Loki and Rogers's daughter.

A múlt árnyékában.

"A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét."
/Harlan Coben/

A tegnapi nap után ma sem volt jobb a hangulat Wakandában. De miért is lett volna? Hiszen háborúra készülünk, egy titán ellen, aki önmagában is elég erős ellenfél ,de a megszerzett három kővel csak még erősebb lett. És egyikünk sem tudja milyen szörnyűségekre lehet képes mind a hat kő erejével. Éppen ezért a város védelmét és fegyverzetét megerősítették a Dora Milaje pedig teljes harci készültségben van a civileket evakuálták. Mi pedig addig is próbáltuk kitalálni hogyan szedjük ki Vizió fejéből a követ. Muszály volt kitalálnunk valamit ,Thanos bármelyik percben támadásba lendülhet és akkor Vízió lesz az egyik fő célpontja.
- Szóval mi a véleményed Tony? Meglehet csinálni? Sikerülhet?- tette fel Nathasa a kérdést, ami mindannyiunk fejében ott motoszkált. A csapat Shuri laborjában gyűlt össze, hogy megvitassák a kő sorsát. A helyiségnek azon kívül hogy tele volt menőbbnél-menőbb találmányokkal, még a stílusa is lenyűgöző volt. A fehér, a fekete és a szürke szín uralta a falakat, mögöttünk a kacskaringós lépcső pedig egyenesen a palota előcsarnokába vezetett. És természetesen mindenhol nyüzsögtek a Wakandai tudósok. A gépeken olyan adatok virítottak amiknek a megfejtésére talán az egész életem sem lenne elég, bár Tony-nak, Bruce-nak és persze Shuri-nak meg sem kottyant a dolog. Na meg persze Peter-nek aki egyszerűen el volt ájulva a labortól.
- Nos, talán. De...
- Természetesen sikerülhet. Bár Víziónak több billió idegsejtje van, így elég nehéz dolgunk lesz és sokáig fog tartani. De biztos vagyok benne ,hogy két ilyen remek tudós segítségével jól fogunk haladni.- vágott közbe Shuri, Tony szavába. Ezért is bírtam annyira , mert bár rettentő okos volt és Wakanda neki köszönhette ,hogy ennyivel fejlettebb volt, de ez mégsem szált Shuri fejébe. A kezdetektől fogva kedves és segítőkész volt és soha nem volt lekezelő.
- Ebben én is biztos vagyok. Ti hárman vagytok a legnagyobb koponyák. Ha valaki akkor ti biztos képesek vagytok rá.- bólintott T'Challa.
- Nincs sok időnk jobb ha egyből hozzá fogtok.- tette hozzá Steve és igaza is volt, bármelyik pillanatban megérkezhet Thanos serege.
- Igen. De előbb mutatni szeretnénk valamit.- intett Shuri izgatottan, hogy kövessük. Kicsit távolabb álltunk meg előtünk pedig szépen felsorakozva kaptak helyet a ruháink, Tony páncéljától kezdve Nat kémruhájáig.
- Kicsit felturbóztuk őket, mind Vibrániumból van plusz egy-két extrával is elláttuk őket, a tiédet például sugárvetővel-intett felém.-De majd úgyis meglátjátok.
- Ha azt kéri rugjatok bele, akkor ne tegyétek, csapda.-suttogta T'Challa, de nem elég halkan és még így is kapott egy szúrós pillantást Shuri-tól. Eközben mindenki közelebb lépett ,hogy szemügyre vegye a felturbózott hacukát, pár másodperc késés után én is csatlakoztam hozzájuk.
- Ez atom király.- vette szemügyre a saját ruháját Peter.
- Clint neked pedig új íjjakat is készítettünk. A funkciójuk ugyan az csak nagyobbat robbannak és szintén kaptak egy kis Vibránium turbót.- szólalt meg büszkén Tony is.
- Király.- húzta ki az egyik íjjat és úgy tűnt sikerült lenyűgözni, ahogy a többieket is bele értve engem. Bár ránézésre szinte ugyan olyan volt azért látszott rajta, hogy erősebb anyagból van és ahogy észrevettem egy kissebb külső átalakításon is át esett. Biztos voltam, hogy ez Tony műve.
- Na, hogy tetszik?- lépett mögém az említett.
- Hihetetlen vagy. Tudod?- mosolyodtam el. Már évek óta nyúzott azzal, hogy változtathasson a ruhán, erre tessék.
- Miért? Ennyire rémes lett?- kérdezte tetetett kétségbeeséssel. Ismét végig néztem a ruhán, még évekkel ezelőtt én terveztem, Tony már akkor megpróbált lebeszélni a döntésről. A szürke ruha anyagon eddig egy kék, egy fehér és egy piros csík futott végig függőlegesen egymás mellett haladva a vállától egészen a száráig. Most azonban a csíkok sötétzöld, fekete és arany színben pompáztak.
- Nem. Tulajdonképpen nagyon is jó lett.- fordultam felé.- De miért pont zöld, fekete és arany.
- Nos, Thor mesélte milyen jól ki jössz ujdonsült Asgardi barátunkkal.- vigyorgott, nekem pedig még az állam is leesett a döbbenettől.
-De én nem is...
- Hé, nekem nem kell magyarázkodnod, majd a Kapitánynak.- kacsintott és azzal már ott sem volt, villám sebesen csatlakozott Shuri-hoz és Bruce-hoz akik épp Víziót készültek át vinni egy elkülönített helyiségbe, ahol háborítatlanul végezhetik a munkájukat. Azért sietve még hátra fordult és egy könnyed mozdulattal jelezte ,hogy tőle senki nem tud meg semmit. Miután nem láttam semmi hasznát annak, ha a laborban lábatlankodom tekintve ,hogy Tony-ék hárman Vízióval voltak elfoglalva a többiek pedig úgy döntöttek újra átnézik a térkép segítségével a haditervet, ezért én inkább vissza kullogtam a szobámba. Most úgysem vennék semmi hasznomat, csak a tegnap történteken jár az agyam ,a sok megválaszolatlan kérdésen. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, képtelen voltam. Akárhányszor lehunytam a szemem magam előtt láttam a múltam minden sötét darabkáját, a szüleim, a kísérletek, a Hydra, az a sok gyilkosság, a levél. Ez túl sok volt egyszerre, most is az ágyon fekve agyaltam ezeken ,de keztem úgy érezni, hogy be fogok csavarodni, ha még egy percig ezekre kell gondolnom. Úgyhogy felpatantam magamra rángattam a ruhám és elindultam kifelé, végig a maszkokkal díszített folyosón egészen a liftig. Megnyomtam a gombot és vártam , mikor megérkezett a lift és kinyílt az ajtó egy egészen különös látvány tárult elém. Loki álldogált a felvonó közepén és teljesen bele merült a gombok bámulásába.
- Te meg mit csinálsz?- tettem fel a kérdést miközben beszáltam és megnyomtam a megfelelő gombot.
- Áruld el mégis honnan tudod melyik gombot kellett megnyomni Midgárdi? - fordult felém kétségbeesett kíváncsisággal.
- Loki, mégis mióta állsz itt?- kérdeztem kuncogva.
- Hány óra van?
- Pontosan nyolc.- feleltem.
- Akkor három órája.- mondta nemes egyszerűséggel.
- Tessék? És azóta senki sem jött, hogy segítsen eligazodni Asgardi?- kezdtem ugratni.
- De, igen. Nagyon is sokan. De egyik sem volt hajlandó segíteni. Úgy néztek rám mint egy félőrültre.- szólalt meg sértődötten és úgy tűnt nagyon zokon vette ,hogy egy Wakandai sem volt hajlandó segíteni neki.Alig tudtam vissza fogni magam, hogy ne törjek ki nevetésben. Tudtam hogy Loki-nak nem a liftel van a legnagyobb gondja inkább a gombokkal amiken ugyan számok voltak, de Wakandai írásmódban. És elképzelni, hogy szegény órákig álldogált itt ,hogy rájöjjön mit is jelentenek, olyan műsornak hangzott amit az első sorból kellett volna nézni. Azért sajnáltam is szegényt.
- Gyere te világ leigázó főgonosz, megmutatom mi a titok.- intettem neki, nem kellett kétszer szólni egy szökkenéssel mellettem termett és kíváncsian figyelte a kiselőadásomat.
- Értem.- bólintott.- És te honnan tudod ezt ilyen jól. Csak nem ebben az egy napban tanultad meg?
- Nem. Elég időt töltöttem itt ahhoz, hogy megtanuljam. Nem most először járok Wakandában. Ők segítettek megszabadulni a Hydra befolyásától nekem is és Bucky-nak is.-magyaráztam el.
- Á igen miután a Hydra miatt megölted azt a rengeteg embert. Emlékszem.- bólogatott.
- Igen, de erről most inkább ne beszéljünk.- néztem rá.
- Miért? Történt valami? Talán megint kedved támadt megölni pár embert? Csak mert akkor kezdhetnénk azzal aki ezt a liftet tervezte....meg a gombokat.-csillant fel a szeme és ezzel az utolsó mondatával sikerült egy apró mosolyt csalnia az arcomra.- Na látod. Sokkal jobb ha mosolyogsz.
- Hát nem biztos, hogy mostanában sokat látsz majd mosolyogni.- hajtottam le a fejem.
- Ennek talán köze van ahhoz akiről tegnap beszéltetek fémemberrel, a Kapitánnyal és a bestiával?- kérdezte mire egyből rá kaptam a tekintetem.
- Te honnan tudsz erről? - amint feltettem a kérdést azonnal világossá vált mekkora ökörséget kérdeztem.-Te halgatóztál igaz?
- Talán egy kicsit.- mosolyodott el.
- Te elképesztő vagy. Tudod?
- Igen. Már mondták párszor. Szóval elárulod ki ez és mi történt?- kérdezte miközben óvatosan megnyomta a stop gombot, kellett neki megmutatnom....
- Nem.
- És miért is nem? Tudtommal bízol bennem.- állt meg előttem hátra kulcsolt kézzel.
- Ennek semmi köze a bizalomhoz Loki. Egyáltalán nem erről van szó.- jelentettem ki.
- Tényleg? Akkor mégis miről?.- folytatta sértődötten.
- Arról Loki ,hogy Tony-n, Bruce-on és Steve-en kívül senki sem tudja. Mert nem akarom ,hogy tudják. Mert ez egy olyan része a múltamnak , ami megrémít és amit szívből gyűlölök, de nem tudok ellene tenni. Nem akarom, hogy tudják, nem akarom ,hogy te tudd, mert félek, hogy utánna nem úgy néznének rám sem ők sem te se senki. Azt kívánom bár én se tudtam volna meg soha. Mert így azzal kell együtt élnem, hogy most bár hős vagyok ,rosszfiúkkal harcolok ,de lehet, hogy egy nap egy leszek közülük, mert nem lesz választásom.- kiabáltam. Erősnek akartam látszani, de már nem bírtam tovább a könnyeim hirtelen eleredtek és minden kitört belőlem. A kétségbeesés a félelem, a düh, az elveszettség, minden. Loki közelebb lépett és gyengéden átölelt ,a döbbenettől azt sem tudtam hirtelen hol vagyok ,csak még jobban oda bújtam hozzá.
- Nos, az én oldalamon mindig lesz hely.- suttogta és hallatszott ,hogy közben mosolyog. Hirtelen azon kaptam magam, hogy én is elmosolyodok és éreztem, hogy végre kezdek megnyugodni. Talán neki elmondhatnám, hisz nála jobban senki sem érti meg, talán ő megérti talán, talán.....

Sziasztok!
Tudom késtem a résszel, de nem sikerült időben befejeznem. Viszont most kicsit hosszabb mint szokott lenni, remélem ez kiengesztel titeket. Igaz nem túl esemény dús, de a következők azok lesznek. Addig is jó olvasást.😘😘😘
Remélem azért ez a rész is tetszeni fog.❤💚😃