Váratlan Szerelem ~Befejezett~

10. Rész

Balázs elém áll, mintha védelmezni próbálna. Kezei ökölbe szorulnak, arcizmai megfeszülnek. Kádár arcáról egy pici félelem olvasható le. Meg is értem, mert Balázs idegessége rendkívűl rémisztő.
- Nem akarok balhét haver - emeli maga elé kezeit Kádár. - Azért jöttem hogy beszéljünk.
- Nem beszélgetek nyomorult férgekkel - vágja rá Balázs. - Takarodj innen.
- Had magyarázzam meg...
- Minek? Hogy hazugságokkal tömd tele a fejem? Kösz, de nem. És most jobban teszed hogyha elmész.
- Csak, annyit kérek...
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy bármit is kérj - szakítja félbe csapattársát a barátom. - És most húzz el.

Kádár szégyenkezve lehajtja a fejét, és elkullog. Balázs kifújja a levegőt, becsapja az ajtót, és fel megy az emeletre, akár egy durcás kisfiú, aki megsértődött a szüleire. Tanácstalanul a kanapéra omlok, s egy üveg nutellát eszegetve kapcsolgatom a TV-t. Megfogalmazodott a fejemben egy gondolat, miszerint rohanjak Balázs után, és beszélgessek vele, de ilyenkor az emberek nem vágynak társaságra, hanem inkább egyedül szeretnének lenni. Meguntam a tétlen üldögélést, és megnéztem a barátomat. Háttal feküdt nekem az ágyon, szerintem alszik. Féloldalas mosollyal lefekszem mellé, és átkarolom őt. Kezemet az övére teszem, s összekulcsolom azokat. Így feküdtünk, egészen addig, amíg Balázs fel nem ébredt.
- Mióta vagy itt? - dörmög a fáradt hangján.
- Egy ideje - válaszolok. - Hogy érzed magad?
- Többé - kevésbé megnyugodtam. De még mindig azon az állásponton vagyok, hogy Kádár megérdemelné, hogy agyon verjem.
- Nem éri meg - simogatom kezét.
- Megérdemelné - morogja.
- Ühm - makogok.
- Hé - fordul velem szembe. - Ne haragudj, hogy szó nélkül elmentem Ákoshoz. Túl ideges voltam, és nem gondolkodtam.
- Nem szükséges bocsánatot kérned - simítok végig arcélén az ujjbegyemmel. - Próbáljuk meg élni a magunk kis életét, és nem foglalkozni azzal, hogy Ákos miképp éli ki a feltűnési viszketegségét, rendben?
- Benne vagyok - lehel csókot ajkaimra.

~2 nap múlva~

Az elmúlt 2 napot Balázs nálam töltötte. Olyan dolgokat csináltunk, amiket alapjába véve az átlagos párok szoktak. Közösen ebédet csináltunk, filmeztünk, stb. Semmi zavaró tényező nem vehette el a figyelmünket egymásról. Balázsnak párszor csörgött a telefonja, de ő csak egy laza mozdulattal kinyomta, és ennyit mondott: Most a tiéd vagyok.

Jelen pillanatban egyedül tengetem az időmet itthon. Balázs iszogatni ment Ádámmal, aki tegnap érkezett haza Németországból. Dia pedig mostanában nem igazán ér rá. Munkát keres, mert az előző munka helyén, a főnőke elbocsátotta az antiszociális, modortalan viselkedése miatt. Úgyhogy azóta Dia gőzerővel keresgél. Bár, az egyedüllétemnek van jó oldala is. Megtarthatom az én időt. Az időt, amit csak is magamra fordítok. Megfürödtem egy kád meleg vízben, és ha ez még nem lenne elég, a fürdőszobát belepte a levendula illata. Be lakkoztam a körmeimet, majd száradni hagyom őket, az Oh, Boy! olvasása közben. Pihenésemet az önelégült mosollyal belépő Ákos szakítja meg.
- Nem tudsz kopogni? - háborgok. - Mit akarsz itt?
- Itthon van a focistád? - faggat.
- Szerencsédre nem - válaszolok. - Egyéb kérdés, aminek megválaszolásával rád pazarolhatom az időmet?
- Kár. Pedig az arcába vágtam volna, hogy a győzelmem édesebb, így hogy leváltják.
- Nem sikerült a kis terved. Storck-nak eszében sincs új embert keresni Balázs helyére.
- Ez furcsa. Az imént jöttem a Telkiből, és véletlenül meghallottam, hogy Storck a nyálgéped menedzserével beszélt arról, hogy Kádár esélyes lenne a kapitányi címre.
- Mindig is rosszul hazudtál... Én a helyedben most elmennék. Ha Balázs itt talál, azt nem köszönöd meg.

Ákos nagyképűségét nem meghazudtolva nevet fel. Ekkor parkol le a ház előtt Balázs fekete Lamboja. Miért érzem én azt, hogy a legújabb balhé van most készülőben...?
- Szia édesem - lép be boldogan Balázs, de ahogy az ex vőlegényemet meglátja, öröme el is szállt. - Mit keres itt ez a ficsur?
- Majd a barátnőcskéd megmondja - sandít rám. - Szóval Adél?
- Nyomorult - sziszegem.
- De kis hallgatag lett valaki - nevetgél Ákos.
- Most azonnal húzd innen a beledet, amíg szépen mondom - szól erélyesen Balázs, s kilöki a hivatlan vendéget házunk ajtaján. - Jól vagy?
- Asszem' - szívom be ajkamat. - Figyelj... volt ma bent a menedzsered Storck-nál?
- Igen, azt hiszem valami papíromat intézte vele - gondolkodik el Balázs.
- Oh, jaj ne...
- Miért kérdezed? - faggatózik Balázs.
- Ákos is volt bent ma...állítólag. Azt mondta, hallotta a menedzseredet Storck-al beszélni, és Storck le akar váltani Kádárra.
- És ezt te beveszed? - nevet fel Balázs, és kezeit a derekamra teszi. - Ez csak egy újabb manipuláló hazugság. Nem szabad elhinnünk neki semmit. Mert pont erre játszik. Hogy bevegyük az ostobábbnál ostobább hazugságait.
- És ha igaz?
- Kicsi az esélye. Az ilyet nem a menedzseremmel beszélné meg, hanem velem. És Kádárra rá jár a rúd az utóbbi időben, így kizárt dolog, hogy pont őt akarná a helyemre tenni.
- Akkor jó.

Balázs elmosolyodik, és puszit ad a homlokomra. Nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a karrierje. Ha nem szeretek belé, akkor könnyebb lenne az élete. Nem kéne tartania attól, hogy a barátnője ex vőlegénye tönkre akarná tenni. Percekig ölel erős karjaival, és pihenteti fejét az enyémen. Elválok tőle, és csókot lehelek ajkaira.
- Sajnálom - nyelek egyet.
- Ugyan mit? - lepődik meg Balázs.
- Ezt. Hogy belerángattalak ebbe a zűrzavarba. Ez volt a legutolsó, amit akartam. Talán jobb lenne az életed, ha én nem lennék.
- Ne beszélj már badarságokat - fogja tenyere közé arcomat. - Nem rángattál bele semmibe. Sőt. És nem lenne könnyebb az életem. Te tetted élvezhetővé, jóvá. Te adtál értelmet az életemnek. Elmondhatatlanul szeretlek.
- Én is téged - küszködök a könnyeimmel.

Augusztus 28

Balázst már napok óta nem láttam. Elkezdődtek a válogatott edzései a csütörtöki meccsre, a fiúknak levegőt venni sincs idejük. Reggel 7-re mennek, este felé jönnek. Nehéz napok ezek, de majd túl leszünk rajta. A csapatnak szüksége van az alapos felkészültségre, pláne a legutóbbi csúfos vereségük után. Napjaim nagy részét otthon, illetve Diával töltöm, akire úgy néz ki, hogy rátalált a szerelem. Többször is randizott egy Máté nevű férfival, aki segít neki elfelejteni Szalait. Kettőjük kapcsolata nem úgy alakult, ahogy ők azt szerették volna. Ádám kint Németországban sem szabott határt a csajozós énjének, és ezt Dia nem tűrte el. Azóta egymásra sem néznek. Diával  a plázában vásárolgatván jövök rá, hogy utálok vásárolni. Lejártam a lábaimat, de ez a barátnőmet egy cseppet sem izgatja, mi több, figyelmen kívül hagyja. Minden egyes üzletnél megáll, mire én egy szemforgatással válaszolok.
- Szerinted ez elég szexi ahhoz, hogy ma Máté ágyba vigyen? - lóbál előttem egy tűzpiros, csipkés ruhát Dia.
- Aha - motyogom.
-

Remek - örül Dia. - Te nem akarsz valamit? Mondjuk egy szexi fehérneműt? Áhh, ott vannak - indul meg sietősen, majd leemel egy fekete, vékony anyagú darabot, minek a melltartó része, valamint a bugyi része egyaránt csipkés. - Ezt meg kell venned! Balázs ebben leteperne.
- Nincs szükségem ilyesmire...
- De van - vitatkozik. - Balázs hazajön egy fárasztó edzés után, és te ebben várod.
- Mostanában alig látom - húzom el számat.
- Akkor meg főleg! Helyre állítaná a szexuális életeteket.
- Nincs baj a szexuális életünkkel - világosítom fel. - Csupán, egy ideje nem csináltuk.
- Akkor itt az ideje - nyomja a kezembe a ruhát, és a kasszához tol vele. - Ezt kérjük!

Este 8 van. Várom Balázst, egy gyertya fényes vacsorával, közös fürdőzéssel. A kapcsolatunk most egy mélypontját éli, és egy kis kikapcsolódás javíthat a dolgokon. Edző ruhájában toppan be az ajtón.
- Ez meg mi? - utal a váratlan meglepetésemre.
- Egy ideje nem jutott időnk egymásra-kulcsolom össze kezeim nyaka körül. - Ideje picit egymással törődnünk.
- És képes voltál ezt összehozni, csak miattam? - könnyezik Balázs szeme.
- Könnyű volt - legyintek.

Balázs szó nélkül csókol meg, kifejezve szerelmét. Tarkóját simogatom, ő bele morog a csókunkba. A levegőhiány választott el minket egymástól. Örömködve megvacsoráztunk, egy pillanatra sem engedtük el egymás kezét. A fürdésünk közben keveset beszélgettünk, mert elvoltunk foglalva egymás ajkaival. Végtagjaim elzsibbadtak a fekvéstől, így kiszállok. Magam köré tekerek egy törölközőt. Balázs követi a tettem.
- Ezt le kéne venned - szabadít meg a testemet takaró törölközőtől. - Amit most csinálni fogunk, ahhoz erre nem lesz szükség.
Eme végszóval kap fel, és visz át a hálószobánkba, fektet az ágyra, és érzékien csókolja testemet. A fehérneműmet látva a szemei felcsillannak, és megnyalja ajkait.
- Sokba került? - kérdezi.
- Miért?
- Ezért - tépi szét rajtam az anyagot.

Augusztus 31.

A Groupama stadion tömve emberekkel, akik a Ria, Ria, Hungária-t kántáljak. Nem mehettem be Balázshoz az öltözőbe, így csak telefonon tudtunk beszélni egy kicsit. A két csapat himnusza már elhangzott, Balázs címert cserélt a másik kapitánnyal. Nagyon ideges vagyok, de tudom, hogy fiúk megnyerik a meccset. Az első gólunk igen hamar bekövetkezett Kádár által. Nem kellett sokat várni a másodikra sem, Szalai hozta a formáját. Egyszer csak a bíró középre szalad, mert két játékos egymásnak esett. Balázs és Kádár...