Váratlan Szerelem ~Befejezett~

7. Rész

Hogy mi is ösztönzött arra, hogy eszemet elvesztve megcsókoljam Dzsudzsák Balázst, kinek folyamatosan azt papoltam, hogy várjunk még ezzel a bizonyos első csókkal? A válaszolnék, ha tudnék értelmes választ adni. De nem tudok. Megérintett Balázs szerelmi vallomása, és eluralkodott rajtam a pillanat heve. A percek telnek, de mi még mindig bele vagyunk merülve egymás ajkaiba. Tetszett, hogy ez amolyan lágy csók volt, és Balázs nem követelt semmit. Végül a levegőhiány vetett véget mézédes csókunknak.
- Ezt miért? - liheg Balázs. - Félre ne értsd, százszor megismételném, de nem úgy volt, hogy hanyagoljuk ezt a témát?
- Fogalmam sincs, mi üthetett belém - kapkodom a levegőt.
- Mindenesetre tetszett - vigyorodik el szélesen, magát meg nem hazudtolva.
- Ki gondolta volna - forgatom szemeimet. - Lehet, hogy erről nem beszélünk senkinek? Főleg Diának ne. Ha megtudná hogy mit csináltunk, beindulnának a motorjai, és minden létező dolgot megtenne, hogy összehozzon minket.
- Jó, de ha letépi a mogyoróimat, és megeteti a mókusokkal, amiért hallgattam, téged teszlek felelőssé - mondja komoly arckifejezéssel, de természetesen látszott, hogy a nevetés határát súrolja.
- Áll az alku - nevetek, majd elrugaszkodok tőle. - Egyébként, kösz hogy elhoztál ide megint.
- Hát, ha ez kellett ahhoz hogy megcsókolj, felőlem mindennap ide jöhetünk - kacsint rám.

Nevetve megrázom a fejem, és össze húzom magamon a pulóverem, mert igen csak felerősödött a szél. Balázs rá néz a karórájára, majd elhúzza a száját, és közli, hogy itt az ideje visszatérnünk a hotelbe, mivel az hamarosan bezár, és nem lenne valami jó buli idekint a süvítő szélben aludnunk. A hajó rendelkezésünkre állt, a nagy szél sem okozott nagy problémát a vissza szállításunkban. A félig alvó portást ezúttal nem kellett megzavarnunk az alvásában, mert reményeink szerint Dia és Ádám vigyáztak a kulcsainkra. A szobámban találtuk meg őket, egymáshoz bújva, mélyen aludva.
- Ma nem kell az ágyadban aludnod - nevet halkan Balázs.
- És Dia szobájában sem, mert az meg kulcsra van zárva, és nincs szívem elkérni tőle - suttogok.
- Akkor nincs más választásod. Velem alszol.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örültem ennek az utolsó opciónak. Elvégre, Dzsudzsák Balázsról beszélünk, könyörgöm. Vétek lenne elszalasztanom az ezüst tálcán felkínált lehetőséget. Valamiért egyre jobban örülök az alkalmaknak, amikor közelebb kerülhetek hozzá. Villám gyorsan változtak meg a nézeteim vele kapcsolatban. Az ő hálószobája messze felül múlta az enyémet. Sokkal konfortosabban volt berendezve, s kétségtelenül hasonlított egy luxus lakosztályhoz. Bizonyára, Balázs neve itt is ismert. Ilyen szobákat nem adnak ki csakúgy bárkinek. Balázs átengedte az elsőként zuhanyzás jogát. Szív facsaróan gyönyörű fürdőszobát birtokolt ez a szoba, melynek úgyszint gyönyörű zuhanyfülkéjéből röpke 10 perc után ki kellett szállnom, és átengednem a hálótársamnak, akire szokatlanul sokat kellett várnom.
- Azt hittem lehúztad magad a WC-n - csipkelődöm.
- Jól kell kinéznem, ha ilyen nő mellett alszom - bókol.
- Ezt most meg sem hallottam.
- Attól még kimondtam - kacsintgat. - Na mit csináljunk? Szex...Film...Szex...
- Maradjunk a 2. Opciónál - mondtam rögtön.
- Ahogy akarod - forgatja szemeit, majd a laptopján buzgón keresgélni kezd. - Akció, vígjáték, horror?
- Superwoman erre szerinted mit válaszol? - vigyorgok féloldalasan.
- Véletlenül az Öngyilkos osztag le van nekem töltve...
- Had szóljon - vigyorgok.

Joker karaktere hozta a kívánt hatást. Amíg én elmerültem a film varázsában, Balázs folytonosan engem nézett. Éreztem. Égetett a tekintete. A szívem hevesen dobogott, amit szerintem ő meg is hallott. Nem mertem a szemébe nézni, hátha megint olyat teszek, amivel lerobolnám a magam köré épített falat. A film végeztével sóhajtok egyet.
- Nem is figyeltél oda a filmre - jegyzem meg.
- Te sokkal érdekesebb vagy - harapja meg alsó ajkát, kiütve a szexiség mérőmet. - Hallottam, hogy dobogott a szíved.
- Szuper - mormogok.
- Úgy morogsz mint egy kis medve - nevetett, majd orron pöccint. - Az én kis medvém.
- Más hülye becenév, amit ki tudsz találni nekem? - nevetek fel.
- Rád nem lehet rossz becézést kitalálni - néz mélyen a szemembe, homlokát az enyémnek dönti. - Bár ne kéne tartanom magam...
Veszélyesen közel voltunk egymáshoz. A testünk összeért, a lábaink összefonodtak. A csókjára vágytam. Megakartam csókolni. Megtettem az első lépéseket, s egy lágy csókot hintettem ajkaira, ezt ő viszonozta is, mi több, elmélyítette. Másodszor csókolom meg őt. Mi történik velem? Miért nem tudok uralkodni magamon, ha vele vagyok? Miért váltja ki belőlem azokat az érzéseket, amiket iránta érzek? A Miért-ek gyűlnek a fejemben, de válaszolni tehetetlen vagyok rájuk.
- Balázs - motyogom ajkaiba.
- Ne hagyd abba - susogja ajkaimra.
- Ez nem helyes - válok el tőle.
- Ugyan már, Adél. Ez a második alkalom, hogy csókolozunk, mindkétszer te kezdeményeztél, és még te mondod nekem, hogy helytelen amit teszünk?
- Egy barom vagyok - ostorozom magam.
- Nem vagy az. De mi legyen velünk? Egyre világosabbá válik számomra hogy szeretlek, de te folyton jössz ezzel a lepattintos dumával...
- Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy Ákos után rögtön egy másik férfi karjaiba szaladok. Az nem én vagyok.
- Akkor mi a francnak csókoltál meg, kétszer is?
- Ez az, amit én sem értek.Nem áll szándékomban játszadozni veled, csak...
- Nem tudod eldönteni, mit akarsz - lát bele a fejembe Balázs.
- Fején találtad a szöget.
- Szeretlek, Adél. Ezt jobb ha tudod.

Most mit válaszoljak? Hogy én is szeretem? Hogy vele akarok lenni, de az a nyamvadt bűntudatom megfojt?

Egy váratlan szerelembe csöppentem.

Zavaromban szemet hunyok. Balázs lágyan simogatja derekam, s puszit ad homlokom közepére. Fokozatosan erősödnek az érzelmeim iránta. Napról napra biztosabb vagyok abban, hogy Balázs mellett újra boldogságra lelnék, csak a körülmények nem kedveznek nekem.
- De te nem - süti le szemét Balázs.
- Ezt egy szóval sem mondtam - hadakozom. - De értsd meg, hogy nem könnyű a helyzetem.
- Tudnom kell, hogy reménykedhetek e - fogja tenyerébe arcom. - Áruld el.
- Szeretlek - nyelek egy nagyot. - De Ákos...
- Ákos már a múlt. Te szeretsz engem, én meg téged. És a múltadon nem rágodhatsz örökké. Nem vagyok hajlandó tovább várni. Így is eleget vártam rád, nem gondolod?
- Erről beszéljünk inkább máskor - fordítok neki hátat.
- Megőrjítesz...

~ 1 hét múlva~

1 hete érkeztünk haza Rió-ból, az álom nyaralásunkból. Bátran kijelenthetem, hogy az ott töltött idő hatására jó irányú változásnak indultam. Felszabadultabbnak,  boldogabbnak érzem magam, mint azelőtt. Ákossal már azóta nem beszéltem, amióta eljött a lakásomra. Átkéne már esnünk egy mélyebb beszélgetésen, mert még mindig nem tudom, hogy Ákos mennyire venné rossz néven, ha újra úgymond csatasorba állnék. Nyilván nincs szükségem a beleegyezésébe, de tőrödőm az érzéseivel. Hogy mi van köztem és Balázs közt? A vallomásaink óta az életem teljesen felfordult. Szeretjük egymást, és úgy döntöttünk, hogy Ákos amint vall az érzéseiről, felvállaljuk az eddig titokban tartott kapcsolatunkat. Találkozgattunk, a többiek tudta nélkül. Az összes találkozásunk alkalmával csattantak el csókok. Balázs visszament az Al Wahda-hoz, még hozzá egy jó időre. Augusztus elején találkozunk újra, most pedig Július első pár napjában járunk. Tehát egy ideig nélkülöznünk kell egymást. Jelen pillanatban a piszkos edények elmosogatásával bíbelődöm, anya társaságában, aki szíveseben nézi meg a Szívek Szállodája e napi részét, mitsem hogy nekem segédkezzen. Ekkor ront be Dia az ajtón.
- Horváth Adél - trappol hozzám, látszólag mérgesen. - Nem hiszed el, mit csicsergett nekem Szalai...Bulizni megy a haverjaival, érted?! "Pasis bulit tartanak". A buli egyet jelent lányokkal, meg...
-  Oh, állj már le! - csitítom Diát. - Együtt vagytok?
- Nem, de...
- Akkor meg?
- Csend legyen lányok, hallani akarom a TV-t - hurrog le minket anya.
- Gyere fel - ragadom meg a barátnőm kezét, és felrángaton a szobámba.
- Belezúgtam abba az Istenverte Szalaiba... - vetődik le az ágyamra.
- Kicsit sem volt feltűnő - jegyzem meg  szarkasztikusan. - És Ádi nem mesélt még valamit, ezen kívül? - utalok a Balázzsal való titkos románcomra.
- Nem miért, kellett volna? - vonja fel szemöldökét. - Mit titkolsz előttem, Adél?
- Csupán egy kérdés volt - tűrök a fülem mögé egy kósza hajtincset zavartságomban. - Tehát te és Szala...
- Ne tereld a témát - fonja össze kezeit mellkasa előtt. - Van valami, amit nem mondasz el nekem...
- Ugyan, dehogy - pásztázom a padlót.
- Nem tudsz átverni. Ha hazudsz, sosem vagy képes az emberek szemébe nézni. Bökd ki, mit titkolsz!
- Nem titkolok semmit - hazudok továbbra is.
- Adél! Mond már!
- Együtt vagyok Balázzsal - bukik ki belőlem. - Titokban tartottuk, mert még nagyon friss a dolog. És az sem lenne túlságosan jó, ha Ákos megtudná, tudod.
- Nekem legalább elmondhattátok volna - sértődik meg Dia. - Az unokatestvéremről, és a legjobb barátnőmről van szó! Azt hittem ennél mélyebb a kapcsolatunk, és bármit elmondunk egymásnak.
- Ez így is van, de ezzel nem könnyű előállnom. Ne haragudj, hogy eddig nem szóltam.
- Semmi gond, csak szarul esett - mosolyodik el halványan. - De ez ultra király! Bejött a tervem!
- Be, de ha erről bárkinek is szót ejtesz, kitépem a nyelved és megtaposom.
- Hé, a fenyegetés az én specialitásom - boxol a vállamba Dia. - Menjünk le, zaba idő van.
Elnevettem magam, és Diával karöltve lecsattogok a konyhába, ahol egy nem várt személy fogad.
- Ákos? - mondjuk egyszerre.
- Ühm, sziasztok - int Ákos. - Adél, beszélhetünk?
- Igen, én is beszélni szerettem volna veled - majd csengettek.

Egy bazi nagy virág csokor várt rám az ajtoban, mellékelve egy papír flecnivel, amit el is olvasok nyomban.

"Ezek a virágok sem tudják kifejezni, hogy mennyire szeretlek. Nem sokára látjuk egymást. Addig is légy jó. Szeretlek. B.

Sziasztook!💞 Megérkezett az új rész, amihez várom a visszajelzéseket! Nem sokára itt van a nagy meccs, és a nap, amikor újra szurkolhatunk a srácoknak! 💞 Addig is jó hétvégét, és további szép napot!