Loki and Rogers's daughter.

Az emlékek.

"Az ember nem szabadulhat meg mindentől, ami fájdalmas emléket idéz fel. (...) Minden emlék értékes; még a rosszak is."
/Cassandra Clare/

***Loki szemszöge***
Miután már két órája többnyire sikertelenül próbáltunk kiszedni valamit a Chitauri-ból ,úgy döntöttünk, hogy inkább Sarah-nak segítünk. A vezér vagy tényleg nem tudott semmit vagy egyszerűen túl jól hazudik. Én inkább az előbbire tippelnék.
- Találtál valamit?- kérdezte Thor mikor a liftből kilépve a 109. emeletre érve megpillantotta Sarah-t.
- Még nem ,de átnézem újra.- sóhajtott a lány.
- Hányszor nézted már meg?- kérdeztem.
- Már vagy egy tucatszor.- felelte.
- Akkor épp itt az ideje, hogy pihenj.- mondta a bátyám.
- Nem vagyok fáradt.- tiltakozott.
- Pedig nem úgy nézel ki mint aki túl jól aludt az éjjel.- pillantottam rá. Cserébe kaptam egy szúrós pillantást, már megint olyat mondtam amit nem kellett volna.
- Legalább öltözz át. És pihenj egy kicsit.- próbálkozott Thor.- Mióta elfogtuk a Chitauri-t ,itt sürögsz-forogsz.
- Rendben. Akkor átöltözöm, aztán folytatom a keresést.- állt fel.
- Ne segítsek átöltözni?- vigyorogtam el
- Szerintem egyedül is menni fog.- fordult vissza.
- Lehet. De ha segítenék az sokkal izgalmasabb lenne.- válaszoltam.
- Hát hogyne.
- Ne törődj Loki-val.- lépett a konyhapult mögé Thor, miközben a Midgardi tovább sietett. Pár perc múlva vissza is ért magassarkúban, fekete nadrágban és pólóban végig sietett a helységen és megint minden figyelmét a képernyőnek szentelte.
- Az meg mi?- fordultam Thor felé, aki egy ideje már egy furcsa szerkezettel bajlódott.
- Azt hiszem...öhm...hogy is hívják a többiek....ja igen kávé főző.- felelte.
- És hogyan működik??.- kérdeztem.
- Nos.....azt hiszem...igazából fogalmam sincs.- nézett rám.
- Nahát ,a villámok istene nem tud kávét csinálni.!- gúnyolódtam.
- Neked sem sikerülne.- szögezte le.
- De én nem is akarok kávét.- fordultam vissza. Sarah-t néztem, miközben ő a képernyőt fürkészte és időről-időre bele túrt hosszú barna hajába. Volt benne valami ,amit nem tudtam megmagyarázni.
- Loki?- legyezgette előttem a kezét Thor.
- Mit bámulsz ennyire? Csak nem Sarah-t?- kérdezte vigyorogva.
- Nem. Egyáltalán nem őt nézem.- hazudtam.
- De igen. Már van tíz perce beszélek hozzád ,de hiába. Min töröd a fejed?- kérdezte.
- Az ég világon semmin. Csak nem kívánok társalogni veled.- mondtam.
- Csak nem szerelmes vagy testvér?- vigyorodott el hosszú csend után.
- Ne légy nevetséges.- legyintettem.
- Talán ezért vagy ilyen furcsa mostanában? - folytatta.
- Nem vagyok furcsa. Mire célzol?- néztem rá.
- Arra, hogy még nem öltél meg senkit, például. Ez nálad szokatlan.
- Úgy gondolod?- kérdeztem gúnyosan mire csak legyintett egyet.- Ezen mondjuk könnyen segíthetünk bátyám. Ha ennyire zavar ,hogy nem nyírtam ki senkit, szívesen orvoslom a problémát és elintézlek mondjuk téged.- folytattam, de erre sem fordított különösebben több figyelmet.
- És a Tesseract-ot sem adtad át a vezérnek. Pedig megtehetted volna.
- Ennek millió más oka lehet.- forgattam a szemem.
- Igen ,de kétlem, hogy Sarah felbukkanása és a te ....furcsa viselkedésed véletlen egybe esés lenne.- okoskodott tovább.
- Hogy te mekkora lángész vagy.
- Azt mondják különös dolog a szerelem. Megváltoztatja az embert. Lehet, hogy ebben van valami.- engedte el a sértést a füle mellett.
- Nem vagyok szerelmes Thor.- néztem rá.
- Hát persze.- kacsintott.
- Hagyd ezt abba.
- Tudod élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, és rideg lesz körülötted a világ.- folytatta.
- Ez nagyon nyálas volt. Remélem tudod.- mondtam mire csak vigyorogva vállrándítással válaszolt.- Utoljára mondom nem vagyok szerelmes. Távol áll tőlem az ilyesmi.

-Becsaphatsz mindenkit. Még saját magadat is, de ismerlek és tudom mi a helyzet.- mondta, én pedig csak szemforgatva fordultam el megint.
-Gyűlöllek.- böktem ki, ő pedig elvigyorodott.

***Sarah szemszöge***
Fáradtan dőltem az asztalra miután vagy százszor átnéztem a felvételeket, újra és újra. De nem találtam semmit ,az égvilágon semmit. Nyoma sem volt annak vajon ,hogy jutott be a Chitauri. Mintha egyszer csak itt termett volna a semmiből.
- Mi a gond Midgardi?- halottam meg Loki hangját.
- Szerinted?- tettem fel a kérdést.
- Ha jól sejtem még mindig nincs semmi eredmény.- sétált közelebb.
- Jól sejted. Ha még egyszer meg kell néznem a videót esküszöm kinyomom a szemem.- motyogtam az asztalba. Válaszul csak egy elfolytott nevetést kaptam.- Talán viccesnek találod a szenvedésemet?
- Őszintén? Nagyon is szórakoztató.- felelte.
- Hát ennek nagyon örülök. Tulajdonképpen akár segíthetsz is.- néztem fel rá.
- Szívesen segítenék kedvesem, de nem értek igazán ezekhez a kütyükhöz.- felelte Loki.
- Mentem volna a többiekkel. Nem kéne itt bébicsőszködnöm.- sóhajtottam.
- Ohh...biztos rossz érzés lehet, hogy csak úgy itt hagytak. Talán bánt a tudat, hogy nélküled is simán elboldogulnak?- lépett közelebb Loki.
- Neked muszáj mindig gonoszkodnod mi?- fordultam felé.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. És különben is te kezdted.- vigyorogott.
- Na jó nekem ehhez nincs kedvem.- indultam meg.
- Hova mész?- nézett kérdőn utánnam.
- Olvasni. Legalább valami értelmeset csinálok. Akárhányszor megnézhetem a videót nincs rajta semmi használható. Remélem Péntek többre jut.- ültem a kanapéra.
- Vagy az idióta bátyám. Lent van a Chitauri-val.- ült le Loki is.
- Gondolod sikerül kiszednie valamit belőle?- néztem fel a könyvből.
- Fogalmam sincs.- válaszolt őszintén Loki. Körülbelül a könyv felénél bealudtam, eldőltem a fekete bőr kanapén a könyv pedig lassan kicsúszott a kezemből és a padlón landolt. Egy ismerős ház körvonala rajzolódott ki előttem. Az ajtó félig leszakadva lógott a helyén. Lassan közelebb merészkedtem, óvatosan kinyitottam majd beléptem rajta. Belül a ház romokban hevert, a padlót vörösre festették a vérnyomok. Egyre beljebb és beljebb sétáltam, a földön közvetlenül egy romokban heverő polc alatt ismerős alak feküdt. Alatta vértócsa csörgedezett egészen a lábamig. Lepillantottam rá, ő pedig ilyedten kapta fel a tekintetét. Szőke hajának végét vörösre festette a vér, szemében fájdalom, félelem és elkeseredettség csillant.
- Fuss, kicsim. Menekülj......Sarah.- suttogta erőtlenül. Éreztem, ahogy földbe gyökerezett a lábam és forró könnycseppek kezdik égetni az arcomat. Az ajtó felé kaptam a fejem, ahonnan most fegyveres emberek özönlöttek a házba. Újra hallottam a nő kiáltását ,majd minden elsötétült körülöttem, a ház , a fegyveresek, a nő, minden eltűnt. Homályosan kezdtem látni, egy asztalon feküdtem, körülöttem fehér köpenyes alakok álltak, a kezem szorosan az asztalhoz volt rögzítve. A szemem le-le csukódott, próbáltam nyitva tartani, körbe pillantottam, a köpenyes emberek hangját alig halottam. Mikor az egyik közelebb lépett egy inekciós tűvel a kezében, a köpenyén megpillantottam egy különös jelet. Le pillantottam a csuklómra, az asztalhoz erősített csat alól kilátszó bőrdarabon szintén ott virított a minta. Ugyanaz mint a köpenyeken, ismét felnéztem ,az egyik alak a tűvel a kezében egyre csak közeledett, végül pedig a bőrömbe szúrta. Égető fájdalom járta át a testem, az egész helyet betöltötte a torkomból feltörő sikoly. Fogalmam sincs, hogy a fájdalomtól vagy esetleg a szer miatt ,de elvesztettem az eszméletem. Mikor magamhoz tértem lövések hangját hallottam, aztán megpillantottam egy fegyveres férfit amint egyre közelebb és közelebb sétált felém. A következő pillanatban egy kerek tárgy el találta és a fördre küldte, úgy tűnt eszméletét vesztette. Jobban szemügyre akartam venni azt a valamit ami az imént elintézte a férfit, a kerek pajzs közepén egy csillag díszelgett és most egy magas szőke hajú férfi kezében pihent.
- Bucky...Bucky... megtaláltam. Ő az.- szólalt meg mikor mellém ért, a hangjából megkönnyebülés hallatszott. Pár másodperc múlva már egy másik alak is az asztal mellett állt, hosszú barna haja volt az egyik karja pedig valamilyen fémből készült. Ismét lövések hangja járta be a helyet mielőtt minden semmivé foszlott volna.
Hirtelen felültem és ilyedten pillantottam szét, a toronyban voltam. Az arcomon patakokban folyt a könny és szaporán vettem a levegőt.
- Sarah...hé, minden rendben?- térdelt Thor a kanapé mellett, közvetlenül melettem Loki ült és aggódva fürkészte az arcom.- Mit láttál?- fordult az öccse felé Thor.