Loki and Rogers's daughter.

Thanos.

"Senki nem hiszi azt, hogy amit tesz, az gonosz lenne, az emberi agy mindent képes racionalizálni."
/Philip Zimbardo/

Az űrhajó rázkódni kezdett és éles sípoló hang jelezte ,hogy valami nagyon nincs rendben.
- Mi történik?- próbáltam túl kiabálni a fülsértő zajt.
- Pontosan az mitől tartottam.- kiáltotta Gamora.- Thanos.- mondta ki a nevet tele gyűlölettel és undorral a hangjában. Az űrhajó ablakán látni lehetett ahogy vészesen közeledünk a talaj felé, mindenki próbált megkapaszkodni valamiben kisebb- nagyobb sikerrel. Űrlord próbálta vissza szerezni az irányítást az űrhajó felett ,de nagyon úgy tűnt, hogy ez esélytelen. A jármű több épületnek is neki csapódott ezzel fokozva a bajt, végül hatalmas csattanással ért földet. Jó pár percig mozdulni sem tudtam a fájdalom és a rám nehezedő beton darab miatt. Körbe pillantotam sűrű füst lepte be az egész területet, a roncs darabok lángokban álltak, hallottam az emberek hangját ,amint kétségbe esetten szólongattják egymást. A füst ellenére is jól láttam nem messze Clint-et ,az íjja és a tegeze méterekkel odébb hevert, a lába beszorúlt egy nagy fém darab alá.Thor és Rhodey, akik már rég talpon voltak azon igyekeztek, hogy kiszabadítsák barátjuk sérült végtagját. T'Challa az őrzőknek segített talpra állni, Loki és Gamora pedig melletük állt és az eget kémlelte ,én is felnéztem és megpillantottam egy felénk közeledő robosztus űrhajót, a kinézete alapján semmi jóra nem számíthattunk.Nem messze tőlem Peter hevert mozdulatlanul ,semmi életjelet nem adott. Megpróbáltam közelebb csúszni hozzá, aggódtam, hogy komoly baja esett megrémített a mozdulatlansága. Nagynehezen kimásztam a beton alól és közelebb másztam hozzá, a maszk el takarta az arcát, viszont ilyen közelről már láttam, hogy ugyan lassan és erőtlenül ,de lélegzik. Mint közülünk mindenkit őt is sűrű por fedte.
- Peter. Minden rendben? Peter, hallasz?- lehúztam az arcát eltakaró anyagot, a szemei csukva voltak, nem reagált semmire. Óvatosan megráztam és tovább szólongattam, de meg sem mozdult, kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. Egyre kétségbeesettebben szólongattam a valószínüleg eszméletlen fiút. A legszörnyűbb gondolatok futottak át az agyamon és egyre erősödő düh kezdett úrrá lenni rajtam. Thanos aljas támadása veszélybe sodorta a barátaimat, a családomat, de ezért még megfizet.
- Mi a fene történt?- nyöszörögte erőtlenül pár idegtépő néma óráknak tűnő perc után. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és fáradtan huppantam le mellé. Az elmúlt napok eseményei annyira lefárasztottak... nem fizikailag, inkább mentálisan, hogy nem bírtam tovább. Mikor oldalra pillantottam ,el akadt a lélegzetem, a szívem sebesen kezdett el verni és az aggodalom , a pánik úgy kúsztak vissza a szívembe mint egy mérges kígyó. Pár méterre tőlünk egy kupac törmelék és beton darab alatt Bruce feküdt , a fejéből ömlött a vér a keze kicsavarodva hevert a teste mellet. A szeme nyitva volt, a tekintete üveges és üres , nem pislogott, nem mozdult. Felpattantam és oda rohantam hozzá, megláttam az ingén éktelenkedő vérfoltot is, szinte már a sírás határán álltam.
- Bruce. Könyörgöm, szólalj meg. Mondj valamit. Bruce.- letérdeltem mellé és óvatosan letöröltem a vért az arcáról.
- Mr. Banner.....te jó ég. Mi...mégis mi történt a Hulk-al? Nem kellett volna...
- De igen. Nem tudom mi történhetett.- vágtam Peter szavába. Könnyek gyűltek a szemembe, össze voltam zavarodva, Hulk mindig megmentette Bruce-t ,ott volt mikor szüksége volt rá, mikor igazán nagy veszélyben volt, most mi történt....
Mindeközben a hatalmas űrhajó leszállt, nem törődve az épületekkel, emberekkel, vagy bármi mással. Mindenki harcra készen állt a romok között, csak én és Peter térdeltünk az eszméletlen férfi mellett......vagyis reméltem, hogy csak eszméletlen.
- Bruce, hallasz? Kérlek ne csináld ezt.- finoman megráztam, próbáltam kitapintani a pulzusát, mikor sikerült, a szívem hatalmasat dobbant.....gyenge volt ugyan, rettentően gyenge, de volt pulzusa. A kezemet a mellkasára tettem és végre azt is éreztem, hogy lélegzik.
- Segíts! Le kell szednünk róla ezeket.- fordultam Peter felé. Sorra döntöttük félre a beton és vas darabokat, míg végül mind lekerült róla. Lassan és óvatosan a hátára fordítottam, erőtlenül szuszogott, nagyon lassan vette a levegőt. Mindene csurom vér volt, a feje tehetetlenül csuklott hátra az ölembe hullva.
- Azt hiszem eltört a karja és rengeteg sérülést szerzett, csoda ,hogy túlélte. De ha nem kezeljük ,akkor ez nem sokáig marad így.- suttogtam a mellettem térdelő Peter-nek. A fiú aggodalmasan pillantott a többiek felé majd vissza Bruce-ra.
- Kizárt, hogy eltudjuk vinni anélkül ,hogy észre vegyen.- mutatott az űrhajóból kilépő lény felé.
- Látom, majdnem együtt a csapat!- dörmögte. Hatalmas termetű ,lila bőrű izomkolosszus, a kezén egy aranyszínű kesztyűvel amin már a megszerzett három kő virított. Mögötte a Fekete rend haladt az élen Áspis szájjal akinek elégedett vigyor terült el az arcán, márha lehet arcnak nevezni azt a valamit. - És a többiek? Azt reméltem három követ üthetek egycsapásra.
- Ó rettentően sajnáljuk, hogy csalódást okoztunk. Viszont van a közelben egy ékszer üzlet, ha gondolja nézzen be.- gúnyolódott Rhodey. A páncélja itt-ott megszenvedte a "landolást", bezzeg a szája az jár.
- Nagyon vicces Földlakó. Az is pont ilyen szórakoztató lesz mikor végig nézem a halálotokat...
- Minek köszönhetjük a látogatást? Tán vonzott a klíma? Egy kis lazítás mielőtt népeket, világokat írtasz ki? - szuper a másik nagyszájú, miért is reméltem ,hogy Loki kibírja valami megjegyzés nélkül. Ő tulajdon képpen direkt élvezi, hogy bosszanthat másokat, miért lenne ez máshogy Thanos-al?
- Nocsak az Asgardi hercegek. Éppen nemrég tettem tiszteletem a népetek előtt. Barátságtalanul fogadtak, azt kell, hogy mondjam. De figyelemre méltóan ravaszak. Néhányuknak sikerült elmenekülni, de nem sokáig maradnak életben, biztosíthatlak titeket.- mosolyodott el a lila óriás. Thor eddig bírta, megindult a titán felé és a Mjölnírt megemelve készült lecsapni rá....semmi esélye nem volt. Áspis száj gondoskodott róla, hogy a mögöttünk lévő épületbe csapódjon bele. De nem Thor volt az egyetlen akinek elege lett Gamora félelmetes hangal és éles fegyverével rontott rá apjára, ő közelebb jutott a titánhoz, de semmire nem ment, amint felé csapott a fegyverrel már repült is Thor utánn.Épphogy sikerült elhajolnom előlük, közben még mindig Bruce-ba próbáltam életet lehelni. A mellkasára helyeztem a kezem még mindig lélegzett....Az aggodalmam továbbra sem szűnt meg, de egy kicsit nyugottab voltam, hisz még élt, viszont tudtam, hogy minnél előbb segítenünk kell rajta, vagy belehal a sérülésekbe.
- A Tesseract-ot Asgardi. Vagy a bátyádnak és a barátaidnak vége.- dörmögte percek múlva idegesen Thanos. Addigra Thor már ott állt melletünk, látszólag a büszkeségén kívül semmi más nem sérült, bizonytalanul az öccsét fürkészte. A titán felemelte egyik kezét és Chitauri-k tucatja özönlött ki az űrhajóból. Körbe vettek mindenkit és fegyvereiket ránk szegezték. Loki körbe pillantott a többieken, a tekintete végül egy röpke pillanatra megtalálta az enyémet mielőtt tovább suhant volna.
- Tulajdon képpen nem vagyok Asgardi.... És nem adom át a Tesseract-ot!- felelte nemes egyszerűséggel.-Többszáz ember életét oltottam ki, mégis miért érdekelne az övék. Mitszámít még ez a pár élet?- folytatta.
- Nos, ezt mond meg te!- újból intett egyet és már meg is éreztem a Chitauri éles fegyverét a halántékomon. Loki felém fordult és egy darabig csak az arcomat fürkészte.- Te döntesz. Ha átadod a Tesseract-ot, te és a barátaid megússzátok, ezt megígérem ,ha nem.....mind meghalnak, veled együtt.....Kezdve velük.- mutatott rám és Thor-ra. Loki-ra pillantottam, halványan elmosolyodott, nagyon nem tetszett nekem ez a mosoly, és ha jól láttam Thor-t sem nyugtatta meg igazán. Loki készül valamire és kezdtem attól tartani, hogy az a valami nem szerepel a tervben.
- Rendben. Megkapod a Tesseract-ot.- nyújtotta ki a kezét amiben immáron ott volt a mágikus kocka. Thanos arcát fürkésztem, biztos mindanyiótok fejében megfordult már, vajon mire gondol egy ilyen elvetemült gyilkos. Nos, most diadalittasan pillantott a kockára ,amit immár a kezében tartott, de hirtelen arcáról eltűnt az elégedettség és dühösen pillantott le Loki-ra.
- Ti komolyan azt hittétek engem ilyen egyszerű átverni Odin fiai?- dörmögte.
- Nem értem a kérdést. Megkaptad a Tesseract-ot. Mi a probléma?- kérdezte gúnyosan.
- Ez hamis.- szorította össze az áll Tesseract-ot, ami apró darabokra törve hullott a földre . Mozdulni se mertem a döbbenettől, bár benne volt a pakliban ,hogy Thanos rájön a trükkre, de azt reméltem ez jóval több időbe telik. Loki óvatosan ránk pillantott mintha azt mondaná minden rendben, pedig egyáltalán semmi nem volt rendben.
- Vagy ide adod az igazi kockát vagy pedig végig nézheted a bátyád halálát.- szólalt fel újra a titán.
- Csak nyugottan, a Tesseract fontosabb mint az akinek egész életemben az árnyékában éltem.- felelte egész nyugottan Loki. El sem hittem ,hogy komolyan ezt mondja, reménykedtem benne, hogy ez valami trükk.
- Hát jó.- mosolyodott el Thanos, nagyon nem tetszett nekem ez az egész. Felemelte balkezét amelyen a kesztyű volt, az egyik kő lilán izzot fel, ebben a percben pedig Thor térdre rogyva ordított fel. Szörnyű érzés kerített hatalmába ,a többiek is tehetetlenül álltak a Chitauri-k gyűrűjében és fájdalommal teli tekintettel nézték barátjuk szenvedését. Tudtam ,hogy tennem kell valamit, de a döbbenet teljesen megbénított.
- Rendben állj.- kiálltott valaki, mire Thanos leeresztette a kezét Thor pedig zihálva rogyott a földre. Időközben rájöttem ,hogy Loki volt az aki véget vetett az egésznek.- Megkapod a kockát.
- Remek ,akkor hát lássuk, de semmi trükk Asgardi.- figyelmeztette. Loki megismételte a mozdulatot amit pár percel ezelőtt tett ,a kocka ott virított a kezében. Thanos türelmetlenül átvette és mosolyra húzódott a szája.
Miközben a titán a kockát csodálta Loki észrevétlenül húzta elő a tőrét és léppett közelebb hozzá.
- Gondolom most a két hiányzó kő nyomába eredsz! Enged meg ,hogy felajánljam segítségem a kövek felkutatására ,és megfogadom ,hogy mindhalálig bátran szolgállak.- amint kimondta az utolsó szót a keze előre lendült a pengével együtt egyenesen Thanos felé. A legnagyobb ostobaságot követte el ,a kesztyűnek hála Loki kísérlete Thanos megölésére nem vállt be.
- Mindhalálig?- nevetett fel miközben kicsavarta a bajkeverés istenének kezéből a pengét.- Hamarabb eljön mint gondolnád.
Thanos megragadta Loki nyakát és felemelte a talajról.
- Soha nem ....fogsz...nyerni.- mondta ki nagynehezen a zöldszemű. Minden egyes porcikám megfeszült, hallottam a szívem sebes lüktetését, az arcomat forró könnycseppek áztaták. Loki lábai a levegőben lógtak, Thanos keze szorosan a nyaka körül, a következő pilanatban pedig egy hangos reccsenés hallatszott és Loki már nem mozdult.
- Neeeeeem.- kiáltottunk fel egyszerre Thor-al. Kétségbesestten néztem amint Thanos a földre hajítja az elernyedt testet, Thor oda rohant hozzá és szólongatni kezdte testvérét
- Ezért még megfizetsz!- szűrte ki a fogai közül és a titánra pillantott.
- Azt nem hiszem. Most megkímélem az életeteket, hisz ígéretet tettem a testvérednek. Azt javaslom tanuljatok a hibájából.- szólalt meg, ezután ő és csatlósai az űrhajóval együtt sebesen elhagyták New York-ot. A fejem zúgott ,a lábam és a kezem zsibbadt, nem hallottam semmit csak a saját szaggatott lélegzet vételem. Percekig ülhettem így ekkor viszont egy kezet éreztem a vállamon , valaki rázogatni kezdett. Aztán már hallottam is Peter hangját, de olyan távolinak hatott, mintha kilóméterekkel odébb állna.
- Hé, hallasz?- lengette meg előttem a kezét.- Dr. Banner , kezd magához térni.
- Bruce?- néztem az előttem fekvő férfira, a kezem még mindig a mellkasán pihent, és ő maga valóban érezhetően jobban vette a levegőt, a pulzusa is erősebb volt ,de ami végképp megdöbbentett ,hogy a fején éktelenkedő sebnek nyoma sem volt. - Itt meg mi történt?-lassan felült és körül nézett, a többiek eddig nem messze álltak Thor mellet ,de mikor észre vették ,hogy Bruce magához tért páran oda siettek hozzá.
- Lezuhantunk Bruce és te csúnyán megsérültél, de..- Clint és Rhodey segítettek felálni neki és nekem is sikerült feltápászkodnom ,miközben döbbenten konstatáltam, hogy egyetlen karcolás sincs Bruce-on, sőt az elvileg törött karját is kiválóan használja.- Most egy karcolás sincs rajtad, és a karod...azt hittem eltört ,de..
- Hisz semmi baja..- kezdte el mozgatni az említett végtagját.
- Ez ,hogy lehet?- kérdezte egyszerre Peter és Clint.
- Fogalmam sincs... Mikor Peter-el kiszedtük a romok alól alig élt.- álltam döbbenten, Peter pedig bólintott, hogy tényleg így volt. Pár percig még tanácskoztunk aztán mint a villám csapás jutott eszembe valaki és hirtelen negint rossz érzés fogott el.
Rengeteg kérdés kavargott még a fejemben, azzal kapcsolatban, hogy vajon mi történt Bruce-al, de a lábam mégis másmerre vitt. Lassan haladtam a többiek felé és előre rettegtem a látványtól ami fogadni fog. Biztos voltam benne, hogy ,majd megpillantom Thort, aki testvére mellet térdel és Lokit aki a földön hever mozdulatlanul, nyitott üres szemekkel. De egyáltalán nem ez történt, miközben átverekedtem magam a többieken ,már akkor megütötték a fülem olyan mondatok, hogy "Ezt nem hiszem el" és ,hogy "Ezt lehetetlen kinyírni" meg " Folyton megússza" ,de akkor ezt betudtam annyinak, hogy egyszerűen ahogy én sem ők se képesek elhinni ,hogy Loki meghalt.
De miután sikerült átverekednem magam Űrlord és Drax között nem hittem a szememnek, egyszerűen pár pillanatig fel sem fogtam a látványt ami a szemem elé tárult. Loki élt és virult ,bár úgy tűnt ez az állapot nem sokáig marad így ugyanis éppen bátyja elől hátrált, aki fenyegetően emelte fel a Mjölnírt, arra készülve, hogy agyoncsapja a csínytevés istenét.
- Mi a franc?- szakadt ki belőlem, megzavarva ezzel a hadakozó testvérpárt.
- Hiányoztam? Vagy ilyen jól nézek ki?-tárta szét a karjait Loki miközben vigyorogva közeledett felém. - Au. Mi a fene? Megzakkantál?- kiáltott fel mikor behúztam neki egyet.
- Te nem vagy normális. Mégis mire volt jó ez az egész.??- kiáltottam.
- Szerintem jó móka volt.- folytatta.
- Jó móka? Én kinyírlak Loki.- ugrottam felé, és rá is vetettem volna magam, ha Thor nem kap el és tart vissza.- Thor tegyél le, agyon kell ütöm a testvéredet.
- Gyerünk erre nincs időnk. Thanos már négy követ is birtokol, nem hagyhatjuk ,hogy a többit is megszerezze.- intett idegesen Gamora.
- Ha megszerzi őket se megy vele semmire.- húzta mosolyra a száját Loki.
-Öhmm ,de igen. Elpusztítja a fél univerzumot....rémlik?- állt meg Űrlord.
- Nem, ugyanis nincs nála a Tesseract.
- De igen, te magad adtad át neki.- mormogta T'Challa.
-Az lehet, de nem az igazit.
- Az öcséd tényleg be kattant.- fordult Thor felé Clint. Loki szemforgatva mutatta be mire célozgat, mind leesett állal bámultuk a kis követ ami a kezében hevert.
- De...mégis..hogyan?- fakadt ki Peter.
- Nos, tudtam, hogy Thanos nem fogja elhinni ,hogy ilyen könnyen átadtuk a Tesseract-ot, akármennyire is jó terv volt.- fordult felém bocsánatkérően , én pedig még mindig dühösen méregettem.- Szóval legelőször az igazi kockát adtam át neki.
- De akkor miért hitte azt ,hogy az hamis.??- kérdezte Gamora.
- Nos, fogalmazzunk úgy, hogy ebben én segítettem neki.- vigyorgott.
- Tehát akkor ez a valódi?
- Pontosan ,Thanos leánya. És mire ő erre rájön már messze járunk.
- És mégis miféle elmebaj vezérelt mikor úgy döntöttél, hogy kinyiratod magad? Loki, most komolyan? Egy tőrrel akartad kinyírni Thanos-t.?- kérdeztem mérgesen.
- Tudod kedvesem, sokszor hasznunkra válik ,ha az ellenség alábecsül, ezt akartam elérni.- magyarázta.
- Te nem vagy normális.- nyugtázta Thor.
- Nos, siker ide vagy oda igyekeznünk kell ,Wakanda nem a szomszédban van és járművünk sincs.- szólalt meg Rhodey.
- Várjunk csak, Wakanda? Tehát a többiek nem a bázison vannak?- kérdeztem.
- Nem, mivel Thanos már tiszteletét tette ott. Szerencsére időben eltudtunk menekülni.- nyugtatott Clint.
- Megtámadtak titeket? És én erről miért nem tudok?- hihetetlen, hogy eddig még csak nem is említették.
- Mert éppen Csipkerózsikát játszottál, hála a mi Asgardi hercegünknek.- csipkelődött. Loki arckifejezése azt sugallta ezt nem fogja annyiban hagyni és az íjjász jobban teszi ha nyitot szemmel alszik.
- Nagyon vicces. De hogyan értetek ide ilyen hamar?- kérdeztem. Az alapján ,hogy pár perc alatt itt termettek a semmiből ,arra következtettem ,hogy a bázisról jöttek, így viszont kérdések hada fordult meg a fejemben. Wakanda ugyanis tényleg nem a szomszédban van.
- Értetek jöttünk! Nyilván való volt, hogy Thanos a kudarc után a Tesseract-ra pályázik. Aztán mikor megkaptuk Tony hívását, hogy a tornyot támadás érte ,már itt voltunk a közelben.- magyarázta Bruce.
- Ez hihetetlen, miért nem szóltatok előbb? Az őrzők hajójában például?- faggatam őket.
- Nem akartunk kockáztatni, hogy Thanos vagy a Rend megneszelje, hol van a többi kő. Így is hamar rá fog találni.- felelte Clint.
- És most még több esélye van rá, minnél előbb Wakandá-ba kell jutnunk, hogy megvédjük egy esetleges támadás esetén, de továbbra sincs járművünk.- szólalt meg T'Challa.
- De van.- mosolyodtam el.- Viszont Tony nem fog neki örülni.
- Nos, akkor nekem máris tetszik.- lépett előre Loki.

Sziasztok!
Tudom, hogy rég volt már rész, de mostanában nem volt időm az íráshoz, most azonban meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Igyeszem hamar hozni a következőt. Addig is puszi.😘😘😘😊😊😊