Loki and Rogers's daughter.

Szemtől szemben.

"A másik gyengesége a mi erősségünk. A másik bukása a mi felemelkedésünk."
/Eva Stachniak/

- Tehát, hogy döntesz, gyermekem?- tehetetlenül néztem egyenesen az előttem álló titánra. Dühös voltam és elkeseredett, de eldöntöttem, hogy nem engedelmeskedem neki. Ha meg tenném az katasztrófa lenne.Lassan körbe néztem a társaimon, Loki és a többiek pár méterrel előttem álltak a Fekete rend gyűrűjében. Mellettük Thor még mindig eszméletlenül feküdt a földön , kezében a Vihartörővel, láttam ,hogy lélegzik, tehát élt még. Ezt valamennyire megnyugtatónak tartottam. Mellettem ott állt Doctor Strange is , ő Thanos-t kémlelte, próbáltam rájönni mire gondolhat , hogy van e valami terve , de egyszerűen semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
- Már megmondtam, nem adom át önként a követ.- jelentettem ki dacosan újból. Már réges rég elhagytuk Nidavellírt , a Föld felé tartottunk Thanos hajóján, induláskor biztosított róla minket, hogy mire a Földre érünk nála lesz a két kő. Épp ezért igyekeztem nem megkönnyíteni a dolgát.
- Legyen hát! Akkor majd elvesszük őket.- intett Áspis Szájnak, aki lassú kimért léptekkel megindult felénk. Megállt Strange előtt és megragadta a nyakában lógó szemet, amint hozzáért vissza is kapta a kezét. Fájdalmasan felkiáltott és sérült kezét kezdte szorongatni, amin jól látszott a ráégett minta.
- Te átkozott....- lépett közelebb Strange-hez.
- Hagyd a varázslót, szerezd meg előbb a lánytól!- utasította Thanos, már-már ijesztően nyugott volt a hangja a kialakult helyzet ellenére. A lény bólintott egy aprót és egyenest a nyakamba függesztett kőért nyúlt. Éppen csak hozzá ért máris hangos, vérfagyasztó sikolyal töltötte be a termet. A földre rogyott , a teste görcsbe rándult, a kezével a padlót kaparta, és még utoljára felkiáltott mielőtt szó szerint hamuvá vált, nem maradt utána más csak egy kupac ruha és hamu. Döbbenten néztem Loki-ra, ő elégedetten vigyorogva állt és a művét csodálta, körülötte a Fekete rend is elborzadva bámulta Áspis Száj maradványait. Az biztos , hogy Loki értett a védő bűbájokhoz.
- A leghűségesebb követőm volt. Kár érte.- sóhajtott fel a titán.- Utolsó esély halandók. Adjátok át a köveket és akkor szabadon távozhattok, ha nem, akkor mind meghaltok. Először a barátaitok aztán ti.
- Hazug vagy!- néztem egyenesen a szemébe.- Sosem engednél szabadon minket. Amint át adjuk a köveket megölsz mindannyiunkat. Nem fogom hagyni , hogy kiírtsd a fél univerzumot, te őrült vagy. Nem adjuk át a követ és te nem tehetsz ellene semmit. Nem ölhetsz meg minket, ha megteszed a védő varázslatok soha nem törnek meg.
- Téged és a varázslót valóban nem ölhetlek meg. Viszont őket igen.- mutatott Loki, Mordály és Groot felé.- Meglátjuk ki törik meg előbb ti vagy ők.
- Ne merészeld!- szürtem ki a fogaim között a szavakat. A titán lassan felemelte a kezét, a kesztyűn megvillant az erő kő és Loki fájdalmasan felkiáltott. Borzalmas érzés volt hallani , hogy szenved, tenni akartam valamit , véget akartam vetni a szenvedésének. De ezt csak egyetlen módon érhettem el , és ha meg teszem az azt jelenti miattam pusztul el a fél univerzum. Láttam Thanos arcán az elégedettséget, hogy érzi ő győzött.
- Add át a követ és abba hagyom.- szólalt meg mély hangján a titán.
- Sarah..ne add....oda neki.- préselte ki magából a szavakat Loki, térdre rogyott és újból felkiálltott. Nem bírtam tovább patakként kezdtek folyni a könnyeim, láttam Mordály és Groot elkeseredett arcát, ők is annyira tehetetlenek voltak mint én és nekik is épp olyan rossz volt végig nézni mindezt mint nekem. Loki hangja betöltötte az egész hajót, tennem kellett valamit, és csak egy megoldás volt.
- Rendben. Elég. Át adom csak kérem fejezze be.- könyörögtem. Thanos leeresztette a kezét és Loki a földre rogyott, oda rohantam hozzá , majd letérdeltem mellé , hogy segítsek neki felülni.
- Ne csináld ezt. Nem érek ennyit.- kérlelt Loki, a hangja erőtlen és meggyötört volt. Nem akartam őt elveszíteni, fájt hogy szenvedni látom, képtelen voltam végig nézni ahogy megölik.
- De igen. Nekem mindent megérsz.- suttogtam, hálásan elmosolyodott és gyengéden végig simított az arcomon. Hallottam ahogy Thanos elindul, a lépteitől szinte az egész hajó megremegett.
- Kérem a követ gyermek!- állt meg pár lépéssel előttem, felálltam és egyenesen a szemébe néztem, puszta kézzel képes lettem volna megölni habár valószínüleg esélyem se lett volna. Épp a nyakláncot igyekeztem levenni mikor Doctor Strange hirtelen megszólalt.
- Sarah most nagyon figyelj rám.- kezdett bele.- Koncentrálj. Gondolj arra amit a legjobban szeretnél. Ami fontos számodra. Minden mást felejts el, csak erre az egyre koncenrálj. Ez az egyetlen esélyünk.
- Tessék??- egy szavát sem értettem, nem tudtam mit akar ezzel mondani. Fogalmam sem volt miért olyan fontos ez vagy ,hogyan segítene rajtunk.
- Csak csináld!- kiáltotta én pedig tettem amit mondott, lehunytam a szemem és koncentráltam. Csak egy dolog járt a fejemben az amit a legjobban szeretnék már hosszú hetek óta.
- Most ugye csak szórakoztok? Mindjárt meghalunk és a legjobb tanácsod az hogy koncentráljon?- fakadt ki Mordály. Még erősebben összpontosítottam, próbáltam kizárni mindent és mindenkit, és végül sikerült minden zaj megszűnt csak a csend és a sötétség volt. Mintha ott lebegtem volna a semmi közepén, aztán hirtelen vakító fényesség támadt és zuhanni kezdtem, csak zuhantam és zuhantam míg végül újból minden sötét nem lett. Mintha elaludtam volna, minden olyan nyugott volt én is megnyugodtam már úgy éreztem biztonságban vagyok. Nemsokára valami halk suttogás szerű hangra lettem figyelmes, valaki a nevemen szólított, de szinte alig hallottam. Viszont tisztán értettem mit mond " Kelj fel, kérlek. Sarah hallasz? Kelj fel.!", ismerős hang volt és mint valami kötelet megragadtam, hogy vissza térjek hozzá. Kinyitottam a szemeimet és az első amit megpillantottam az Loki megkönnyebbült arca volt.
- Hála Odin-nak , hogy élsz!- sóhajtott fel. Lassan felültem és körbe néztem , már nem a hajón voltunk, hanem egy erdő közepén. Bár ehhez hasonló erdőt még életemben nem láttam, fű helyett homok volt alattunk, a fák lombjai nem zöld színben pompáztak hanem kék és liliom színt öltöttek, a törzsek hófehéren virítottak. Olyan volt mintha egy kisgyerek színező könyvének egyik lapja lenne.
- Mi a fene történt. Hol vagyunk?- néztem kérdőn a barátaimra.
- Teleportáltál.- felelte Strange, mintha misem lenne természetesebb.
- Mi? Hogyan? És mégis hova?- álltam fel.
- Azt nem tudjuk!- jött a válasz a hátam mögül.
- Thor!- kiáltottam fel mikor megpillantottam magam mögött az istent, szerencsére élt és virult.- Annyira örülök ,hogy jól vagy és nem haltál meg.
- Hát annak én is.- nevetett fel.
- Örülök , hogy mindenki ilyen vidám , de nem kéne kideríteni hol a csudában vagyunk??- vágott közbe Mordály.
- Fogalmam sincs mi lehet ez a hely. Nincs ehhez hasonló a kilenc birodalomban.- nézett körbe Loki.
- Sarah, mire gondoltál a hajón? Mi az amire a legjobban vágysz?- lépett elém Doctor Strange.
- Arra, hogy megöljük Thanos-t. Hogy szeretném ha elpusztulna, mielőtt a világ pusztul el.- válaszoltam. Ott és akkor csak erre tudtam gondolni semmi másra. Mindenki megfizet aki a szeretteimet bántja.
- Tehát akkor van valami ezen a helyen ami segíthet?- kérdezte Thor, egy vállrándítással válaszoltam neki, fogalmam sem volt, de ha itt kötöttünk ki akkor az nyílván okkal történt.
- Miért az nem elég?- bökött a Vihartörő felé Mordály.- Talán le kell nyisszantanunk egy ilyen ágat és jól képen verni vele. Rejtély megoldva indulhatunk.
- Nyugi nyuszi, semmi sem ilyen egyszerű.- csitította Thor, Mordályon látszott ,hogy most telt be nála a pohár.
- Na jó ide figyelj nem vagyok nyuszi, szóval ne hívj így.- szólalt meg idegesen.-Amúgy sem tudom mi az.
- Csend, hallok valamit!- emeltem fel a kezem, hogy elhallgattassam őket. Valami halk suttogást hallottam a fák közül "Kövess! Itt vagyok." olyan ismerősnek tűnt a hang.
- Én nem hallok semmit!- lépett mellém Loki, a többiek értetlenül álltak egy helyben.
- Erre.- intettem mit sem törődve a kijelentéssel. Végig haladtunk egy ösvényen a fák között, követtem a hangot ami egyre hangosabb lett. Kis idő múlva egy tisztásra értünk, bár a homok és az égszín kék víz miatt inkább tengerpart hatását keltette. Arany színű kövek hevertek a parton és egy hatalmas vízesés zubogott nem messze. Ebben talán még semmi furcsa nem lett volna, de a vízesés a semmiből folyt, mintha az égből öntötték volna, de odáig nem ért fel.
- Most merre tovább?- kérdezte Doctor Strange. Még mindig tisztán hallottam a hangot most még hangosabban mind eddig, egyenesen a vízesés mögül jött.
- Arra.- mutattam egyenesen előre. A vízesés mögé érve egy barlangban találtuk magunkat, a falakba valamilyen írást véstek, de egy mukkot sem értettem belőle és a többieket elnézve ők sem. Középen egy hatalmas kifaragott kő oszlop állt, benne egy fehéren világító kővel.
- Az ott egy....
- Egy végtelen kő!-állapítottam meg döbbenten.
-De úgy tudtuk csak hat van belőle.- lépett közelebb Loki.
- Ezek szerint mégsem.- a suttogás folytatódott és hallottam, hogy a kő felől jön " Gyere. Szabadíts ki!" közelebb léptem és kinyújtottam felé a kezem.
- Mit csinálsz?- ragadta meg hirtelen a kezem Loki.
- Beszél hozzám!
-Tessék?- nézett rám értetlenül.
- A kő, beszél hozzám. Tudom őrültségnek hangzik, de bízz bennem.- néztem a szemébe, hátra pillantott Doctor Strang-re, aki csak bólintott egy aprót.
- Rendben.- elengedte a kezem én pedig megindultam a kő felé, mikor elé értem egy percig sem haboztam megérintettem abban a pillanatban, hogy hozzá értem vakító fényesség támadt. Hátrébb léptem és próbáltam rájönni mi történik, de semmit nem láttam. Aztán a fény szép lassan elhalványult és az oszlop előtt már egy nő állt. Lila bőre és sárga szemei voltak, amik úgy világítottak a sötétben akár egy macskáé. Fehér ruhája volt , és egy aranyozott páncél védte a mellkasát ,szintén fehér köpeny lebegett a vállán. A fején egy arany korona virított elrejtve haja színét a kíváncsi szemek elől.
- Hát végre eljöttél.- lágy, kedves hangon szólalt meg, ezt a hangot hallottam ,ezt követtem, ez szólt a kőből. Oda lépett hozzám és átölelt, mind értetlenül álltunk a barlang közepén.
- Maga ismer engem?- kérdeztem.
- Természetesen. Hisz én teremtettelek.- válaszolt. Még a lélegzetem is el állt, hirtelen gondolkodni sem tudtam annyira megdöbbentem és biztos voltam benne hogy a többiek is épp oly döbbent arcot vágnak mint én.

Sziasztok!
Ahogy ígértem itt az új rész , sajnálom hogy nem tudtam előbb hozni, és hogy ilyen későn hozom, de remélem azért ez a sok izgalom kárpótol titeket. Jó olvasást hamarosan új résszel jelentkezem.😚😚❤💋💋