Loki and Rogers's daughter.

Hol marad az ellenség?

"A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül."
/Paulo Coelho/

Még percekig álltunk ott a lift közepén egymást ölelve és elkapott egy különös érzés. Biztonságban éreztem magam ,mintha semmi sem árthatna nekem. Soha nem hittem volna ,hogy valaha ilyet fogok érezni. Eddig csak a Bosszúállók között éreztem biztonságban magam, akik a családom. De most egy háború közepén Loki képes volt elérni, hogy ugyanezt érezzem. Az biztos, hogy  különös érzéseket képes kiváltani az emberből.Óvatosan elhúzódtam tőle és közelebb hajolva gyengéden az arcához érintettem az ajkam. Meglepve pillantott le rám ,majd próbálta meglepettségét elrejteni. És ami azt illeti elég sikeresen, ha nem figyelek talán észre sem veszem. Nem hiába ő a hazugság istene.
- Köszönöm.- néztem fel egyenesen a szemeibe.
- Pontosan mit?- kérdezte kíváncsian az arcomat fürkészve.
- Mindent. Azt ,hogy itt vagy és segítesz nekünk. Azt ,hogy számíthatok rád. És azt, hogy segítettél elfelejteni a gondjaimat.- válaszoltam ő pedig egy apró mosolyal az arcán hallgatott végig. A lift egy halk kattanással érkezett meg, nem is emlékeztem rá vajon melyikünk indította el újra, talán egyikünk sem Wakanda egy különös hely itt minden más itt bármi előfordulhat. Lassan megindultam kifele, de vissza fordulva láttam, hogy Loki még mindig a liftben álldogál.
- Na mi lesz káosz ura? Továbbra is a liftet tanulmányozod ,vagy inkább jössz?- kuncogtam ő pedig lassan elindult felém.
- A káosz istene, nem pedig ura.- magyarázta sértődötten.
- Jajj, bocsásson meg tévedésemért kegyelmes isten.- szólaltam meg tetetett ilyedtséggel.
- Gúnyolódj csak.- forgatta meg a szemét. Szívesen ugrattam volna tovább, de ismerős és egyben aggasztó hangok ütötték meg a fülem.
- Mondja Stark ,hogy fér bele az a hatalmas egója a sisakjába?- felismertem Doctor Strange hangját és ha ők ketten egy szobában vannak az sosem jelent jót. Szaporább léptekkel haladtam tovább a labor felé a nyomomban Loki-val, aki úgy tűnt szintén rosszat sejt.
- Nos, úgy látom maga ezt a problémát könnyen megoldotta egy köpennyel. Be kell vallanom jobb megoldás, de a magáé még így sem fér el.- vágott vissza Tony abban a pillanatban mikor a labor bejárata elé értünk. A gúnyos megjegyzésével semmi mást nem ért el csak azt, hogy a szóban forgó köpeny behúzott neki egyet.
- Ezt nem hiszem el.- léptem be, mind ketten felém fordultak és már bele is kezdtek a magyarázatba. Strange közvetlenül Tony előtt állt a szokásos öltözetben ,a kék térdig érő ruhában és vállán a vörös köpenyben, nyakában pedig ott függött Agamoto szeme. Semmit sem változott azóta, hogy utoljára találkoztunk, a haja, a ruhája és még a Tony iránt érzett ellenszenve is változatlan volt.
- De hiszen ő kezdte.- jegyezte meg Tony, esküszöm néha olyan mint egy gyerek. Egy egyszerű fekete pólót viselt amire nagy betűkkel rá volt írva "A tudósok a legjobbak.". Aki ismeri Tony-t az pontosan tudja, hogy ezt Doctor Strange bosszantásának okán vette fel.
- Mert igazam van.- folytatta Strange.
- Na ide figyeljen maga Houdini utánzat...
- Elég legyen!- rivalltam ránjuk mielőtt elfajultak volna a dolgok.- Az ellenséget gyilkoljátok ne egymást!
- Én bírom a fickót.- vigyorgott mellettem Loki.
- Persze mert ki nem állhatja Tony-t.- jegyeztem meg.
- Jut eszembe ellenség ,senkinek sem furcsa, hogy napok óta semmi híre Thanos barátunknak?- kérdezte Tony és teljesen igaza volt, mióta megérkeztünk se híre se hamva Thanos-nak vagy a csatlósainak.
- De ,ami azt illeti az és elég aggasztó.- értett egyet Strange.
- Persze most bezzeg egyet ért.- forgatta a szemét Tony.
- Most először és utoljára.- jegyezte meg gúnyosan a mágus.
- Gyerünk, muszály beszélnünk a többiekkel.- intettem.
- De én élvezem a műsort.- nyafogott Loki.
- Loki, elég. Ez fontos.- szóltam rá, aztán egy "ünnep rontó" kíséretében ő is követett. Miután Tony úgy látta jobbnak, ha ezt az ügyet mind közösen vitatjuk meg, beterelt mindhármunkat a trónterembe, míg ő értesíti a többieket. Így nem volt mit tenni, vártunk. A trónterem minden esetre jó választás volt, itt ugyanis mindenki elfért gond nélkül. Azon kívül pedig imádtam ezt a termet. Az egyik felében egy hatalmas ablak terült el, és kitekintve  lenyűgöző látvány tárult az ember elé, a másik felén pedig a hatalmas kétszárnyú ajtón át lehetett belépni. A terem közepén  természetesen a trón helyezkedett el körülötte pedig több kissebb szék. A sötét barna falakat itt is törzsi maszkok és fegyverek, lándzsák díszítették. Az egész városon látni lehetett, hogy technika ide vagy oda  a Wakandai emberek büszkék a gyökereikre. Miközben ezen elmélkedtem kezdtünk egyre többen lenni, megérkeztek az őrzők és a nyomukban Peter valamint mellette egy férfi igyekezett befelé. A férfival eddig még nem találkoztam, de sejtettem ki is lehet ő pontosan. Intettem is nekik mikor beléptek ,ők pedig azonnal elindultak felénk. Szokatlan volt Peter-t a szokásos Pókember ruha nélkül látni, most csak egy egyszerű farmert és egy szürke melegítő felsőt viselt, egyszerű tinédzsernek tűnt. A mögötte baktató férfin viszont egy piros és fekete színben pompázó ruha volt a fején pedig egy ezüst színű sisak ,amit útközben le is vett és a hóna alá csapva cipelte.
- Sarah, tudjátok miért hívott össze minket Tony?- tette fel a kérdést Peter mikor elénk ért. Ő ilyen volt, mindig kertelés nélkül fel tette a kérdéseit. Őszinte ,kíváncsi és rettentően bátor volt annak ellenére ,hogy milyen fiatal, irigyeltem is emiatt egy kicsit.
- Igen, tudom, de úgyis mindjárt megérkezik mindenki és akkor mindent megtudtok.- válaszoltam és láttam rajta, hogy nem épp erre a válaszra számított ,de végül csak bólintott egyet és beletörődött, hogy ennél többet most nem fog megtudni.
- Ön....ön Mr.Loki igaz? Korábban már találkoztunk ,de nem volt alkalmam bemutatkozni. Peter Parker vagyok.- fordult hirtelen Loki felé és úgy nézett rá mintha el sem tudná hinni ,hogy itt áll előtte. Én pedig a megnevezésen csak mosolyogni tudtam, Peter mindenkit így szólít, egyedül talán engem nem, talán mivel nem volt nagy korkülönbség közöttünk. És ennek én örültem a legjobban, Peter-t egyszerűen képtelenség volt leszoktatni erről. Loki hirtelen el sem tudta dönteni vajon tényleg hozzá beszél e a fiatal fiú.
- Nos, csak simán Loki.- felelte zavartan. Peter közelebb lépett Loki-hoz, egy darabig furcsán méregette ,majd a mellkasára bökött.
- Te meg mégis mit csinálsz kölyök?-nézett rá kérdőn Loki.
- Én csak...a bátyád...vagyis Mr.Thor...- hebegte Peter miközben Loki fenyegetően vizslatta. A kialakult helyzet elég mulatságosan festett és még a Peter mellett ácsorgó fickó is nagyon jól szórakozott.- Szóval mesélt erről a.....trükkről...a hologramos dologról. És csak...meg akartam győződni róla, hogy tényleg...itt van.- fejezte be.
- Nos, valóban itt vagyok.- tárta szét a karját a zöldszemű. Peter össze szűkített szemmel bámulta tovább, mint aki kételkedik Loki szavában, majd gondolkodás nélkül újból megbökte a csínytevések istenét.
- Hagydd ezt abba.- szólalt meg Loki fenyegetően, én melletük pedig próbáltam vissza tartani a nevetést, de ez egyáltalán nem sikerült.
-Szerinted ez vicces?- fordult felém hitetlenkedve Loki.
- Ó, nagyon is.- bólogattam nevetve.
- Hát szerintem pedig nem. És most ha megbocsájtotok meg kell keresnem a bátyám.- vonult el sértődötten én pedig csak reméltem, hogy még élve viszont láthatjuk Thor-t.
- Ön Scott Lang, ha nem tévedek.- nyújtottam az idegen férfi felé a kezem, aki mindvégig csendesen figyelte a történéseket.
- Nem téved Miss....?- fordult felém és úgy látszott a kelleténél jobban meglepte ,hogy felismertem.
- Rogers, Sarah Rogers.- mutatkoztam be.
- Örvendek.- rázott kezet velem. Szimpatikus fickónak tűnt és ami rögtön ezután következett csak még jobban megerősítette ezt. Ugyanis időközben Doctor Strange is csatlakozott hozzánk és épp mondani készült valamit, de Scott megelőzte.
-Maga Doctor Strange igaz?A varázsló?- kérdezte.
- Igen. Bár jobban szeretem a Titkos tanok mestere megnevezést.- magyarázta Strange és készült újra bele fogni mondandójába, sikertelenül.
- Akkor tehát tud varázsolni, igaz?- faggatózott tovább Scott.
- Igen.- felelte a Doctor bár látszott, hogy nem sok kedve van a beszélgetéshez. Scott elvigyorodott majd hirtelen előhúzott egy kártya lapot a semmiből.
- Na akkor ki is a varázsló?- húzta ki magát büszkén én pedig alig bírtam ki nevetés nélkül. Doctor Strange arckifejezése pedig minden pénzt megért, döbbenten figyelte Scott-ot, akinek még mindig ott virított a kezében a kártya lap. A mágus olyan képet vágott mintha el sem akarná hinni ,hogy ez tényleg megtörtént. Fáradtan sóhajtott, majd egyszerűen csak elsétált,valószínüleg már azt is elfelejtette mit is akart mondani. Scott kedvét azonban ez sem tudta elrontani.
- Ez elég egyértelmű válasz.- mondta büszkén.- Én.
Peter-el eddig a pontig bírtuk, mindketten hangos nevetésben törtünk ki. Percek múlva már mindenki a teremben volt ,utoljára T'Challa érkezett meg és miután helyet foglalt  Shuri mellett, Tony csendre intette a többieket és neki kezdett a mondandójának.
- Nos, gondolom néhányan már sejtik miért hívtam mindenkit ide.- kezdett bele.- Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy gyanúsan nagy a csend. Napok óta nem hallottunk sem Thanos-ról sem pedig a Fekete rendről. És akármennyire is jól el van rejtve a város, már rég meg kellett volna találnia minket.
- A város pajzsa mit sem számít. Thanos a három kő segítségével pontosan tudja, hogy hol a többi.- pattant fel  Gamora, eddig a trón körüli székek egyikén ült. Idegesnek látszott és ez cseppet sem volt megnyugtató, ha az egyetlen ember aki mindenkinél jobban ismeri Thanos-t, ideges, az nem jelent semmi jót.
- Akkor miért nem támadt még eddig? Ezelőtt nem volt ilyen türelmes.- kérdeztem.
- Már sokat gondolkoztam ezen és szerintem valaki más keze lehet a dologban.- felelte Gamora és ettől senki sem lett nyugodtabb.
- Úgy érted Thanos-nak talán van egy társa?- lépett elő Rhodey, mellette Sam és Bucky is feszülten figyeltek.
- Nem tudom, talán. De akármi is van a háttérben, biztosak lehetünk, hogy valami rettenetes dolog van készülőben.- nézett körbe Gamora, a teremben mindenki nyugtalan volt ,ami nem is csoda, hiszen fogalmunk sem volt mire számíthatunk.
- Ki lehet az ,aki képes Thanos-t türelemre inteni? Hiszen láttuk mire képes. És valaki mégis képes irányítani?- szólalt meg Clint is.
- Nagyon úgy tűnik. És ez azt jelenti, hogy az illető még Thanos-nál is erősebb.- állapította meg Nat.
- Nos, ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak készen kell állni a legrosszabbra.- fordult körbe T'Challa.
- Így van. Eddig is tudtuk, hogy Thanos nem fog kesztyűs kézzel bánni velünk. De most valami mégrosszabra számíthatunk.- lépett előre Űrlord.
- Ugye tudod milyen hülyén hangzott amit mondtál?- nézett fel rá Mordály.
- Igen....nos a fejemben sokkal jobban hangzott. De azért örültem volna ha nem hozod szóba.- szűrte ki a fogai között karba font kézzel az Őrzők vezetője.
- Rendben. Fel kell készülnünk a támadásra, ami bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Én értesítem a határ törzset és a többieket.- jelentette ki határozottan T'Challa.- És a védelmet is meg kell erősíteni.- pillantott a húgára.
- Intézkedem.- bólintott Shuri és rögtön ki is sietett a teremből. Ezután mindenki sietve elhagyta a helyiséget, hogy kellőképp feltudjanak készülni a harcra, csak páran maradtak.
- Tony, hogy álltok Vízióval? Sikerült kiszedni a követ?- még éppen időben értem utol, épp az ajtón igyekezett kifelé Steve-el együtt.
- Hát nem jól. Eddig nem jutottunk semmire, és az sem segít, hogy Vízió egyre csak erősködik ,hogy pusztítsuk el vele együtt a követ.- csóválta meg a fejét. Fáradtnak tűnt és csalódottnak, pedig ők mindent megtettek.
- Nem álldozunk fel senkit- jelentettem ki.
- Igen, mi is ugyan ezt mondtuk neki. Mindent megteszünk érte.-mondta Steve, kezét a vállamra tette és bíztatás képp gyengéden megszorította, bólintottam aztán vissza fordultam és elindultam a terem közelén álló Thor és Loki felé. Nem messze tőlük Mordály és Groot álldogáltak és az apró teremtés a falra felakasztott fegyvereket vizslatta.
- Ez őrültség Thor. Kész öngyilkosság.- csattant fel Loki pont mikor melléjük értem.
- Lehet, de így esélyünk lenne megálítani Thanos-t.- magyarázta az idősebb.
- Mi az őrültség?-álltam meg előttük és kíváncsian fürkésztem az arcukat, Loki ilyedten pillantott rám, a bátyja pedig Loki és köztem járatta a tekintetét. Mindketten idegesnek és tanácstalannak tűntek. Egymásra pillantottak és szinte látszott ahogy némán kommunikálnak egymással, mint azok a testvérek akik igazán ismerik egymást. Végülis ez így is volt Loki-n kívül senki sem ismerte jobban Thor-t és ez fordítva is így volt.
- Thor miben mesterkedtek?- tettem fel a kérdést.
- Nos, azt terveztük, hogy.....
- Semmiben. Egyáltalán semmiben.- vágott közbe Loki, gyanakodva pillantottam rá, de ő állta a tekintetem.
- Semmi fontosban. Hidd el.- próbálkozott tovább, hiába.
- Na, jó mi folyik itt?- vontam fel a szemöldököm, de válasz egyikőjüktől sem jött. Loki dacosan hallgatott és nagyon úgy tűnt nem hajlandó az ég világon semmit sem elárulni, Thor pedig idegesen toporgott.- Oké vagy elmondjátok miben mesterkedtek vagy nem állok jót magamért.- léptem közelebb.
- Hát jó.- sóhajtott egyet Thor, Loki pedig kétségbeesetten pillantott rá, és próbálta észrevétlenül hallgatásra bírni testvérét, de már mindegy volt.- Nidavellír-be készülünk.

Sziasztok!
Meg is hozzam az újabb részt. Remélem tetszeni fog nektek. Most kezdenek majd izgalmasabbra fordulni a dolgok. Holnap hozom a következőt. Jó olvasást.
😘😘😘❤🌹