Váratlan Szerelem ~Befejezett~

15. Rész

Megcsalt.

Vízhangzott a fejemben. Ez lenne a valódi ok? Ezért mondott nemet? Nem bírom elhinni. Állandó jelleggel azt hangoztatta, hogy szeret engem, s még félszemmel sem nézett volna rá más nőre. Ezek szerint mégsem volt annyira hű hozzám, mint amennyire beállította magát. De ez nem is kell hogy érdekeljen, mert szerencsére köztünk nincs semmi az égvilágon, az utálatot leszámítva persze. De ez nagyobb, mint Európa.
- Elaludt - suttogja Dia.
- Takarítsd el innen - indulok fel a szobámba. - Holnap reggelre nem akarom itt látni.
- Mi van veled Adél? - tárja szét karjait Dia hitetlenül. - Ezelőtt azon voltál, hogy mindenkinek segíts. Nem tehetjük ki Ákost csak úgy az utcára.
- Az ilyen férgeknek legfeljebb a börtön segíthet - motyogom. - Ahogy kijózanodik, kidobom.

Dia nem hallatta, de látszott, hogy nem tetszik neki a hozzáállásom. Bezárkoztam a szobámba, s mint egy rossz tini, bömböltetni kezdtem a zenét. Tenyerem az egészen kerek pocakomra téved.

Ő. Ő az, akiért most élek.

Ha a baba nem lenne, a számomra az utolsó boldogságot jelentő dolog is eltűnne. A laptopomat az ölembe helyezem, és elindítok egy filmet, annak reményében, hogy a gondolataim mindenfelé terelődnek, csak ide nem.

A 2. Film után álomba szenderültem, álmomból kopogás hangja zargatott fel. Álmosan megdörzsölöm szemeimet, és kinyitom az ajtót.
- Mi az? - dugom ki kómás fejemet az ajtó mögül.
- Várnak rád - ereszt felém egy széles mosolyt.
- Akárki is az, mond neki, hogy nem alkalmas - ásítozom. - Épp a halálomon vagyok.
- Ez a valaki feltámasztana - mondja sejtelmesen. - Csak gyere.

Megadom magamat, és lebattyogok a nappalimba, ahol nem várt meglepetés fogad. A gyerekem apja állt a nappalim közepén, hatalmas mosollyal arcán. A szívem vadul kalapálni kezdett. Örömömben a karjaiba vetem magam, ő pedig felemelve a földről forog velem. Arcomat nyakhajlatába fúrom. Nem tudok haragudni rá. Egyszerűen képtelenség. Fáj, hogy megcsalt, de az enyhít a fájdalmamon, hogy valamilyen szer hatása alatt volt, és nem volt tisztában a tettével. Puszikat hint nyakhajlatomba, s lágyan simogatja a hátamat. Letesz a talajra, majd leguggolva puszit ad a hasamra.
- Már hiányoztatok - vigyorog, de a vigyor lehervad arcáról, mikor meglátja a szuszogó Ákost. - Ez meg mit keres itt?
- Berúgott, és mi istápoljuk - válaszolok.
Balázs hümmögéssel válaszol. Ekkor a baba rúg egyet. Elmosolyodom. Kis karatekölyök. Ákos pislákolni kezd, majd kinyitja a szemeit.
- Hol vagyok? - hunyorog.
- Nálam - világosítom fel. - Matt részegre ittad magad, szóval nem hagyhattunk az utcán...
- Teljesen kiesett minden - fogja fejét.
- Akkor gondolom az is, hogy elszóltad magad... Megcsaltál. Ez volt az igazi oka annak, amiért cserben hagytál a templomban.
- Nem tudom mit mondjak - mondta elhaló hangon. - Minél előbb elakartalak venni feleségül, hogy túlléphessek ezen. De mikor ott álltunk az oltár előtt rájöttem, hogy nem hallgathatom el előled.
- Először mégsem az igazságot mondtad - vetem szemére. - Ezentúl nem kéne egy szavadat sem elhinnem.
- Ne idegesítsd fel magad, kincsem - ölel át hátulról Balázs. - Dia, elvinnéd haza Ákost? Négyszemközt kéne beszélnem Adéllal.
Dia bólint, és kitámogatja a félrészeg Ákost. Balázs leültet, és megfogja kezemet.
- Több dologról lenne szó - kezd bele. - Elsősorban, nem szabad ennyire felidegesíteni magadat. Gondolj a babára.
- Tudom, csak semmit nem gyűlőlök annál jobban, mint mikor a szemembe hazudnak. Pláne akkor, ha egy olyan ember teszi azt, akiben ezelőtt vakon megbíztam.
- Értelek, de az idegesség árthat az egészségeteknek. Másodszor, ez így nem fog menni.
- Micsoda? - vonom fel szemöldököm.
- Ez. Az ingázás. Mi lesz ha a baba megszületik? Szoros kapcsolatot akarok vele, de az úgy nem megy, ha két orszag között ingázom. Emellett téged is alig látlak... Ezért kérnélek arra, hogy költözz ki hozzám - szegezi felém kérését. - Nem sürgetlek, semmiképpen sem muszály most itt döntened. Hagyok neked időt, de kérlek, adj nekünk egy esélyt, hogy úgy élhessünk, mint egy igazi család.