Váratlan Szerelem ~Befejezett~

9. Rész

- Fura arcot vágsz, kicsim - fedezi fel Balázs. - Mi történt?
- Telefonálnom kell, bocsánat - állok fel illetlenül az asztaltól, és kimegyek a teraszra.

Tárcsázni kezdem Dia számát, aki azonnal felvette, nem megváratva engem.
- Ide kell jönnöd - utasít idegesen.
- Nem tudok, most mutattam be Balázst a szüleimnek - közlöm. - Mi történt?
- Láttam, hogy az előbb Ákos pénzt adott Kádár Tamásnak - darálja. - Nem tetszik ez nekem.
- Te jó ég - döbbenek le. - Megpróbálok valamilyen indokkal eljönni innen, addig te menj a lakásomra. A pótkulcs a lábtörlő alatt.
- Oké, hozzál útközben kávét, mert úgy érzem mindjárt leesik a vércukrom.
- Kétlem, hogy kávé kéne neked, már most is idegesebb vagy a kelleténél.
- Akkor felzabálom a hűtöd - majd kinyomja.

Kifújom a levegőt, majd a leghihetőbb, és legjobb indokon kezdek gondolkodni, az elkéretszkedéshez. A közbe jött valami duma kérdéseket von maga után. Ha azt mondom, hogy Dia kórházba került, ők rögtön ugranának. Erőt veszek magamon, és visszasétálok az árgus szemekkel figyelő szüleimhez, s barátomhoz.
- Ne haragudjatok, de nekünk most mennünk kell - húzom el a számat. - Átakarom festettni a ház falait, és épp most telefonált a festő, hogy otthon vár rám.
- Oh, ezt megértjük csillagom, semmi gond - mosolyog apa. - Örültem Balázs.
- Úgy szintén - mosolygott Balázs.
Anya pakolt el nekünk valamennyi kaját, szóval holnapra meg is van az ebédünk. Látszólag a szüleim bevették ezt a semmiből kreált indokot, mert nem kérdezősködtek. Az anyós ülésen foglaltam helyet, Balázs értelemszerűen a volánnál.
- Szóval festők... - figyeli az utat Balázs.
- Ami azt illeti... - hunyom le szemem.
- Tudom hogy füllentettél. Ha jönne valamilyen festő, a házad nem nézne úgy ki, ahogy. Na ki vele Adél, mi az igazság?
- Dia hívott fel. Látta, hogy Ákos pénzt adott Kádárnak.
- Hogy mi? - lepődik meg. - Gondolod hogy Kádár hazudott nekem, cserébe hogy pénzt kapjon Ákostól? De miért is tenne ilyet...
- Nem tudom Balázs, de valami itt nagyon nem stimmel - állapítom meg.
- Remélem Dia csak félre nézte.
- Én is. Végképp nem bocsátanék meg Ákosnak. Lefizette Kádárt, hogy túrjon ki a helyedről, csak azért, hogy rajtunk bosszút álljon? Ez beteges.
Balázs egy szót sem szólt ezután az úton. De az én torkomon sem akarodzott kijönni szó. Hozzám elérkezve, Dia fehér Opel Corsa-ja, már ott állt. Éppen az egyik pudingomat falta, mikor betoppantunk.
- Mesélj el mindent Dia, töviről hegyire - utasítja rokonát Balázs.
- Délelőtt bementem a munkahelyemre, hogy a szabadságomat egyeztessem a főnökömmel, s amikor jöttem ki, tisztán láttam Ákost, ahogy Kádár Tamás kezébe nyom elég sok pénzt. És ha jól sikerült kivennem, akkor Ákos arról zagyvált Kádárnak, hogy jól végezte a munkáját...Nyakamat rá, hogy ezek együtt dolgoznak.
- Ezt nem bírom elhinni - temeti tenyerébe arcát Balázs. - A saját csapattársam képes volt a szemembe hazudni...
- Nem ismerek rá Ákosra - rázom a fejemet rosszállóan. - Teljesen kifordult önmagából, amióta megtörtént ez az esküvő dolog...Balázs, beszéltél Kádárnak arról, hogy érzel valamit irántam?
- Nem, csak Szalának, de ő megbízható, és biztos nem adta tovább neki. Viszont, előfordulhat hogy meghallotta, amikor erről beszéltem.
- Fogadni mernék, hogy már az esküvő napján is együttműködtek, és ez volt a valódi oka annak, hogy Ákos nemet mondott...Olyan naiv vagyok. Nem jöttem rá, mekkora egy féreg.
- Mennem kell - indul meg az ajtó felé Balázs.
- Pont most? - idegeskedem.
- El kell intéznem valamit - csapja be az ajtót maga után.

Balázs szemszöge

Balázs: Szala, nincs kedved egy kiadós verekedéshez?
Szala: Ahhoz mindig van, tes😉 Csak kár, hogy Németországba vagyok...De ha hazajöttem, nyélbe üthetjük😉Hol, kit és mikor?
Balázs: Fhuu baszki, tényleg. Adél volt pasiját, mondjuk most. Annyira szét verem a pofáját, hogy a végére már élni is lélegeztetőgéppel tud...
Szala: Mi történt?
Balázs: Tönkre akar tenni minket. Azt meg nem hagyom.
Szala: Egyáltalán hogy akarod megtalálni?
Balázs: Csak bízd ide.