Váratlan Szerelem ~Befejezett~

6. Rész

Féltékenység. Ezt éreztem, látva a Balázs nyakába ugró nőszemélyt. Ádám, Dia és én értetlenül pásztázzuk a történést, bár Balázs arcát látván ő sincs ezzel másképp. Meglepte őt a nő hirtelen megjelenése, és tisztán leolvasható róla, hogy szívesen leráncigálná a nőt magáról, ha az nem szorítaná ennyire. Ez valamennyire csökkentette a maró érzést a szívem táján, de a zöld szemű lény még mindig jelen volt valahol.
- Khm - köszörüli meg torkát Ádi. - Linda, mi most...
- Jaj drága Szalám te is itt vagy? - vinnyog a nőci. - Észre sem vettelek, annyira megörültem Bazsinak.
- Mennünk kell, Linda - mondja idegesen Balázs. - Örültem hogy találkoztunk meg egyebek...
- Hova indultok? - szélesedik Linda vigyora.
- Az nem tartozik rád - szól közbe flegmán Dia.
- Mondjátok meg a mogorva kurvátoknak, hogy válogassa meg a szavait egy magam fajtával szemben - veti el a súlykot Linda.
- Inkább neked kéne vissza venned a vinnyogásodból, mert ha nem vennéd észre, tőled zeng az egész szálloda - kelek Dia védelmére.
- Na itt a másik... - néz rám lenézően.
- Igazuk van - helyesel Balázs. - Neked kéne visszavenni. Meg persze mi jogod van ahhoz, hogy lekurvázd Diát? Na húzzunk srácok.
- Pont mondani akartam - mondta Ádi.

Dia és én büszke mosollyal fordítunk hátat Lindának, aki arca vörös volt a méregtől, és sárga egyszerre az irigységtől. Balázs átdobta karját vállamon, én pedig ezen semmit kivetni valót nem láttam, hiszen ezzel még egy kis borsot törhetek Lindácska orra alá.  A gyors kaja imádatunknak hódolva, a McDonald's-ba tévedtünk, ahol gondolkodás nélkül a kedvenc menümet kértem. 2 sajtburgert, egy kólát, 2 almás pitét. A barátaim elég nagyot néztek a nagy mennyiségű reggelim láttán. Mit gondoltak, hogy beérem egy darabka sajtburesszel? Na még mit nem. Reggeli után hova máshova is vezethetett volna az utunk, ha nem a partra. Mindennapos helyszínné vált az itt tartozkodásunk alatt.
- Dzsudzsi nézd! - biccent egy dzsedzki kölcsönző stand felé Ádám. - Kölcsönzünk kettőt?
- Naná hogy! - egyezik bele Bazsi.
- Mögém ül a Dia - vigyorog sármosan Ádi Diára, akinek látszólag semmi ellenvetése nem volt az ellen, hogy a jóképű focista mögé üljön.
- Akkor te velem jössz - vigyorog rám Bazsi.
- Jól gondolom, hogy nem fogadsz el nemleges választ? - nevetem el magam.
- Eltaláltad - kacsint, majd a csapattársával elmennek dzsedzkiket kölcsönözni.
- Forr köztetek a levegő - ujjong Dia.
- A végén még hálás leszek neked - mondom halkan.

A két férfi a vízre viszi a kölcsönzött vizi járművet. Balázs a kormánynál, én mögötte kapok helyet. Ha nem akarok a vízbe esni, át kell ölelnem derekát. Szép lassan kulcsolom össze kezeimet dereka körül, amibe mindketten beleborzongunk. Balázs hátra kukkant, bátorítóan mosolyogva rám, amolyan "mehet?" arcot vágva. Bólogatásba kezdek, tudtára adva hogy vágjunk bele. Balázs beindítja a dzsedzkit, meghúzza a gázt, majd gyorsan elindul. Ugrálóban éreztem magam, ahogy fel és le pattogtam, de egy felejthetetlen élményben lehet most részem, az egyszer biztos. Az éles  kanyaroknál egyre jobban élveztem a helyzetet. Rio-ban található még a Botafogo-i öböl, ahová könnyedén eltudtunk jutni. Lenyűgőző volt. Az öbölt épületek vették körül, és egy hatalmas hegység. Balázzsal megbeszéltük, hogy még ma este visszajövünk ide, ám ezúttal kettesben. Tudtam jól, hogy kockázatos ide jönnöm vele úgy, hogy csak ő és én leszünk, de ezzel nem tudtam foglalkozni. Lefoglalt a tudat, hogy látni fogom ezt a gyönyörű helyet az éjszakában is. Meguntuk a dzsedzkis száguldozást, ezért vissza vittük egy ősz szakállú bácsikának, akitől Balázsék ezeket kölcsönözték.
- Köszönjünk - hálálkodom.
- Ugyan, az ilyen szép pároknak mint maguk, bármikor szívesen oda adom ingyen is - mosolyog a bácsi.
- Mi nem... - hadakozom, de Balázs félbeszakít.
- Köszönjük szépen - somolyog, majd egy puszit ad arcomra. - Nekünk sajnos most már mennünk kell, igaz drágám?
- Ühm, igen - makogok.

Az öreg úr további szép napot kíván, majd újra árusítani kezdi dzsedzkijeit a turistáknak. Nem tudtam mire vélni Balázs viselkedését, de furcsa mód jól esett, hogy a barátnőjeként nyilatkozott rólam.
- Miért mondtad azt hogy a barátnőd vagyok? - kérdezek rá.
- Nem törhettem össze annak a szegény férfinak a szívét azzal, hogy elmondom az igazságot...
- Oh, értem - kuncogok. - Mióta törődik a Magyar válogatott csapatkapitánya az emberek érzéseivel?
- Főként azóta, amióta megismerkedett Superwoman-el - boxol gyengéden a vállamba.

A délutánomat többnyire a szobámba bezárkózva töltöttem, hála Lindának. Az a szőke pióca megint úgy döntött, hogy rá akaszkodik a csapatom két férfi tagjára. Tipikus pasifaló... Az egyik másodpercben Balázs ajkait falja, míg a másikban már Ádám alatt izzad... Diának sem volt tanácsos a velük maradás, mert félő, hogy felmérgelni magád, és neki rontana Lindának. Mondjuk Linda megérdemelné, hogy helyre tegyék, de Dia nem az az egyszeri alkalom fajta... Ha egyszer nem tudja megőrizni a hidegvérét, akkor máskor sem.
- Hogy ez a Jake mekkora egy barom! - szitkozódik Dia. - Paige Rainer-hez illik...
- Egy cuki barom - veszem védelembe a Famous in love című sorozat egy szereplőjét.
Ebben a pillanatban kopogtattak.
- Ki vagy, és mit akarsz? - kérdezi Dia.
- Mi vagyunk azok - hallatja hangját Ádám.
- Miss Plasztik nincs veletek? - faggatom őket.
- Most épp másnak a vérét szívja - szólal meg Balázs. - Engedjetek már be, hoztunk pizzát.
- Szabad a pálya - engedem be a két vendéget.
- Helloka Diuska - vetődik le Dia mellé Ádi.
- Na jól van, mi magatokra is hagynánk titeket - helyezi tenyerét hátamra Balázs. - Adéllal programunk van.
- Programotok? - húzogatja szemöldökét Szala. - Lefogadom, hogy abban a bizonyos programban szerepel az ágy is...
- Esetleg a tiédben - röhög Balázs. -  Mehetünk Adél?
- Aha, persze - helyeselek. - Mulassatok jól, leléptünk.
- Részletes beszámolót kérek majd! - szól utánunk Dia.
- Megkapod! - kiabálok vissza.

Valahogy Rio este sokkalta szebb, mint napközben. Mindent bevilágítanak a fények, hangulatosabbá válik a környezet. Ugyanakkor, az élet ilyenkor kezdődik. Szól a zene az utakon, táncosok szórakoztaztatják az éjszakai élet embereit. Szívesen megnéztük volna, de mi az öbölt választottuk. Ezúttal nem dzsedzkivel, hanem hajóval látogattunk el arra a gyönyörű helyre. Előre bekészítettem a telefonomat, mert nem kérdéses, megfogok örökíteni minden pillanatot. A hajó partig kiszállított minket. Csillogó szemekkel készítettem el az első képet, s ez posztolva is lett az Instagram oldalamra.

@horvath_adel: Annyira gyönyörű...💞 #Rio #Botafogo -öböl #gyönyörű @balazsdzsudzsak7

- Olyan szép, nem? - gyönyörködöm.
- De még mennyire - pásztáz végig engem Balázs.
- A látványra gondoltam - nevetek.
- Ja, az is szép - ránt vállat. - De tudok valami sokkal szebbet.
- Ne csináld ezt - vörösödöm el. - Belepirulok...
- Édes, hogy zavarban vagy - tűr a fülem mögé egy kósza hajtincset. - Meg máskor is...
- Nem tudsz megálljt parancsolni magadnak mi? - harapdálom ajkaimat.
- Egy ilyen szexi nő mellett nehézkes visszafogni magam - fordít magával szembe. - Ha tehetném, itt helyben megcsókolnálak...
- Balázs, légyszíves... - sóhajtok. - Csak annyit kérek tőled, hogy tartsd tiszteletben az érzéseimet...
- Minden erőmmel azon vagyok, de meggyűlik vele a bajom...Amikor először megláttalak, olyan érzések kavarogtak bennem, amikhez foghatót még nem éreztem. Másnap elkértem Diától a mobil számodat, mondván hogy barátkoznék veled, pedig csak büszkélkedni akartam azzal, hogy egy ilyen bomba nőknek a telefonszáma is megtalálható a telefonomban. Megértem, hogy nem állsz készen egy új kapcsolatra, meg ilyesmi, de ez már régóta nyomta a lelkemet, és...
- Jajj fogd már be - támadok ajkaira.