Loki and Rogers's daughter.

Irány Nidavellir!

Sziasztok!

Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok.🎅👼👼🎄🎄🎁🎀🌲❄⛄
Szeretném megköszönni, hogy ennyien olvassátok ezt a könyvet, nagyon nagyon hálás vagyok a több mint 8K megtekintésért és a rengeteg hozzászólásért. Remélem ez a rész is épp úgy fog tetszeni mint az eddigiek. Hamarosan új rész jön!!
Ui;Érdemes a zenét hallgatni közben.😊😘😘❤🌹🌹

"Ha az ember előre ismerné a jövőt, sohasem merne tovább menni az élet útján."
/Konfuciusz/

- Hogy hová?- néztem rá kérdőn.
- Nidavellir-be. A kilenc birodalom egyike és a föld alatti törpök otthona.- magyarázta lelkesen, csillogó szemmel Thor. Loki már nem tűnt ilyen lelkesnek, egyáltalán nem szerette volna, ha tudomást szerzek erről.
- Szóval Nidavellir, és pontosan miért is....- kezdtem bele, de abban a pillanatban Mordály szakított félbe.
- Nidavellir? Ti Nidavellir-ről beszéltek?- nézett végig rajtunk, ő még lelkesebbnek tűnt mint Thor.- Apám, az a hely egy legenda, ott készítík a legerősebb, legszörnyűbb fegyvereket a világegyetemben.- folytatta miután Thor bólintott egy aprót.
- Szóval ezért akartok oda menni? Fegyvert készíteni Thanos ellen?- néztem az istenségekre. Thor azt mondta Loki-nak " Így esélyünk lenne megállítani Thanos-t" így ez tűnt az egyetlen lehetséges magyarázatnak miért akarnak oda menni.
- Igen, a törpök remek kovácsok, ők készítették a Mjölnírt.- emelte fel a kezében tartott fegyvert, eddig még sosem gondolkoztam el azon vajon honnan is származik.- Ők képesek készíteni egy fegyvert ami erősebb Thanos-nál.
- Szóval ti Nidavellir-be mentek? Akkor veletek tartok, muszály látnom azt a helyet.- Mordály már szinte ugrált az izgatottságtól.
- Én vagyok Groot!- jött a megszokott monológ.
- És én is veletek megyek.- jelentettem ki és már én is kezdtem izgatott lenni.
- Az kizárt! Te nem jössz!- közölte Loki.
- Hogy mi? Miért?- kérdeztem meglepetten, Loki furcsán viselkedett, nem akart, hogy tudomást szerezzek arról hova készülnek és azt sem akarta, hogy velük tartsak.
- Mert veszélyes.
- Voltam már veszélyesebb helyzetben is.- emlékeztettem.
- Egyáltalán nem érted ,igaz Midgardi? Ha oda kint össze futunk Thanos-al nekünk végünk.- csattant fel.
- Akkor talán pont ezért lenne jobb ha többen mennénk, lenne esélyünk megúszni.- léptem közelebb, nem tudtam mi ütött belé, de minden áron azon volt, hogy eltántorítson az utazástól.
- Rád itt van szükség. Mi is simán meg tudjuk szerezni a fegyvert.- erősködött tovább.
- Most akkor olyan könnyű, hogy simán megszerzitek, vagy olyan veszélyes, hogy akár meg is halhattok?- akadtam ki.
- Nekünk könnyű lesz, neked pedig veszélyes lenne.- szögezte le.
- Mégis mi bajod van Loki? Miért nem akarod, hogy menjek?
- Ezt nem hiszem el esküszöm mintha Gamorá-t és Quill-t hallgatnám. " Ez túl veszélyes " " De képes vagyok rá". Nincs kedvem ezt is végig hallgatni, szóval, most megyek és megkeresem a fém karú embert, hátha sikerül elcsórnom a karját. Addig is legalább csinálok valami értelmeset. Szóljatok ,ha vége a drámának.- háborodott fel Mordály és Groot-al a nyomában kisétált a teremből.
- A nyuszinak igaza van. Gyerekesek vagytok.- nézett ránk Thor.
- Dehát Loki az aki nem akarja, hogy veletek tartsak. Azt sem hajlandó elárulni, hogy miért, azt egy percig sem veszem be ,hogy azért mert veszélyesnek tartja.- csattantam fel idegesen.
- És te miért akarsz minden áron velünk jönni? Nélküled is megtudjuk oldani.- egy kicsit rosszul estek a szavai ,de nem vettem a szívemre, pontosan tudtam mi a célja ezzel.
- Odin szakállára, elég legyen ebből.- parancsolt ránk Thor.- Elképesztőek vagytok. Ahelyett ,hogy rendessen megbeszélnétek a dolgokat inkább veszekedtek. Mi lenne, ha végre elmondanátok egymásnak mit éreztek?
- Fogalmam sincs miről beszélsz.- szólalt meg Loki. Thor sóhajtott egy nagyot ,majd felém pillantott.
- Sarah?- nézett rám kérdőn.
- Én sem tudom miről beszélsz.- válaszoltam, pedig valójában sejtettem.
- Hát jó akkor majd én. Sarah, Loki azért nem akarja ,hogy velünk gyere mert fontos vagy neki ,bár ezt még magának sem akarja be vallani. Nem akarja, hogy bajod essen.- nézett mélyen a szemembe a villámok istene, mellette Loki kissé idegesen és feszülten álldogált.- Sarah pedig azért akar velünk jönni mert félt téged és akármilyen hihetetlen nem akarja, hogy meghallj.- fordult a testvére felé, miközben beszélt végig Loki arcát fürkésztem, de semmit sem tudtam leolvasni róla, mint álltalában.
- Nem jöhetsz velünk.- folytatta Loki, mintha megsem hallotta volna bátyja szavait.
- Ezt nem te döntöd el.- böktem oda neki és Thor felé fordultam, aki úgy tűnt ebben a pillanatban bánta meg ,hogy bele avatkozott.
- Thor ,kérlek nem jöhet velünk.- fordult felé és kissé kétségbe esettnek tűnt, bár nem annyira mint most Thor.
- Loki-nak igaza van Sarah, ez túl veszélyes.- sóhajtott végül.
- Ezt nem hiszem el.- néztem végig rajtuk, aztán sarkon fordultam és kiviharzottam a trón teremből. Nem hittem el ezt az egészet ,nem értettem Loki viselkedését, eddig cseppet sem zavarta, hogyha veszélyes helyzetbe keveredtem, de most.... És Thor, azt hittem legalább rá számíthatok, de a végén mégis Loki mellé állt, mondjuk miért is lepődök meg hiszen a testvére. A lifthez érve elé álltam és idegesen ököllel bele vágtam.
- Ajajj mit ártott az a lift neked.- jött a kérdés a hátam mögül, lassan megfordultam és megpillantottam a felém közeledő Bucky-t és Sam-et.
- A lift semmit.- legyintettem egyett.- Látom még megvan a karod, ezek szerint nem találkoztál Mordály-al.- mosolyodtam el.
- Tévedés, találkoztunk . Meg is próbálta leszedni a karom.- álltak meg előttem.
- Nos, gondolom akkor Sam segített leállítani.- néztem fel rájuk, de ahogy Bucky Sam-re pillantott világossá vált hogy tévedek, méghozzá hatalmasat.
- Én a szőrpamacsnak segítettem.- vigyorgott Sam, mindig szívták egymás vérét, de az igazán nagy bajban mindig a másik mellett álltak. Ők ilyenek voltak ,mindkettő egyre csak azt hangoztatta mennyire utálja a másikat, de igazából jó barátok voltak.
- Szóval miért ütlegeled szegény felvonót? Mi bajod vele?- próbálta más felé terelni a témát Bucky.
- A liftel semmi.- kezdtem bele ,Loki éppen akkor lépett ki a teremből és amint észre vett elindult felénk.- Vele annál inkább.
- Mit csinált már megint?- kérdezte gyanakodva Sam.
- Sarah, beszélhetnék veled?- nézett rám kérdőn Loki mikor elénk ért.
- Szerintem eleget beszélgettünk.- néztem rá bosszúsan, a mellettem állók pedig úgy álltak ott mintha bármelyik pillanatban készen állnának, hogy leüssék Loki-t.
- Kérlek. Nem akarom ,hogy haragudj rám. Szeretném elmagyarázni.- kérlelt tovább. Nem sok kedvem volt beszélni vele, de őszintének tűnt így csak bólintottam, majd megnyomtam a lift gombot.
- Rendben. Később találkozunk fiúk.- köszöntem el Sam-től és Bucky-tól, akik, nem szívesen, de magamra hagytak Loki-val ,tudták, hogy egyedül is képes vagyok vigyázni magamra. Bár azért Bucky még oda súgott valamit a lift ajtó előtt álló Loki-nak, aki ugyan nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy legszívesebben vízbe fojtaná a férfit. Hát úgy tűnik Bucky ezúttal sem szerzett barátot.
- Nos, hallgatlak. Mi olyan fontos?- kérdeztem amint beléptünk a liftbe, az lassan elindult felfelé. Egy darabig Loki némán állt előttem és úgy tűnt, hogy nehezére esik megszólalni.
- Sajnálom, hogyha megbántottalak. És sajnálom ,hogy veszekedtem veled.- úgy bökte ki a szavakat mintha természet ellenesek lennének számára, bár valószínüleg így is volt.
- Most először kérsz bocsánatot valakitől?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Igen.- bólintott. Jól látszott ,hogy kényelmetlenül érezte magát a kialakult helyzet miatt.
- Thor beszélt rá, hogy bocsánatot kérj?- kérdeztem, bár inkább szántam kijelentésnek, mint kérdésnek.
- Nem.- vágta rá azonnal.- Na jó, igen ő beszélt rá, de komolyan gondolom.
- Elképesztő vagy.- forgattam a szemem.
- Tudom. Már rengetegen mondták- jelentette ki széles mosollyal , hát igen ez Loki.
- Figyelj azt hittem bízol bennem. Azt mondtad bízol bennem.- néztem a szemébe, a mosoly lefagyott az arcáról és hirtelen minden állarc és maszk eltűnt, végre valóban láttam rajta mit érez, össze volt zavarodva és látszott rajta ,hogy most igazán őszinte. Eddig nem láttam még ilyennek és kíváncsi voltam vajon bárki más látta-e, talán egyedül Frigga.
- És bízom is benned.-nyomta meg a stop gombot, majd lépett közelebb hozzám.
- Akkor miért nem akarod, hogy veletek menjek Loki? Segíthetnék.- erősködtem, hátha meggondolja magát.
- Thor már mindent elmondtott.- felelte.
- Én tőled szeretném hallani. Miért akarod ,hogy itt maradjak?- néztem fel rá, egyenesen a szemébe, kíváncsi voltam az igazsságra és most végre őszintén beszélt.
- Mert nem akarom hogy bajod essen. Még én sem tudom miért, de...fontos vagy nekem. Nem jöhetsz velünk.- simított végig az arcomon, meglepett a cselekedete és az őszintesége. Aggódva fürkésztem az arcát, nem tudtam mit is kéne válaszolnom, de végül úgy döntöttem én is őszinte leszek vele.
- Féltelek téged, ha Thanos rátok talál...- kezemet az arcomon pihenő kezére helyeztem és éreztem, hogy folyni kezdenek a könnyeim.
- Nem fog. Nem lesz semmi bajunk.- törölte le gyengéden a könnyeimet.
- Ne ígérj olyat amit nem tudsz betartani.- suttogtam.
- Sosem ígérek.- mosolyodott el és gyengéden homlokon csókolt.
- Thanos a legnagyobb gonosztevő, bármire képes.
- Úgy teszek mintha ezt meg sem hallottam volna.- mondta kissé sértődötten, és ezzel sikerült egy kicsit jobb kedvre derítenie.- Meg kell ígérned, hogy itt maradsz, Sarah.- váltott komolyabb hangnemre.
- Rendben megígérem.- nem volt értelme tovább harcolni, hiába ellenkeztem volna akkor sem tarthattam volna velük. Loki úgy tűnt megnyugodott és örült ,hogy biztonságban tudhat.
- Szeretnék adni valamit.- lépett hátrébb és nemsokára egy kéken izzó apró kő jelen meg a tenyerében egy ezüst láncon lógva.
- Ez a...
- A Tér köve.- szakított félbe.- Ha magammal vinném Thanos percek alatt megtalálna minket. Csak benned bízom, szeretném ha vigyáznál rá.
- De hiszen hozzá sem érhetek, Loki. Csak egyszerű ember vagyok.
- Ettől nem kell tartanod, hozzá érhetsz. Védő varázslat van rajta, megvéd téged a kő erejétől és a követ másoktól. Csak te tudod majd levenni, senki más.- magyarázta magabiztosan.
- Szóval én vigyázzak rá?- pillantottam rá hitetlenkedve. Kinyújtottam a kezem és a kő felé nyúltam, de mielőtt hozzá érhettem volna egy láthatatlan erő a lift falához vágott, aminek köszönhetően a földön kötöttem ki.
- Te jó ég, minden rendben?- térdelt le mellém Loki, és aggódva nézett végig rajtam.
- Semmi bajom.- bizonygattam, de mintha meg sem hallotta volna továbbra is úgy nézett rám mintha bármelyik percben eltörhetne valamim.- Ez meg mi volt?
- Fogalmam sincs. A varázslat működik. És a kőnek ugyan hatalmas ereje van és nem mindenki képes megérínteni, de ez szokatlan......- nézett le a kezében szorongatott kőre, újra kinyújtottam a kezem a kő felé, most viszont gond nélkül érinthettem meg ,semmi sem történt. Értetlenül néztünk össze Loki-val, egyikünk sem tudta mi történt az imént.
- Szokatlan? Ezt pontosan, hogy érted?- kérdeztem miközben ő felsegített a földről.
- Olyan mintha a kő reagált volna az érintésedre.- bökte ki. Egy darabig még a liftben beszélgettünk aztán végül mivel semmit nem tudtunk ezzel kezdeni inkább kiszáltunk onnan és Thor keresésére indultunk, minnél előbb el kell indulniuk, minden perc számít. Magamban eldöntöttem, hogy ezután felkeresem Tony-t, ő talán megtudja mondani, mi történhetett. Egyre furcsább és furcsább dolgok történnek velem és valahogy biztos voltam benne, hogy ez is a Hydra műve. Nem tudtam miként ,nem tudtam mi közük ehez, de a Vörös koponya egyszer megszerezte a Tesseract-ot. Nem lehet véletlen ez az egész, vagy mégis az lenne? Lehet, hogy kezdek paranoiás lenni, talán ennek nincs semmi jelentősége.
Loki és a többiek nem sokkal később már neki is vágtak az útnak én pedig lenről néztem ahogy az Őrzők gépével eltűnnek a semmibe. Már most rettentően aggódtam értük, folyton az járt a fejemben, hogy talán sosem térnek vissza.
- Minden rendben?- állt meg mellettem Steve, észre sem vettem mikor ért ide annyira bele merültem a gondolataimba. Olyan rég beszéltünk, az egész kialakult zavaros helyzet miatt.
- Persze.- bólintottam, de cseppet sem hangzott meggyőzően ,és ő mint mindig most is tudta mi jár a fejemben és azt is ,hogy mit kell mondania.
- Ne féjl vissza fognak jönni. Loki-val nem olyan könnyű elbánni.- vígasztalt, jól estek a bíztató szavak, neki nyugott szívvel elmertem hinni ,hogy valóban így lesz.