Loki and Rogers's daughter.

A gyász.

"Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javításoknál, mint valaha. (...) Talán a szív is ilyen."
/Cassandra Clare/

***Sarah szemszöge***
Két nap telt el azóta, hogy a többiek elmentek. Loki szinte ki sem mozdult a szobájából, a bátyja szerint rettentően meg viselte Frigga elvesztése, ahogy őt is. Thor viszont próbált erős lenni és segíteni, miközben csendben gyászolt. Dehát, mindenki másképp gyászolja meg szeretteit.
- Kezdek aggódni érte.- szólalt meg a mellettem ülő férfi.
- Enni sem jött ki?- fordultam felé, válaszul csak megrázta a fejét.
- Nem beszélnél vele?- kérdezte.
- Én?- néztem rá értetlenül.
- Igen. Úgy láttam te hatással vagy rá.- magyarázta Thor.
- Hát nem is tudom.
- Szüksége van valakire, mégha ezt nem is vallja be. Viszont kétlem, hogy én lennék az a valaki.- sütötte le a szemeit.
- Miből gondolod ezt?
- Nem voltam túl jó testvére. Nem vettem észre miken ment keresztül. És szerintem utál engem.
- Nem utálhat téged, te vagy az egyetlen bátyja, mégha nem is vérszerinti. - szólaltam meg- Tudod nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. Viszont ti testvérek vagytok. Egymáson kívül nem segít rajtatok senki. És ezt Loki is tudja.
- Én nem vagyok olyan biztos benne.- sóhajtott.
- Én igen. És hidd el, ha igazán nagy szükséged lesz rá, ő ott lesz. Most viszont beszélek vele.- jelentettem ki.
- Köszönöm.- biccentett. A szoba elé érve egy pillanatra megtorpantam, de aztán mégis bekopogtam az ajtón.
- Loki? Bejöhetek?- szólaltam meg, miután nem jött semmi válasz a kopogásra.
- Menj innen Midgardi.- halottam meg a hangját és megkönnyebülten fújtam ki a levegőt, legalább azt tudom ,hogy él.
- Nem megyek amíg nem beszélünk.- cövekeltem le az ajtó előtt.
- Hát én márpedig nem nyitom ki az ajtót.- jött a válasz.
- Rendben.- ültem le.- Viszont én akkor is beszélni fogok.
- Igen. Ebben biztos voltam.
- Tudom min mész most keresztül, jobban mint hinnéd.- kezdtem bele.
A válasz csak egy elégedetlen sóhaj volt.- De nem kell egyedül keresztül menned mindezen.
- Akkor mégis kivel? Talán veled?- kérdezte gúnyosan.
- Nem. Thor-al, a bátyjád és ugyanúgy szenved mint te. Ő is a családod.
- Nem. Igazából nem a családom. Örökbe fogadtak, nem vagyunk igazi testvérek.- szólalt meg.
- Tudom, hogy örökbe fogadtak.Viszont igazi testvérek vagytok. És ezt te is tudod, mégha nem is akarod beismerni.- dőltem az ajtónak.- A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak. Ezt már rég megtanultam. És Thor melleted áll.
- Nem tudsz csak egyszerűen békén hagyni halandó?- kérdezte.
- Nem. Bocsi.- mosolyodtam el.
- Reménytelen vagy. Ha sokáig idegesítesz, annak nem lesz jó vége.
- Tudod sosem lesz könnyebb idővel, mindössze annyi történik, hogy az ember valamennyire beletörődik. Soha nem szűnünk meg hiányolni elvesztett szerettünket.- szólaltam meg miután percekig nem mondott semmit.
- Hát ettől most jobban kéne éreznem magam?- kérdezte.
- Nem viszont gondoltam, így talán rájössz ,hogy jobb ,ha kidugod az orrod abból a szobából.- válaszoltam.
- Gyászolj inkább rövidebben, de őszintén, ezt szokták mondani. Senkinek sem jó ,hogy napokat töltesz odabent. Se neked, se Thor-nak , se pedig a higéniának- képzeletben láttam, ahogy megforgatja a szemeit.- És nekem sem.- tettem hozzá , reménykedve, hogy ezzel elérek valamit. Mivel pár perc múlva sem történt semmi, úgy döntöttem befejezem a győzködést. Már készültem felállni, mikor kinyílt az ajtó én pedig hátradőlve ,meglepetten terültem el a padlón.
- Gyere be. Úgy látom úgysem adod fel.- pillantottam meg a fölém tornyosuló Loki-t.
- Nem úgy volt, hogy nem nyitod ki az ajtót?- kérdeztem mosolyogva.
- De és ha pimaszkodsz ,lehet ,hogy vissza is csukom.- pillantott le.Felpattantam és bemasíroztam a szobába.
- Makacs egy Midgardi vagy ,az egyszer biztos.- mosolyodott el, mikor leültem mellé a földre ahol helyet foglalt. A szobában szanaszét hevertek a könyvek és a bútorok.
- Lakberendezésbe fogtál?- ugrattam.
- Nagyon vicces.- sóhajtott. Csak most vettem észre mennyire nyúzott, a szeme alatt szötét karikák húzódtak, a ruhája gyűrött volt, a tenyerén pedig vágások húzódtak, valószínüleg az összetört üvegvázától származtak. Óvatosan végig húztam az egyiken az ujjamat és szomorúan pillantottam Loki-ra, aki válaszul csak lehunyta a szemét. Nagyon le volt törve, nem ismertem annyira mint mondjuk Thor vagy bárkimás, de nem hittem, hogy ez lehetséges. Mármint, hogy ennyire magába zuhan.
- Sokat gondolkoztam rajta vajon mi lett volna, ha gyorsabb vagyok.- törte meg a percekig tartó csendet.
-Ne emészd magad ezért. Te mindent megtettél.- néztem rá.- Az élet sajnos már csak ilyen. Nem mi választjuk meg, hogy kivel mennyi időt tölthetünk.
- Kár. Ha nem így lenne, most nem vesztettem volna el.- bökte ki.
- Addig nem veszíted el édesanyádat, ameddig őrzöd őt a szívedben.- böktem a mellkasára.
- Köszönöm.- nézet rám.
- Mit? Várj, te most meg köszönted?- néztem rá vissza döbbenten, azt hittem rosszul hallom, hogy Loki megköszönt valamit.
- Igen, de már meg is bántam..- válaszolt egyszerűen.
- Nos, szívesen.- mondtam még mindig sokkos állapotban. Majd felpattantam és felé nyújtottam a kezem.- Most viszont pattanj fel és indíts a fürdőbe. Rád fér egy alapos fürdés.
- Gondolom hasztalan ellenkeznem.- nézett fel rám.
- Jól gondolod. Na nyomás.- intettem. Miután kétszer is elmagyaráztam Loki-nak, hogyan kell használni a zuhanyzót sóhajtva huppantam le a kanapén terpeszkedő Thor mellé.
- Na? Sikerült?- fordult felém kérdő tekintettel.
- Igen. Nem ment könnyen ,de sikerült.- bólintottam.
- Hű, gratulálok. És most hol van?- kérdezte.
- Ha jól gondolom a zuhanyzóval szerencsétlenkedik.- kuncogtam.
- Mivel?- nézett rám pont úgy mint pár perce a testvére.
- Nem fontos. Fürdik.- egyszerűsítettem le, mire csak bólintott és újra a TV felé fordult.
- Én le megyek edzeni.- jelentettem ki, majd el is indultam a lift felé. Ha az ember hősök közt tölti élete néhány évét a harc ,a küzdelem a részévé válik. Minden nap úgy érzi, bizonyítania kell , magának, a világnak, bárkinek. Aztán már megszokottá válik a minden napos küzdelem. Végül pedig megnyugvást nyújt. Ezért jöttem mindig ebbe a helységbe, ha feszült, szomorú, dühös vagy frusztrált voltam egyszóval az életem nagy részét itt töltöttem.A gyakorlás, az edzés segített a gondjaim leküzdésében, bármi is volt az. A vállamon húzódó seb ugyan még fájt egy kicsit, de ez nem volt akadály. Muszály volt edzenem, egyszerűen szükségem volt rá, mint a levegőre.
- Talán ártott neked az a zsák ,hogy úgy püfölöd mintha az életed múlna rajta?- támaszkodott az ajtónak a fekete hajú.
- Nahát, máris végeztél? Kérlek, mond ,hogy a zuhanyzó épségben van.- tetettem ijedséget.
- Haha, marha vicces.- forgatta a szemeit.
- Különben, ha ennyire megsajnáltad a zsákot be állhatsz helyette.- vigyorogtam.
- Ó, gondolod van esélyed legyőzni?-lépett közelebb. Egy pilanattal később már a földön feküdt.
- Nem vagy egy kicsit öntelt?- kérdeztem, mire kirúgta alólam a lábam, és sebesen felpattant.
- Tudod lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké.- hajolt fölém.
- Igazán.?- tepertem a földre ismét. Egy másodperc múlva már ő magasodott fölöttem.
- Igen. Isten vagyok, esélyed sincs ellenem.- közölte.
- Na ezt majd meglátjuk. - kacsintottam. Kábé fél óra múlva zihálva feküdtünk a földön.
- Szóval, milyen érzés ,hogy legyőzött egy halandó?- vigyorodtam el.
- Tudod, a cellában nem volt ám edző terem vagy hasonló. Ellenben ezzel a helyel, ahol hősökkel edzhetsz kedvedre.- zihálta.
- Persze, fogd erre, hogy megvert egy lány.- szólalt meg az ajtóban álló Thor.
- Ne agódj bátyám, téged is elintézne.- felete Loki.
- Lehet. Éppen ezért nem bosszantom.- nézett testvére felé. A nap hátralévő részét az olvasásnak szenteltem. Thor és Loki pedig a TV-t bámulták ,ami egyszer-kétszer vicces pillantott szült.
- Érdekes könyvnek látszik.- szólalt meg a zöldszemű miután már jó ideje figyelt.
- Az is.
- Mi a címe?
- A végzet ereklyéi.- feleltem felé fordulva.
- Sosem halottam róla.- ráncolta a homlokát.
- Hát kétlem, hogy Asgard-ban a Földi könyvek is meg találhatóak.
- Meglepődnél.- mosolyodott el.
- Hát én biztos voltam benne, hogy ez nincs az Asgardi könyvtár polcain.- paskoltam meg a könyvet.
- Miről szól?
- Tessék, olvasd el.- nyújtottam felé.
- Dehát most te olvasod.
- Én már elolvastam egyszer. Viszont ez a kedvenc könyvem.- adtam a kezébe.
- Nos, csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk.- pillantott a könyvre.
- Ebben egyet értünk.- néztem őt miközben kinyitotta a könyvet.- Loki?
- Igen?- nézett fel.
- Mint mondtam ez a kedvenc könyvem. Szóval ha tönkre teszed, véged.- szögeztem le, ő pedig mosolyogva bólintott.

Sziasztok!
Megérkeztem a kövi résszel. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Ha tetszik hagyj nyomot.💓💓💋💋💋💋💋😘😘😘