Balázs nem tűnt meglepettnek az apja kérésétől. Sőt, rezzenés telen arccal bámulta őt, várva, hogy folytassa. Azonban csönd telepedett ránk. - Ne is álmodj róla - vágja rá Balázs. - Neked köszönhetően a gyerekkorom kín szenvedés volt, s ezek után van képed pénzt kérni tőlem?! Hihetetlen... - Ha újra kezdhetném, egészen másképp csinálnék mindent. S megjegyzem, az a pár milla amit kérnék, nem hiszem hogy nagy változást mutatna a számládon, kisfiam - jegyzi meg picit flegma hangnemben. - Chh, pár milla - sziszeg Balázs. - Ha nem nyilvános helyen lennénk, képen törölnélek. És ne hívj kisfiamnak. Már rég nincs meg hozzá a jogod. Ahogy ahhoz sem, hogy pénzt kérjél tőlem. Már így is eleget élősködtél rajtunk, nem gondolod? Én a háttérből hallgattam az apa - fia civakodást. Nem mertem bele szólni, bár nincs is közöm a kettejük közt folyó vitához. Sosem láttam még Balázst ennyire ingerültnek. Az arcizma megfeszült, és az apját ocsárolta. Az ajtón egy férfi lép be, kamerával a kezében. Szemei felcsillannak, mikor meglátja Balázst. Megrántom a párom karját, majd figyelmeztetem őt a veszélyre. - Meg se próbálj neki nyilatkozni - mondja Balázs. - Különben megjárod - majd kihúz a kávézóból. - Annyira a sajnálom - zárom karjaimba. - Nem ezt érdemled. - Nem a te hibád, kicsim - motyogja a nyakamba. - Már akkor tudtam hogy ez lesz, mikor beleegyeztem a találkozásba. - Mit fogsz most csinálni? - Most szépen hazamegyünk, és lepihenünk. Ennyi idegesség elég volt mára. Te esetleg mennél valahová? - Melléd az ágyba - majd egy rövid szájra puszival zárom le a mondatomat.
Balázsnak féloldalas vigyorral adta tudtomra, hogy tetszett neki az ötlet. Mielőtt végrehajtottuk volna a tervünket, hoztunk kaját a Mekiből, amiket meg is ettünk az ágyban, az Így jártam anyátokkalt nézve. Balázs mobilja 5 percenként rezgett, de ő mindig kinyomta. - Ki keres téged ennyire? - kérdezek rá már a 100. Hívásnál. - Az apám - válaszol. - Gondolom mesélni akar a "kalandokról" amiket együtt éltünk meg, hogy bűntudatot keltsen bennem, és pénzt adjak neki. Abból meg nem eszik... Szótlanul hajtom vállára fejemet, ő pedig belepuszil a hajamba. Nem lehet most könnyű helyzetben. Az apja váratlanul felbukkan, s az ember azt hinné, hogy a börtön megjavította őt, és jó kapcsolatot akar a fiával. Ellenben viszont pénzt kér tőle. Ekkor az én mobilom is rezegni kezd. Dia neve villant fel a képernyőn. - Miben fogadunk, hogy az esküvővel kapcsolatban akar valamit? - nevet Balázs. - Mi másért zaklatna - kuncogok, majd megnyitom az üzenetet.
Dia: NÉZD EZT A RUHÁÁÁT! 😍😍😍
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elnevettük magunkat. A ruha valóban szép volt. A legszebb, amit eddig valaha láttam. Minden benne volt, ami nekem tetszik egy menyasszonyi ruhán. Egyszerű, de mégis volt benne szabálytalanság a szoknya részén. Percekig legeltettem rajta a szememet. - Ez lesz az? - utal az esküvői ruhára. - Lehetséges - mosolygok. Eldugom a készüléket, s újra a sorozatra koncentrálok. Vagy 10 részt megnéztünk, mikor azt éreztem, hogy aludni kéne. Lehunyom szemeimet, s Balázs karjaiban nyom el az álom.
