Váratlan Szerelem ~Befejezett~

12. Rész

Vajon jó döntést hoztam? Balázs megérdemelte, hogy megbocsássam a megbocsáthatatlan tettét? Fogalmam sincs. Lehet hogy örökre megbánom a döntésem, de minden hibánkból tanulunk egyszer. És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor Lindának nem közömbös Balázs...De ennyire elvetemült lenne? Dia mosolyogva magunkra hagy minket, amiért részben hálás voltam neki. Balázs ajkaimról a nyakamra tér át, mire én jólesően felsóhajtok. Pólója alját az ujjaimmal pödröm felfelé türelmetlenül.
- Kanapé, pult, ágy? - suttogja érzékien  fülembe.
- Ágy - választok, majd Balázs fülcimpájába harapok.
- Nyomás - kap fel tüstént, és szalad be velem a hálóba.
Óvatosan az ágyra dönt, és elkezdi lehámozni rólam a ruha darabokat, ahogy azt én is teszem vele. Végig húzom ujjaim Balázs kockáin, s benedvesítem az ajkaimat. Balázs tenyereivel bekebelezi melleimet, és masszírozni kezdi azokat. Testem megfeszül érintéseitől, homlokomon kis verejték pöttyök gyöngyöznek.
- Annyira kívánlak - susogja Balázs.
- Az érzés kölcsönös - kapkodom a levegőt.
- Akkor azt javaslom, ne várjunk tovább - majd belém csúszik.
Lök egyet rajtam, én pedig fordítok a helyzetünkön, felülre kerülök. Ringatozni kezdek, mit Balázs csillogó szemekkel vizslat. Gyengéd csókokkal hintem be Balázs testét, kiből cselekedetem nagy sóhajtásokat vált ki.
- Te aztán értesz a kínzáshoz - nevet picit Balázs. - De most én jövök.
Alulra kerülök. Végig csókolja arcom összes szegletét. Ajkaim felé közeledik, de az utolsó milimétereknél megáll. Ajkaink egymást súrolják. Alsó ajkamba harapok, és felbátorodva csókolom meg őt.

Kimerülve fekszünk az ágyon, egymást bámulva. Elveszünk egymás szemeiben. A tetteink beszélnek helyettünk. Ahogy a szerelmem mellkasára fekszem, fülemet megüti Balázs szívének heves zakatolását. Ezek a pillanatok mindennél többet érnek. Mikor csak némán fekszünk, a másik érintését élvezve.
- Kicsim - szólongat Balázs, kizökkentve az elmélkedésből. - Nem is figyelsz rám, igaz?
- Elgondolkodtam, ne haragudj - adok puszit mellkasára.
- Min gondolkodtál? - pödörgeti hajam végét.
- Nem érdekes - mosolyodom el halványan.
- Szerepelt benne a szexi felsőtestem?- kuncogott.
- Eszemben sincs arra gondolni - nevetek. - De, éhes vagyok.
- Hozok valami kaját, rögtön jövök - ugrik fel Balázs, és magamra hagy a szobánk magányában.

Amíg ő a kajánkat intézi, addig én a laptopon filmeket keresek. Lassana már 15 perc is eltelik, de Balázs még sehol. Lemegyek a konyhába megnézni hogy mi tart ennyi ideig.
- Most nem érek rá Linda, Adélnál vagyok - mondja idegesen Balázs.
Ahogy meghallom kivel is beszél, a falnál megállok.

Balázs szemszöge

- Kár. Pedig most ki vagyok rád éhezve...
- Most hagyd abba. A csókunk volt életem legnagyobb hibája.
- De tudod mi a dolgod...Egy csodás éjszaka velem, és a titkod biztonságban marad. Senki nem fogja megtudni, legfőképp anyád nem, hogy börtönbe jutattad az apádat.
- Ha megteszem amit kérsz, örökre kilépsz az életemből.
- Ezt ígértem, nem?
- Mikor találkozzunk?
- Ma este, 9-kor a lakásomon.
- Jó. Ott leszek.
- Várlak. És még valami. Mond azt Adélnak, hogy nem szereted. És mi ketten ott folytatjuk, ahol abba hagytuk.
- Hogy mi van?! - kapom fel a vizet. - Nem kérhetsz tőlem ilyet!
- Változtak a dolgok. Vagy azt teszed amit mondok, vagy kitálalok. Választhatsz. Megérné ez neked? Jézusom, de fájhat majd szegény Ildikónak, hogy évekig titkolva volt előtte, hogy a saját fia  felelős a férje börtönbe juttatásáért... Na és Adél? Ha megtudná, mit tettél, egész biztos hogy elhagyna... -feszegeti a határokat Linda.
- Te ócska ribanc...
- Ezt bóknak vettem. Rajtad áll, Dzsudzsák. - majd bontja a vonalat.

Nem hiszem el...Miért történik ez velem? Miért nem lehetek felhőtlenül boldog, Adéllal? Ez a sors lenne? Linda tönkre teszi az életem. Amióta van mivel zsarolnia, epekedve várta azt a napot, mikor mindezt a szememre vetheti. Eljött ez a nap. Az apám megérdemelte a börtönt. Az egész 4 éves koromban kezdődött. A nappalok a lehető legnyugodtabban teltek. Az éjszakák azonban maguk voltak a poklok. Apámnak függősége volt az alkohol iránt. Ha nem tudta kontrollálni a tetteit, kezet emelt anyámra, vagy akár rám is. Mit tudna kezdeni az akkor 4 éves énem a helyzettel? A válasz, semmit. Begubóztam a szobám egyik sarkába, és hallgattam apa ordibálását, anya hangos zokogását. Teltek az évek, a helyzet mitsem változott. Inkább rosszabb lett. Nem csak az éjszakát, a nappalt is az agresszió jellemezte. Mikor 18 éves lettem, jogom volt ahhoz, hogy külön költözhessek. Meg is tettem. Először nem tartottam helyesnek, mert anyámat azzal az idegbeteggel egyedül hagyni, nem fair. Hiába győzködtem őt, nem akarta elhagyni az apámat. Feladtam a könyörgést, és magára hagytam. Borzalmas bűntudat gyötört hónapokon keresztül. Egyik nap felfigyeltem, hogy apám minden este, pontban fél 9-kor a házam előtt halad el. Visszafelé jövet ideges volt, és  3 másodpercenként hátra nézett. Nem értettem miért. Mintha félne attól, hogy valaki látta őt. Úgy döntöttem, utána járok ennek a dolognak, és követem őt. Egy sikátor szerű helyre járogatott, és egy kigyúrt, tetóvált pasassal találkozott. Együtt elhajtottak egy elhagyatott épülethez. Sok ember megkötözve volt ott, azért imádkozva, hogy megkegyelmezzenek az életének. Apám minden eloltott életért vastagon meg lett fizetve. Nem bírtam ezt tétlenül nézni, és jelentettem a rendőrségnek. Apámat 10 évre, a főnökét életfogytiglanra ítélték. Apám ideje lassan lejár, de anya még mindig semmit sem sejt. A történtekről egyedül csak Linda, és Ádi tudnak. Ádi tartani fogja a száját, efelől semmi kétségem nincs, de Lindának ha felkínálkozik egy lehetőség, amivel tönkre teheti azokat akiket utál, gondolkodás nélkül élni fog vele. Minél előbb el kell mondanom az igazságot, különben elveszítem életem egyik legfontosabb emberét. Valaki felszisszen. Hátra fordulok, és Adél kerül a szemem elé. Tekintete kerüli az enyémet. Nem lehet igaz, hogy mindent hallott...
- Mindent hallottál, igaz? - sóhajtok fel.
- Úgy nézek ki, mint aki nem? - fonja keresztbe maga előtt kezeit. - Miért is beszélgetsz az exeddel, ha szabad tudnom...?
- Nem azért, amire gondolsz - fogom meg kezeit. - A csókon kívűl semmi nem történt.
- Akkor? - vonja fel szemöldökét. - A barátnődként jogom van az igazsághoz. Legalábbis, azt hittem...
- Nem halaszthatnánk ezt a beszélgetést későbbre?
- Jellemző... - morog. - Tudod mit? Menj el. Most.
- Adél...
- Azt mondtam, menj el. Lépj ki az életemből, és soha ne keress többé. Linda a hozzád való. Mindkettőtök egy patkány.
- Ne mond ezt, légyszíves - túrok a hajamba.
- Nem akarom magamat ismételni. Takarodj.

Máskor addig esdekelnék, míg nem lesz minden rendjén, de most fontosabb dolgom van. Adél kérésére elhagyom az otthonát, fogok egy taxit, amely a sajátomhoz visz el, aztán célba veszem Nyírlúgost. Útközben vagy húsz beszédet írtam, de egyik sem hangzott túl kíméletesnek. Nem akarom, hogy az anyám egy örök életre meg haragudjon rám. Még úgy sem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, és ezzel csak neki akartam jót. Adélt sem tudtam kiverni a fejemből. Ez a titok elmar mindenkit körülöttem. A hasam görcsbe rándul, amikor megérkezem. Anya boldogan szalad ki az ajtón, és veti magát a karjaimba.
- Adélt nem hoztad? - néz körbe vállam felett. - Szívesen találkoztam volna vele újra. Nagyon szimpatikus lány.
- Majd máskor - erőltetek az arcomra egy halvány mosolyt. - Beszélnünk kell.
- Persze, beszéljünk - tessékel be a házba. - Kérsz valamit enni? Van jó kis Spagettim.
- Nem, nem kérek - utasítom vissza. - Inkább csak ülj le. Jobban jársz.
- Ennyire komoly? - döbben meg anya.
- Halálosan. Akkor, elkezdem. Apáról van szó. Hónapokig gondolkodtál rögeszmésen azon, hogy ki dobhatta fel apát a zsaruknak. Én pedig úgy tettem, mint aki semmit nem tud. De csak a te érdekedben. Mert féltem, ha elmondom az igazságot, meggyűlőlsz. Az igazság az, hogy én tettem.

Anya szemei könnyben áznak, és csak sírdogál. Közelebb akarok menni hozzá, mire ő megint a karjaimban végzi. Szorosan ölelem őt, s az én szememből is kipottyan egy - két sós könnycsepp.
- Jól tetted, fiam - szipog anya.
- Szóval nem haragszol? - esik le egy nagy kő a szívemről.
- Dehogy! Miattad élhetek normális életet, és ezért nem tudok neked eléggé hálás lenni. Hidd el, én is százszor elgondolkodtam rajta, hogy elmondok mindent a rendőrségen, de valahogy a visszatáncolás tűnt a végén a legjobb megoldásnak.

Ennél nagyobb megkönnyebbültséget ritkán éreztem. Megbátorodva búcsúzom el az édesanyámtól, és indulok vissza Adélhoz, egy őszinte beszélgetésre. Ebben a pillanatban csörren fel a telefonom. Ádi barátom neve állt a kijelzőn.
- Csá tesi mesi - szólok boldogan.
- Cső! Ráérsz? Még ma itthon vagyok, és holnap már repülők is vissza, és arra gondoltam, hogy beülhetnénk valahová iszogatni.
- Naná, benne vagyok. Csak előtte van egy kis elintézni valóm. Ma mesélek neki előszőr apámról.
- Uh, sok szerencsét. Akkor a szokásos helyen.
- Oké.

Adél szemszöge

Fel s alá járkalok, azon töprengve, hogy engedhettem az érzéseimnek. Ha kontrollálom magam, és bebeszélem magamnak azt, hogy Balázs iránt semleges érzéseket táplálok, akkor talán megkönnyítettem volna saját dolgomat. De én azt hittem, megbírkozom Balázs világával, mely szöges ellentéte az enyémnek. Az övé zajos, és mindig a középpontban áll, míg az enyém csendes, és egy vagyok a háttérben meghúzodó emberek közül, akik lélegzet visszafojtva várják, mikor ér véget a nyűzsgés. Ekkor lép be az ajtón Balázs. Flegma pillantást vetek rá.
- Csak hallgass meg - néz mélyen a szemembe. - Ezt most azért mondom el neked, mert megbízom benned, és hogy elkerüljük a vitákat. Nem véletlenül nem találkoztál apámmal a Lett-ek elleni mérkőzésünkön. Börtönben van. Én jutattam börtönbe. Pokollá tette a gyerekkori életemet.
- Mit csinált? - kérdezek rá félve.
- Ártatlan embereket ölt meg, hogy pénzt kapjon.
- Te jó ég - sokkolódok le. - De ez még nem magyarázza meg Lindát.
- Megzsarolt. Ha nem feküdtem volna le vele, mindenről kitálalt volna...
- Az a lotyó - sziszegek.
- Akkor, szent a béke? - kérdezi félően Balázs.
- De még mennyire - tapadok ajkaira.

XXXX

Balázs állítólag Ádámmal élvezi az említett utolsó itthon töltött napját, így én egyedül tengetem itthon az időmet, lassan 3 órája... Ha az embernek nehézkes az elalvás, akkor nincs mit tenni. Felcsippan a telefonom.

*Önnek üzenete érkezett tőle: Ismeretlen szám*

Értetlenül megnyitom, és egy videót látok, amit nyomban el is indítok. Akkor tört végérvényesen ezer darabjaira a szívem...