Loki and Rogers's daughter.

A belső ellenség.

"A belső ellenség mindig kíméletlenebb, aljasabb, becstelenebb, könyörtelenebb, galádabb, erőszakosabb és véresebb, mint a külső."
/Szálasi Ferenc/

*

**Loki szemszöge***
Még soha életemben nem éreztem olyan dühöt mint most. Minden porcikámat átjárta és nem kis önuralom kellett ahhoz ,hogy megpróbáljam elfojtani.Órák óta faggatuk , sikertelenül a Chitaurik vezérét. Gyűlölet, undor, düh, ezek az érzések kavarogtak bennem, és egyre csak fokozódtak az idő előre haladtával. Kedvem szerint az első pillanatban megöltem volna ,de szükségünk volt rá ,ő volt az egyetlen akitől megtudhatunk valamit Thanos-ról. Hatalmas önfegyelem árán sikerült csak megállnom , hogy ne öljem meg ott helyben ,de a vezér nem könnyítette meg a dolgom, hosszú órákig próbáltunk kiszedni belőle valamit, de ő csak ült és bámult minket. A szemében ott tükröződött az elégedettség. Csak egy jó dolog volt abban, hogy nem szólalt meg, így legalább Thor továbbra sem tudta meg, hogy ő ölte meg Frigát. Bármennyire is haragudtam a bátyámra tudtam ha elárulom neki valószínüleg abban a pillanatban végez a Chitauri-val. És bár az örömömre szolgált volna ,ha agyon üti a Mjölnírrel, tudtam, hogy Thor sosem bocsájtaná meg magának, ha emiatt elszalasztanák a lehetőséget, hogy kiderítsék pontosan mi Thanos terve. Vagy ha miatta egy barátjának kellene megszenvednie döntésének árát. Márpedig azzal, ha megöli ezt kockáztatná, ezért inkább nem szóltunk róla, se én se a Midgardi. Azonban a halandók vallatási módja nevetséges volt és hasztalannak bizonyult , semmire sem mentünk vele és ezt szóvá is tettem.
- Így semmit sem szedünk ki belőle. Ti Midgardiak nevetségesek vagytok, nem értitek meg, hogy egy ilyen lénnyel szemben szépszóval semmire sem megyünk.- mondtam már sokadjára.
- Akkor szerinted mégis mit kellene csinálnunk.??- fordult felém Sarah.
- Hát lenne egy pár ötletem.- mondtam a Chitauri szemébe nézve.
- Abban biztos voltam. De teljességgel kizárt.- állt fel Sarah.
- Mégis miért? Ha szabad megtudnom.Lehet hogy szóra bírhatnánk. És legalább megtudná kivel húzott újjat.- mondtam.
- Loki, tudom, hogy gyűlölöd, még nálam is jobban és megértelek. De nem hiszem ,hogy a módszered jó ötlet lenne.- nézett rám.
- Akkor is ki kell találnunk valamit. Így kifutunk az időből.
- Igaza van. Meg kell tudnunk hogyan állíthatjuk meg Thanos-t. Különben végez mindanyiunkal.- helyeselt Thor.
- Tudom. És ki is fogunk találni valamit.- szögezte le Sarah.
- Remélem tudod mit csinálsz, Midgardi. - néztem rá.
- Bízz bennem.- mondta mielőtt vissza fordult a Chitauri felé.- Utoljára kérdezem meg mit tud Thanos tervéről.- a vezér továbbra is csak hallgatott.
- Ne higgye, hogy nem veszem fontolóra Loki ötletét. Ha nem kezd el hamarosan beszélni hagyom hogy kiszedje magából amire szükségünk van. És nem fog érdekelni milyen módszerhez folyamodik.- folytatta Sarah.- Jól fontolja meg nem sokára vissza jövünk.
- Addig is álmodjon szépeket Miss Rogers.- szólalt meg elégedetten a Chitauri, mikor indulni készültünk. Sarah vissza fordult, egy darabig csak méregette a vezért majd így szólt:
- Ajánlom magának, hogy kaparjon elő valamit abból a romlott fejéből ,a saját érdekében. Különben nem válogatunk az eszközökben, mindent meg fogunk tenni, hogy szóra bírjuk. És higgyen nekem egyik sem lesz az ínyére.- mondta nyugott hangon ,mégis nagyon is ilyesztő és egyben lenyűgöző volt. De úgy tűnt a lényt ez sem hatotta meg túlságosan továbbra is halál nyugottan ült a cellában. Mikor megérkeztünk a 109. emeletre Sarah ismét a vezérlő panelhez lépett és kutatni kezdett az akták között hátha valamelyikben talál valamit ami a segítségünkre lehet.
- Nem gondolod hogy pihenned kéne? -léptem mellé.
- Most küldtem egy üzenetet valakinek aki a S.H.I.E.L.D- nél dolgozik ,talán segíthet nekünk. Az ő válaszát várom.- felelte.
-Majd én figyelem. Te pedig pihenj, úgy nézel ki mint egy élő halott.- mondtam ő pedig csak a szemét forgatta.
-Rendben. - sóhajtotta végül. Miután a lelkemre kötötte ,hogy le sem veszem a szememet a szerkezetről, a szobák felé vette az irányt.
-Mi az?- kérdeztem, miután észre vettem a kanapén terpeszkedő bátyámat, aki már jó ideje széles vigyorral az arcán figyelt.
-Semmi.- vigyorgott.



- Hagyd ezt abba, idegesítő.
-Megmondanád mi késztet arra ,hogy úgy vigyorogj mint egy őrült?- kérdeztem pár perc csend után.
- Semmi. Csak érdekes megfigyelni ahogy végre mással is törődsz, magadon kívül.- felelte.
- Ha sértegetni akarsz....
- Nem ez volt a szándékom.- szakított félbe.
- Hát pedig nem úgy tűnt.- böktem oda.
- Érzel valamit iránta?- kérdezte.
- Nevetséges vagy bátyám ,ha ebben reménykedsz. Nem érzek a halandó iránt semmit. Már megtanulhattad volna ,hogy a szerelem nem az én asztalom.- néztem rá.
- Sok mindent megtanultam veled kapcsolatban öcsém. De azt tudom, hogy ez nem igaz.
- Ó, valóban?- kérdeztem.
- Igen. Legalábbis remélem.
- Felőlem abban reménykedsz amiben akarsz, de én felettébb szánalmasnak találom.- pillantottam a képernyő felé, de az üzenet továbbra sem érkezett meg.
- Viszont akkor meg kell kérdeznem, hogy miben mesterkedsz, Loki?- váltott komoly hangnemre Thor.
- Parancsolsz?- fordultam vissza felé.
- Ha semmit nem érzel Sarah iránt, nyílván valami hátsó szándékod van.
- Ez azért kicsit sértő volt.- mondtam megjátszott sértődöttséggel.
- De ez az igazság. Szóval mi a terved? Egyszer csak fogod magad kisétálsz és a Tesseract segítségével elpusztítod New York-ot?
- Ha ezt akarnám, akár most is megtehetném.- feleltem végig a gépet vizslatva. Kezdett dühíteni Thor zagyvasága.
- Akkor végképp nem értem. Téged mindig is a hatalom érdekelt, hogy elfoglalhasd a trónt.- mondta.
- Sosem akartam a hatalmat, sosem akartam a trónt. Csak egyenlő akartam lenni veled.- kiáltottam. Bátyám arcán döbbenet, értetlenség suhant át, egyszóval ugyanúgy nézett mint álltalában.
- Loki, figyelj...én...- kezdett bele a mondandójába Thor, amit egy tőr hangos csattanása szakította félbe, ami centikkel a kezem mellett fúródott a vezérlőpanelbe. A pengét az ismerős csillagok díszítették. Sebesen hátra fordultam és még pont időben hajoltam el a második penge elől. A fémdoboz előtt, amit a halandók liftnek neveznek, Sarah állt. A szeme kékesen ragyogott és üresség áradt belőle.
- Loki! Már megint mivel húztad fel Sarah-t?- hallottam meg Thor bosszús hangját.
- Ez nem az én művem!!- jelentettem ki ,miközben megpróbáltam kikerülni a lány támadását. A gyanúm azonnal beigazolódott, ugyan Sarah testét a varázslat segítségével tudják irányítani ,de az elméjét nem. És így nem olyan jó harcos mint ahogy a Chitauri remélte.
- Akkor mégis mi történt?- hárította az ütést Thor.
- Úgy hiszem a kedvenc vezérünk keze lehet a dologban.- hajoltam el egy újjabb ütés elől.
- És mit tehetünk Sarah-ért?- kérdezősködött tovább a bátyám.
- Menj le a cellákhoz, ha kiütöd a Chitauri-t ,akkor egy darabig nem tudja irányítani a lányt.- utasítottam.
- Rendben.- indult el a lift felé.- Te addig elboldogulsz?
- Olyannak ismersz aki nem boldogul el egy nővel?- kérdeztem.
- Nos, eddig nekem úgy tűnt vele nem boldogulsz.
- Csak menj!- intettem neki.
- Azt hiszed tudsz segíteni a halandón?- nevetett fel az előttem álló lány, ijesztően mély hangon.
- Nem kötöm az orrodra mit hiszek.
- Add át a Tesseract-ot és Thanos talán megkegyelmez nektek.- állt meg előttem.
- Figyeljen ide mert most mondom el utoljára, hogy nem adom át a Tesseract-ot. - mondtam.
- Ez esetben a lány meghal!- jelentette ki vidáman.
- És miért érdekelne engem egy halandó élete. Sok száz ember életét oltottam ki. Mit számít egy ide vagy oda.- kérdeztem.
- Nem tudom. Mond meg te Asgardi.- vigyorgott.
- Ha nem lenne fontos neked, itt helyben leszúrnád, hisz te is tudod, ha megteszed én is meghalok.- lépkedett közelebb.
- Tévedsz. Neked ennél sokkal fájdalmasabb halált szánok.- fenyegettem meg.
- Ó hát persze. Csak ez lehet a válasz. Magadat nem tudod becsapni és engem sem. Tudom ,hogy meg akarod bosszúlni anyád halálát. Tedd meg hát most.- tárta szét a karját.- Márha van merszed.
Lenéztem a kezemben szorongatott tőrre, lassan forgatni kezdtem, majd a lány mellkasához érintettem. Hirtelen eszembe jutott Friga és a dühöm hullámként tért vissza.Elhomályosult az elmém és csak nehezen tudtam tisztán gondolkozni. A Chitauri folytatta a mondandóját, de szinte alig hallottam. Végül felemeltem a kést és egyenesen a mellkasába döftem. A szemei kikerekedtek és levegő után kapkodott. A szájából lassan kezdett folyni a vörös vér.
-De...ez lehetetlen....- zihálta.
-Ezt anyámért.- húztam ki az apró fegyvert a mellkasából.

Sziasztok!
Ne haragudjatok amiért ennyit késtem a résszel. Remélem tetszeni fog. Mostmár igyekszem rendszeresen hozni őket. Jó olvasást.💋❤👼😘😘😘
És köszönöm a több mint 900 megtekintést.😍😍
Imádlak titeket!😘😘💋😭