Loki and Rogers's daughter.

Levél, titok, vér, igazság.

"Létezik olyan sorsszerű találkozás, amit a lelkek már előre lebeszéltek."
/John Cure/

Az elmúlt hónapban rengeteg furcsa, őrült dolgon mentem keresztül és sok eszméletlen történetet hallottam, de egyik sem ért az előbb elhangzott mondat nyomába.
- Hogy maga teremtett?- kérdeztem hitetlenül. Tulajdon képpen azt sem tudom, hogyan sikerült kipréselnem magamból értelmes szavakat, de valahogy mégis megoldottam. Mind döbbenten, szótlanul vártunk valami értelmes magyarázatra.
- Jól hallottad drágám.-mosolyodott el kedvesen.- De erre most nincs időnk. Meg kell állítanunk azt az elvetemült titánt!-indult meg a kijárat felé. Valamiért meg sem lepett az a tény, hogy tudott Thanos-ról, viszont úgy éreztem tudnom kell mi folyik itt.
- Nem!- csattantam fel.- Nem közölheti velem, hogy maga teremtett és intézheti el az egészet egy legyintéssel meg azzal, hogy nincs időnk. Tudni akarom mi folyik itt!
- Egyáltalán ,hogy kerül ide?- szólalt meg mellettem Loki,a hangjából sütött az őszinte harag és düh. A nő egyből felé fordult és egy újabb apró mosoly jelent meg az arcán, amitől még fiatalabbnak tűnt.
- Áh..az Asgardi herceg! Nem is csodálom, hogy itt talállak.- derült fel.
- Mi? Te ismered?- néztem a többiekkel együtt Loki-ra, de az arckifejezéséből ítélve már előre tudtam a választ.
- Igen, már találkoztunk.- felelte Loki és jól látszott rajta, hogy nem éppen kellemes emlékeket idéz fel benne a találkozás.
- Mi? Mégis, hol?- szólalt meg Thor is.
- Az nem fontos.- zárta rövidre Loki, miközbe le sem vette a szemét a nőről.
- A Titánon találkoztunk, még évekkel ezelőtt.- adta meg a választ az idegen.
- A Titánon?- kérdeztem ismét Loki-tól, de ő direkt kerülte a tekintetem.
- Szóval a társaid nem is tudják mi történt?- kérdezte a nő, Loki pillantása elég volt hozzá ,hogy megtudja a választ. Láttam ahogy a mellettem álló Asgardi-nak ökölbe szorul a keze, ebből is világosan látszott, hogy felzaklatta a nő jelenléte.- Értem. Nos, tőlem nem tudják meg.- biztosította.
- Loki, mi ez az egész?- kérdezősködött tovább Thor ,kezdett feszülté válni és ezt őszintén nem is csodáltam. Már én is kezdtem besokalni ettől a sok titkolózástól. Másrészt viszont ez Loki titka és ő dönt arról megosztja-e velünk vagy sem.
- Semmi.- zárta le a témát Loki.
- Ennek így semmi értelme. Elárulná már végre, hogy ki maga és mi ez az egész?- léptem oda a nőhöz. Tudtam, hogy Loki van olyan makacs, hogyha eldönti nem mond semmit akkor valóban nem is fog mondani. Viszont ezt a titkot igenis volt jogom tudni. Az előttem álló nagyot sóhajtott majd bólintott egy aprót.
- Nemesis-nek hívnak. És egy ősi faj utolsó tagja vagyok.- kezdett bele. Hatásos bemutatkozás, az biztos.- Vagyis majdnem az utolsó.- szegezte egyenesen rám arany színű szemeit.
- Ezt mégis hogy érti?- néztem rá kérdőn.
- Te nem ember vagy. Vagyis nem teljesen ember.- folytatta.
- Ezt nem értem.- ráztam meg a fejem. Válaszokat akartam, de nem pont erre számítottam. Bár őszintén szólva én leginkább valami olyasmire számítottam, hogy közli velünk az egész csak egy rossz tréfa volt. Hát mint kiderült nem az volt.
- Nos,ez a kő- bökött a fejdíszén virító kőre.- A Fény kő ,képes új életet teremteni, csak két különböző személy szövetére van szüksége hozzá.- felelte. Tehát valóban egy Végtelen kő volt, ahogy azt mi is sejtettük.
- Szóval ezt értette az alatt, hogy maga teremtette Sarah-t.- álapította meg Doctor Strange.
- Igen.- bólintott Nemesis.
- De mégis miért? - tette fel a kérdést Mordály.
- Erre én is kíváncsi lennék.- szólalt meg Loki.- Csak nem Thanos ötlete volt?
- Thanos ötlete?- kérdeztem értetlenül. Nagyon bosszantott ,hogy úgy állok ott köztük mint egy idióta, aki semmit sem tud.
- Nagyon gondold meg mit beszélsz Asgardi!- figyelmeztette a nő.
- Ugyan, előbb utóbb rájöttek volna. Okosabbak mint amilyennek látszanak.- szögezte le Loki, mire oldalba böktem a megjegyzésért.
- Mégis mi köze ehhez Thanosz-nak?- fakadt ki Thor, úgy láttam rajtam kívül őt is rettentően zavarja ez a helyzet.
- Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet.- próbálta terelni a szót.
- Hallgatjuk! Azt nem mondanám, hogy ráérünk, mert valószínűleg nincs sok időnk. Szóval lásson hozzá a magyarázathoz. Mi köze magának Thanos-hoz?- kérdeztem. Pár pillanatra síri csend lett, aztán a nő helyett végül Loki válaszolt.
- Csupán annyi, hogy ő Thanos szeretője.- látszott rajta mennyire nem kedveli Nemesis-t.
- Tessék?- néztem hol Loki-ra ,hol Nemesis-re, de percekig semmi választ nem kaptam.
- Igen, így igaz. Én voltam Thanos szeretője.- bólintott ,erősen megnyomva a "voltam" szót.
- Volt?- fordult felé Mordály.
- Igen. Már réges rég elhagytam, miután rájöttem milyen szörnyűségre készül. - magyarázta.
- De előbb még segített neki megszerezni az Elme követ.- Loki nem volt túl nagy segítség Nemesis számára és ez kezdte bosszantani a őt.
- Igen. És nagy hiba volt. Az én népem feladata az volt, hogy megóvjuk a hét Végtelen követ és a galaxist. Az lett volna a feladatunk, hogy az erejükkel békét teremtsünk, de a vezetőink túl veszélyesnek tartották ,így elrejtették őket. Mikor Thanos a kövek keresésére indult az első célja a bolygónk volt ,a Melion. Jól tudta, hogy csak egy közülünk való segíthet neki minnél előbb megtalálni a köveket.- mind kíváncsian és döbbenten hallgattuk a történetet.
- És segített neki?- kérdeztem.
- Eleinte igen. Úgy gondoltam végre jött valaki aki képes egy jobb világot teremteni.- megtörtnek látszott és úgy tűnt utólag tényleg mindent megbánt.
- Hatalmasat tévedett.- szólt közbe Thor.
- Tudom. Mikor rá jöttem Thanos valódi szándékára, hogy pontosan mit is tervez a kövekkel tudtam, hogy semmiképp sem szerezheti meg. Annak végzetes következménye lenne.- folytatta.- Elindultam ,hogy megkeressem és biztonságba helyezzem a köveket.
- Biztonságba? Thanos-t semmi sem állítja meg.- jegyezte meg maró gúnnyal a hangjában Loki.
- Igen ezt már én is tudom.- bökte oda a nő. Úgy nézett ki mint aki legszívesebben leütné Loki-t, biztos, hogy nem ő az első és az utolsó sem aki így van ezzel.
- És mi történt ez után?- szóltam közbe még mielőtt egymás torkának estek volna.
- Miután biztosítottam ,hogy valaki jelentse, ha esetleg Thanos rájön a tervemre elindultam megkeresni a Fény követ.- a helyzethez képest is szórakoztató volt eljátszani a gondolattal, hogy valaki kémeket állított Thanoszra.- Miután megszereztem a Föld felé vettem az irányt, az Idő és az Űr kő miatt. Éppenhogy csak rábukkantam a Tesseract-ra üzenetet kaptam, hogy Thanosz gyanakszik rám. Cselekednem kellett, mert tudtam ,ha vissza megyek valószínűleg nem lesz rá több esélyem, hogy megállítsam.
- És ekkor használta a Fény követ?- szólalt meg Strange, most még a szokottnál is csendesebb volt. Bár belegondolva hány milliószor nézhette végig ezt a jelenetet, nem volt csoda.
- Igen. Tudtam ugyan mire képes ,de előttem még senki sem használta, így nem sejtettem pontosan mi lesz az eredmény.- nézett a férfire.
- Vagyis nem egy csecsemőre számított, hanem egy megmentőre.- állapítottam meg, ő pedig válaszul csak bólintott egy aprót. Valamiért kicsit rosszul esett a dolog, de különös módon mégis megtudtam érteni a helyzetét.
- Tudtam, hogy hatalmas erő lakozik benned és ha elég nagy leszel képes lehetsz rá, hogy megállítsd.- nézett a szemembe.- Egy időre bele nyugodtam, hogy csak ennyit tehetek, de végig nézve a sok szörnyűséget amit Thanos tett....- egyenesen Loki-ra nézett, aggódva konstatáltam ,hogy az Asgardi-nak ismét ökölbe szorul a keze.- Muszáj volt újra megpróbálnom.
- De ha jól sejtem nem sikerült.- Mordály Groot-al együtt a falnak dőlve figyelte és hallgatta Nemesis-t. A nő bólintott.
- Valóban nem. Az első próbálkozásom után Thanos óvatosabb lett és egyből rájött, hogy átverem. Követett ide és így egy újabb kő került a birtokába.- Nemesis lesütötte a szemeit ,láttam rajta ,hogy gyötri a bűntudat.
- De mégis, hogy került a Fény kőbe? És ,hogy volt képes Sarah kiszabadítani?- tette fel a kérdést Thor.
- Szembeszáltam Thanos-al és végül miatta kerültem a kő fogságába. A lány ,hála a "származásának" kapcsolatban áll az összes kővel, ez az oka, hogy sikerült kijutnom.
- De miért hagyta itt a Fény követ?- hallottam meg ismét Thor hangját, én ez után az egész után egyszerűen képtelen voltam megszólalni.
- Sosem becsülte túl nagyra az erejét, feleslegesnek tartotta.- adta meg a választ Nemesis.
- Ezt nem csodálom, mivel csak a pusztításhoz ért. A Fény kővel ellentétben.Több tucat bolygót igázott le, és milliókat gyilkolt meg csak azért ,hogy megteremtse a számára tökéletesnek vélt világot.- jegyezte meg Mordály, jól kivehető volt a hangjából az őszinte düh és megvetés.
- Így igaz. Éppen ezért minnél előbb meg kell állítanunk. Egy percet sem vesztegethetünk itt tovább.- mondta.
- Ez őrültség! Mégis miért kéne hinnünk magának? Honnan tudjuk, hogy nem hazudik?- kérdeztem, nem akartam elhinni ezt az egészet, túl abszurdnak tűnt.
- Sehonnan. Nem várom el ,hogy bízzatok bennem. De nem hazudok.- a hangja nyugodt volt és lágy. Loki-ra néztem, ha valaki akkor ő biztos megtudja mondani hazudik-e a nő.
- Igazat mond. Tudom, hogy hihetetlen, de nem hazudik.- fordult felém, zöld szemeiben, harag, bánat és szomorúság tükröződött.
- Köszönöm Asgardi.- durozsolta Nemesis.
- Nem a maga kedvéért tettem.- förmedt rá Loki.
- Ezt egyből gondoltam. Mennünk kell, vagy kifutunk az időből.- indult meg megint a kijárat felé és intett ,hogy mi is kövessük.
- Álljunk meg egy pillanatra, van még valami amit nem mondott el.- torpantam meg.
- Drágám erre most tényleg nem érünk rá!- jelentette ki.
- De igen! Tartozik ennyivel...tartozik az igazsággal ,ha már ennyi évig fogalmam sem volt ki...vagyis inkább mi vagyok valójában.- szögeztem le. Nemesis és a többiek is már jóval távolabb álltak, csak én és Loki álltunk még most is a barlang közepén. Kezdtem nagyon kiborulni, ahogy végig gondoltam ezt az egészet. És csak most jöttem rá arra, hogy igazából mire is utaltak a szüleim abban a bizonyos levélben.
"Sajnálom, hogy nem mondtuk el az igazat." " Különleges vagy, és erősebb mint gondolnád.", ahogy felidéztem a sorokat összeszorult a szívem. Loki óvatosan megfogta a kezem és bíztatóan megszorította, hálásan néztem fel rá.
- Rendben. Mit szeretnél tudni?- adta fel az ellenkezést Nemesis.
- Azt mondta a kőnek szüksége van két különböző szövetre..... Gondolom az egyik a magáé volt.- néztem rá ,ő pedig egy bólintással erősítette meg a sejtésem.
- Arra vagy kíváncsi, hogy kié a másik igaz?- most rajtam volt a sor, hogy bólintsak.- Sajnos ezt nem tudom pontosan. Egy fiatal férfi volt, akit a Hydra fogott el ,náluk volt a Tesseract is. Nem tudom ki lehet, vagy ,hogy él-e még. Ahogy azt sem miért volt ott a laborban, illetve miért volt olyan fontos a Hydrának. Viszont ahogy elnézem inkább rá hasonlítasz.- kicsit elszomorított a válasz, nem szerettem a titkokat és tudni szerettem volna ki az apám, márha ebben az esetben az apámnak nevezhetem. Ez az egész annyira szürreálisnak hatott és kész örületnek tűnt. És ha ez még nem lett volna elég az is kiderült miért ragaszkodik annyira hozzám a Hydra. Hiszen ki ne örülne egy élő fegyvernek? Abban a pillanatban ,mint egy villámcsapás hasított belém a szörnyű felismerés.......,ha én nem lennék akkor a szüleim még mindig élnének. Nem ők voltak a Hydra célpontja, hanem én! Még mindig alig hittem el, hogy minden amit a nő mondott szóról-szóra igaz. Ilyen csak a filmekben történik... Kész őrület. Ez biztos, csak egy rossz álom és mindjárt felébredek... Nagyon szerettem volna ha így történne.
- Minden rendben?- fordult felém aggódva Loki.
- Persze, jól vagyok.- szedtem össze magam.- Induljunk, a többiek már biztos várnak minket.
- Várj!- állított meg a zöld szemű.- Biztos jó ötlet magunkal vinni őt?- intett Nemesis felé.
- Tudom, hogy gyűlölsz Asgardi, de egyvalamit tudnod kell, ha én nem volnék, te már halott lennél.- szállt vitába a nő.- Segíteni szeretnék és fogok is, ha tetszik ,ha nem!
- Figyelj, én nem bízom benne.- nézett a szemembe ügyet sem vetve arra amit az elöbb Nemesis mondott.
- Megértelek Loki, de minden segítségre szükségünk van. Én te magad mondtad, hogy igazat beszél.- pillantottam rá. Az igazat megvallva én sem bíztam tulságosan a nőben, viszont volt valami ami azt súgta szükségünk van rá. Elvégre nem véletlenül kerültünk erre a helyre. De azért elhatároztam ,hogy szemmel tartom, hiszen egyikünk sem ismerte őt igazán.
- Szerintem ez nem jó ötlet....- sóhajtott egyet.- De legyen. Viszont akkor sem bízom benne.- adta fel. Ami azt illeti szokatlanul hamar.
- Várjunk, te most egyetértettél vele?- kérdezte teljesen ledöbbenve Thor. Az biztos, hogy ritka dolog ,ha Loki egyetért valakivel.
- Nem, ha nem hallottad volna pont ,hogy nem értettem vele egyett!- magyarázta közelebb lépve a többiekhez.- Csupán tudom, hogy úgysem beszélhetem le róla.- még mindig furcsáltam, hogy ilyen hamar bele törődött.
- Rendben. Akkor indulhatunk?- kérdeztem, mire mind bólintottak egyet.- Rendben, akkor induljunk.
- Nem lesz gond a védelmi rendszerrel?- kérdezte hirtelen Thor, miközben megállt közvetlenül Loki mellett. Ez már nekem is eszembe jutott, de reméltem gond nélkül átjutunk a Wakandai pajzson.
- Mindjárt meg tudjuk.- sóhajtottam. Miután mindenki a helyén volt lehunytam a szemem és koncentráltam, bele telt pár percbe ,de végül sikerült mindent kizárnom és újra éreztem azt a különös érzést. Mintha zuhantunk volna, vak sötét volt és egyre csak zuhantunk, aztán mintha landoltunk volna, de a sötétség nem szűnt meg. Nem tudtam kinyitni a szemem, pedig hallottam, ahogy a többiek szólítgatnak. A következő amire emlékszem a fehér plafon amit mintha már percek óta bámultam volna. Lassan felültem és kicsit megnyugodtam mikor végre rájöttem hol vagyok. A Wakandai szobámban ültem az ágyon, tehát sikerült vissza jutni. Körbe néztem és az első akit megpillantottam Thor volt aki egy széken ücsörgött az ágy mellett.
- Felébrettél.- konstatálta vidáman.
- Úgy tűnik.- bólintottam- Mindenki jól van ,igaz?
- Igen. Mind épségben vissza jutottunk. Bár lehet a nyuszinak nincs sok hátra.- ilyedten pillantottam rá.- Quill rettentő mérges lett mikor látta, hogy a hajó nélkül érkeztünk meg.
- Remek.- sóhajtottam.- Akkor mindenki jól van. Legalább ennyi haszna van ennek a képeségnek.
- Ezt ,hogy érted?- jött a kérdés az ablak felől és csak most vettem észre, hogy Nemesis is a szobában van.
- Már nem először használom és minden alkalommal az lett a vége, hogy elvesztettem az eszméletem.- magyaráztam.- Ez aligha túl hasznos egy éles helyzetben. Mert vagy azonnal megölnek, vagy cipelni kell mint egy krumplis zsákot. Ez nem túl előnyös.
- Butaság. Csak meg kell tanulnod használni az erődet.- nyugtatott.
- Hát arra most nem sok időm van.- pattantam ki az ágyból, ezzel egyidőben Steve lépett be az ajtón. Úgy tűnt kicsit megkönnyebbült mikor látta, hogy ébren vagyok.
- Hála istennek, hogy jól vagy.- ölelt át. Jó volt újra itt lenni, így ismét biztonságban éreztem magam.
- Csak most mondták, hogy megérkeztetek.- engedett el. Ezek szerint, nem voltam olyan sokáig eszméletlen, mint gondoltam.
- Minden rendben?- kérdeztem Nemesis-t mikor megláttam, hogy körülbelül úgy bámul Steve-re mintha szellemet látna.
- Persze.- felelte, de még mindig döbbentnek tűnt.- Viszont azt hiszem már tudom a választ a kérdésedre.
Nem esett le azonnal mire céloz, aztán hirtelen világossá vált, miről van szó. A mellettem álló férfira néztem és legalább annyira döbbent képet vághattam, mint az imént Nemesis.
- Miről van szó?- kérdezte Steve, ő ebből az egészből nem értett semmit.
- Nos, Kapitány.....ez elég bonyolult!.- szólalt meg Thor, miután valószínűleg neki is leesett ,hogy mire gondolt Nemesis.

Sziasztok!
Tudom, hogy rég volt már rész és nagyon sajnálom. A tanulás miatt az utóbbi pár hétben nem volt túl sok időm. Viszont most igyekszem pótolni.Nagyon köszönöm a türelmet. Remélem tetszik a rész. Mindenkinek szép napot.💋💋💋😘😘❤❤