Loki and Rogers's daughter.

A Chitaurik.

"Nem nagy kár elveszteni egy csatát, ha megnyerjük a háborút."
/Jodi Lynn Picoult/

***Loki szemszöge***
Békés nap virradt Asgardra és lakóira, legalábbis mindenki azt hitte. Bár valójában csak az Asgardiaknak lehetett volna az, én ugyanis a cellámban ültem és a Friggától kapott könyvet lapozgattam. Hála a drága testvéremnek és Odin-nak, valószínüleg itt tölthetem le életem maradék hátra lévő részét, ami valjuk be nem kevés tekintve ,hogy mi is vagyok én. Anyám volt az egyetlen ,akit érdekelt, hogy hogyan érzem magam. Bár ő is csalódott bennem, de mindig is a fiának tekintett. Így cellámban bőven volt olvasni való. Éppen a könyv felénél tartottam mikor egy hangos robbanás után kiáltások és sikolyok ütötték meg a fülem. Felálltam és letettem a könyvet, majd néztem ahogy az őrök sietve elrohannak. A kíváncsiságom egyre nőtt, ahogy a kiáltások mellett a fegyverek hangja is beharsogta egész Asgardot. Viszont akárhogy próbálkoztam esélyem sem volt látni mi történik , így hát vissza ültem a helyemre és újra az olvasásnak szenteltem minden figyelmemet. Elvégre, miért érdekeljen engem az Asgardiak sorsa, akik börtönbe zártak, különben is ott van nekik Thor, aki a hatalmas pörölyével majd elintéz mindenkit. Az efféle gondolatok tucatjával cikáztak a fejemben. Ezeket egy hatalmas csattanás zavarta meg, majd megpillantottam egy őrt aki a mellkasában egy karddal háton csúszott egésszen a szomszéd celláig. Mire a bejárat felé fordultam , a támadó már a cellám előtt állt, a Chitaurik vezére. Lassan felálltam, majd a cella falához sétáltam és egyenesen a vezérre pillantottam.

- Nahát ,micsoda meglepetés. Csak nem hiányoztam?- szólaltam meg szemtelenül.
- Nagyon vicces Asgardi. Akkor majd nem leszel ilyen vicces kedvedben ,ha kiszedünk onnan.- fenyegetett a lény.
- Nos, azt majd meglátjuk.- kacsintottam rá.
- Előbb mint gondolnád. Mondtam neked, ha elbuksz, megtalálunk. Nincs olyan hely ,ahol el tudsz rejtőzni Asgardi.- emelte fel a kezét, parancsot adva ezzel a mellette álló két harcosnak, hogy szüntessék meg a védelmet a cella körül. A harcosok fegyverüket egyenesen a cella falába döfték, és lassan ,de kezdett gyengülni. Arcomon még mindig ott ült a pimasz mosoly, és abban a pillanatban a harcosok elterültek a földön. Bátyjámra pillantottam, aki pörölyel a kezében a bejáratnál állt. A vezérre vetette magát mire az egy szempillantás alatt eltűnt. Thor felállt a földről, majd dühösen pillantott körül, miután megállapította, hogy nem tartózkodik több chitauri a helyiségben felém fodult.
- Te ott maradsz ahol vagy. Nem tudom mit forgatsz a fejedben ,de nem fog sikerülni, testvér.- bökött felém.
- Nyugodj meg testvér.- ejtettem ki a szót maró gúnnyal. - Ez egyszer nem én vagyok ezért a felelős.
- Hát hogyne.- azzal a lendülettel Thor el is tűnt, magára hagyva engem.

***Thor szemszöge***
Csatlakoztam fegyvertársaimhoz, akik éppen egy csapat Chitaurival harcoltak. A Mjölnírt meglendítve telibe találtam egyet mire az pár méter zuhanás utánn hangos csattanással ért földet. Sif, Hogun, Fandral és Volstagg sorra kaszabolta a harcosokat. Azonban egyre többen és többen gyültek köréjük. A pöröly segítségével össze gyűjtöttem a villámokat és végzettem mindel.
- Ezt előbb nem lehetett volna?- kérdezte Fandral, amire csak egy váll rándítással válaszoltam.Mikor az összes Chitauri harcossal végeztünk Asgard harcosainak fele halott volt. Szomorúan tudatosult bennünk, hogy rengetegen meghaltak.
-Thor tennünk, kell valamit. Kevesen vagyunk egy újabb támadás visszaveréséhez. Márpedig biztos, hogy számíthatunk rá. Segítségre van szükségünk, hogy megvédjük Asgardot.- állt meg Sif mellettem.
- Tudom. A kilenc birodalom legkivállóbb harcosaira lesz szükségünk.- bólintottam és már meg is fogalmazódott bennem az ötlet.
- Pontosan.- helyeselt Fandral.
- Azt hiszem már azt is tudom, kik segíthetnek nekünk.- jelentettem ki .- A Bosszúállók.
- A Midgardiakra gondolsz? Szerinted ők képesek segíteni a Chitaurik elleni harcban?- kérdezte döbbenten Hogun.
- Igen, képesek. A Földön már győzedelmeskedtek felettük. Van tapasztalatuk velük szemben.- pillantottam rájuk . Mind döbbenten figyeltek.- Bízzatok bennem. Szóljatok Odinnak, hogy úton van a segítség. Addig is védjétek Asgardot.
Mind a négyen bólintottak, miközben megpörgettem a Mjölnírt és a Bifröszt felé száguldottam. Pár pillanattal később ,miután Heimdall beindította a Bifrösztöt már Midgardon voltam. Az ismerős torony ott magaslott nem messze a távolban. A feltűnést kerülve gyalog indultam útnak miután egyszerű Földi ruhát öltöttem magamra. Azért így is kaptam néhány döbbent és kíváncsi pillantást. New York nem változott semmit mióta utoljára itt jártam. Még nem nagyon vagyok jártas a halandók, furcsa közlekedési szokásaiban, így töbször is majdnem elütöttek, a Midgardi-ak nem normálisak. Aztán húsz perc gyaloglás utánn a Toronyhoz értem, meglendítettem a pörölyt és azonnal a tetején landoltam. Végül is minek vacakoljak a liftel...Mikor beléptem az épületbe nyomát sem láttam a barátaimnak, így bosszankodva indultam volna kifelé, hátha a nyomukra akadthatok, de valaki kirúgta alólam a lábamat. Azonnal megpördültem , így már háton fekve láthattam a támadót. Egy fiatal barna hajú lány volt, aki most dühösen pillantott rám zöld szemeivel. Őt még sosem láttam ezelőtt, és fogalmam sem volt, hogy vajon barát vagy ellenség. A lány támadásba lendült és a kardal a kezében felém bökött."Hát akkor ellenség" gondoltam magamban és én is támadásba lendültem. Elhajítottam a Mjölnírt a támadóm felé, de az ügyesen kitért előle és újra nekem támadt a karddal. Épphogy ki tudtam térni a fegyver elől. A Mjölnír vissza felé eltalálta a lány lábát ,aki azzal a lendülettel a földre került.
- Ki vagy te és mit keresel itt?- kérdeztem a földön fekvő idegenre pillantva. A lány mintha megsem halotta volna a kérdést, felpattant a földről és egy mozdulattal leterített és a melkasomnak szegezte a fegyvert.
- Ezt nekem kéne megkérdeztem tőled.- egy mozdulattal kirúgtam a lány alól a lábát, mire az ismét elterült a földön. Felkaptam a földről a Mjölnírt és a lány felé hajítottam, aki épphogy el tudta kerülni a felé száguldó fegyvert, ami pont ott ért célba ahol az előbb még ő feküdt. Hihetetlen sebességgel fepattant és dühösen méregetett. Felém rúgott és el is találta a karom ,így el ejtettem a fegyverem, mielőtt azonban felvehettem volna a lány egy tőrt hajított felém ami célba is ért. Vállamba fúródott, a következő pedig majdnem a fejembe, de sikerült kitérnem előle. Kihúztam a vállamból a tőrt, és dühösen pillantottam a lány felé.
- Ez volt a kedvenc vállam.- jegyeztem meg. A pörölyért nyúltam volna ,de a lány rám vetette magát , legalább olyan szívós volt mint Sif, de nem hagytam magam magragadtam a lányt és arrébb hajítottam. Az idegen meglepetten és hangos puffanással ért förldet pár méterre ,a kanapé előtt néhány pillanat múlva már talpon is volt és mérgesebb volt mint eddig, ha ez egyáltalán lehetséges. Ismét elhajítottam a Mjölnírt és majdnem el is találtam a lányt ,de az utolsó pillanatban elhajolt így a pöröly hangosan csattanva ért földet egy whiskys üveg társaságában.
- Basszus. Tony teljesen ki lesz akadva.- pillantott az össze tört üvegre a lány.
- Várj. Te ismered Tony Starkot?- kérdeztem.
- Milyen hülye kérdés ez? Igen, ismerem. De te honnan ismered.- bökött felém.
- Egy csapatban játszunk.- feleltem vidáman.
- Egy csapatban?- nézett rám értetlenül.
- Igen..én is Bosszúálló vagyok.- jelentettem ki, a lány még mindig kíváncsian méregetett- Thor vagyok Odin fia, Asgardból.
- Te vagy Thor? Máshogy képzeltelek el.- nézett végig rajtam.
- És te ki vagy Midgardi? Ha szabad megtudnom.- pillantottam a lányra.
- Sarah Rogers vagyok.- felelte a lány.
- Rogers? Mint Steve Rogers kapitány?- néztem rá döbbenten. Azt hittem rosszul hallottam a nevet.
- Igen.- bólintott a lány.
- Nahát Tarzan. Micsoda meglepetés.- hallatszott egy ismerős hang a lift felől, ahol Tony Stark állt a többi Bosszúállóval.
- Mondtam már, hogy ne hívj így.- jegyeztem meg.
- Te meg mit keresel itt Thor?- kérdezte a kapitány. Még mindig döbbenten emésztgettem ezt a "Rogers dolgot". Éppen válaszolni készültem amikor Tony kiáltasát halottam meg.
- Te jó ég.- kiáltott fel és a törött whiskys üveget bámulta kikerekedett szemekkel.- Ki tette ezt a szörnyűséget?- kérdezte dühösen.
- Ő volt.- bököt Sarah felém. És mikor meglátta a pillantásom bocsánatkérően nézett felém.
- Mi? Ez nem igaz. Az ő hibája.- próbáltam menteni a menthetőt, de hasztalannak bizonyult, mivel a Mjölnír még mindig a whiskys üveg melett hevert. Tony az üveg és köztem járatta tekintetét.
- Jössz nekem egy üveg whisky-vel Asgardi. És a magyarázattal.- állapodott meg a tekintete rajtam..

Sziasztok!
Meghoztam az első részt. Úgy terveztem ,hogy a részek kedden és szombaton fognak érkezni, de ez lehet még változni fog. Remélem tetszik a story ,ha igen hagyj nyomot. Jó olvasást.
💋❤👼👼