtót, és szabadul meg fehér trikójától. Lassan rám nehézkedik, s melleimet maszírózva lepi el édes csókokkal nyakamat. Itt volt az idő, hogy én is bevessem magam egy kicsit a dolgokba, ezért fordítottam a helyzetünkön, hogy én kerülhessek felülre. A nyakától kezdve az alhasáig lágy puszikkal hintettem be testét.
- Úristen, baszdmeg - káromkodik Balázs. - Te értesz ám a férfiak kínzásához...
- Van benne gyakorlatom - harapok alsó ajkamba.
Ezúttal Balázs változtat a fennálláson, és fölém kerül. Megszabadít pár ruha darabomtól, s én is ezt teszem vele. Rajtam még a fehérneműm volt csak, amelynek láttán Balázs csillogó szemekkel nedvesíti be ajkait. Ekkor belém csapott valami. Az agyam megálljt parancsolt.
- Ezt nem tehetem - gurulok ki Balázs alól, és öltözködni kezdek. - Ne haragudj, de ez nem fog menni.
- Hogy érted ezt? - kérdezi értetlenül Balázs. - Az előbb még képes lettél volna letépni rólam a ruhát, most meg benyögöd, hogy meghátrálsz?
- Nem tudom, mi történhetett velem az előbb - kapom fel idegesen nadrágomat a földről. - Nézd, nem az vagyok, akinek hiszel. Nem tudsz rólam mindent. Hidd el, itt helyben lefeküdnék veled, de nem tehetem meg ezt egy illetővel. Nem lenne helyes.
- Van pasid, mi? - kezd neki Balázs is az öltözködésnek. - Erre előbb is gondolhattam volna...
- Nem erről van szó. Egészen más a szitu.
- Ha már majdnem lefeküdtünk, elmondhatnád, hogy miért álltál meg... Igazán érdekel.
- Most aláztak meg az oltárnál - nyílok meg. - Teljesen ki vagyok miatta, ezért is jöttünk ide Diával. Most meg itt vagyok veled, és egy hajszálon múlott, hogy szexeljünk. Nem tudok ilyen gyorsan túllépni az ex vőlegényemen. Ehhez nekem idő kell.
- Szóval, nem miattam van?
- Viccelsz? Persze hogy nem.
- Most megkönnyebbültem - neveti el magát Balázs. - Azt hittem nem tetszem neked, vagy valami...

Ha tudnád mennyire tetszel...

Picit én is nevetni kezdek, majd megvárom, amíg Balázs is magára kapkodja a ruháit. A hajókázást követően visszamentünk a hotelbe, majd a recepción elkérve a kulcsainkat, fel liftezünk a 3. Emeletre.
- Nem kell a ma éjszakára is egy hálótárs? - kérdezi vigyorogva Balázs, az ajtóm előtt állva.
- Kihagyom - kerülöm meg kuncogva, majd kizárom őt az ajtón kívülre.

A zuhanyzást megkísérelve az ágyamba bújok. Épp hogy csak kényelembe helyezem magam, egy fehér papírkát csúsztatnak át az ajtóm alatt. Összeráncolt homlokkal szedem fel a flecnit.

Ha mégis csak vevő lennél egy újabb éjszakára a kedvenc hálótársaddal, itt a számom. Csörögj, hogy elmenthessem a tiédet ;) B.

Elnevetem magam, és azonnal a névjegyzékembe mentem a kapitány számát, Balázs-nak címkézve. Rá nyomok a hívás ikonra, hogy a rám eső feladatot teljesíteni tudjam. Nem telik el 3 másodperc, Balázs hangját vélem felfedezni a vonal végén.
- Nem hittem, hogy elmented a számom - kacag a férfi.
- Kételkedtél bennem? - húzodnak féloldalas vigyorra ajkaim.
- Őszintén szólva, picit. Azt hittem el ijesztettelek a rámenőségemmel.
- Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem.
- Ki mondta, hogy megakarok?
- Ne kezd - nevetek.
- Befogtam.