VÉR A HÓBAN ➢ H.S

Ötödik fejezet

A zuhanyfülke függönyét elhúzva levettem az alsóneműt, azután megnyitottam a csapot. A forró víz lemosta rólam a két napnyi port, erőt öntött belém és eltüntette könnyeimet a lefolyóba szipogásom hangjaival együtt. A markáns illatú, férfias tusfürdővel bedörzsölve testemet igyekeztem gyors lenni, mielőtt még bárki megláthatna. Végül leöblítettem magam meleg vízzel, és egy törülközőt derekamra csavarva kiléptem a kabinból. Eleinte riadtan fontam össze lapos mellkasom előtt kezeimet, de amint fiatal férfiak unott pillantásaival találtam szembe magam, megnyugodva leengedtem karjaim törzsem mellé. Egyáltalán nem volt mellem, így nem is kellett mit takargatni hiába volt nekem lányként megszokott, az pedig furcsán venné ki magát, hogyha felsőtestemre csavarnám a törülközőt. Azt hiszem, megbélyegeznének.

- Baszd meg, Taylor! - Derek hangja az egész helyiséget betöltötte. Páran összeráncolt homlokkal álltunk meg egy pillanatra, de végül megértettük a helyzetet. Taylor piát öntött a vöröske samponjába. Visszatartva kitörni készülő röhögésemet, a szobába siettem. Lábaim csattogtak a parkettán, ami viccessé tette a helyzetet. Kuncogva léptem végre a szobába, majd arcomról lefagyott a vigyor, mikor megpillantottam valamit. Harry a szobában tartózkodott.

Megköszörültem a torkomat, mire az említett fél leugrott az emeletes ágy felső szintjéről, s elhagyta a szobát. Megnyugodva kerestem ki gyorsan egy tiszta alsót, amit felvéve már nem éreztem magam olyan csupaszon. Merészen, meztelen felsőtesttel járkálva dobtam le táskámra a törülközőt, és egy pólót kikotorva az ágyamhoz mentem. Párnahuzatomból elővettem a dökcédulát, na meg a láncot, melyre a gyűrűt aggattam. A nyakam köré csatoltam őket, és lehajtva a fejem a karomra, lehunytam a szemem.

Az ajtó nyitódott, nekem pedig görcs keletkezett a gyomrom legmélyén. Nem nyithatod ki a szemed, nem nyithatod ki a szemed, nem nyitha... a fenébe.

Mikor megpillantottam Taylort, ő is engem nézett. Próbáltam az arcára fókuszálni, ami az elején ment is. Pontosan tudtam, hogy meztelen. Végül a másik oldalamra fordultam, így eltűnt előlem megtermett alakja.

Még sosem láttam élőben meztelen férfit. Még kislányként elém került egy telefon az iskolai szünetben, ami olyat láttatott velem, hogy képes legyek elfeledni a gyerekkorom. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy egy hús-vér fiú anatómiája került a szemeim elé.

Anyag susogása törte meg a fülsiketítő csendet. Ajkaimat egymáshoz préselve vettem mély levegőt, reménykedve abban, hogy a fiú nem gondol semmi helytelenre velem kapcsolatban.

- Hunter, kérdezhetek valamit? - bármit tegyél, csak ezt ne. Remegve próbáltam alvást mímelni, hogy kikerüljem a beszélgetést. Rövid körmeimmel a párnába vájtam, de nem igazán tűnt úgy, hogy ez oldaná a feszültségem. Mikor jó ideje nem feleltem, Taylor felsóhajtott.

Az ágy nyikorgását követően öklömmel megdörzsöltem a szemem, s összébb húztam magam.

- Olyan nagy fasz vagy! - egy dühös harsogást követően bőr csattant a bőrön. Szemeim kipattantak, de végül úgy döntöttem, nem fordulok meg, hisz azzal elárulnám magam. Így hát fogcsikorgatva próbáltam kitalálni a történteket, amíg meg nem hallottam a szesztől bódult hangot.

- Ezt most miért kellett? - a fiú felháborodva ronthatott neki a vörösnek, mert ezt dulakodás moraja követte.

Mikor az ütések erőssége egyre csak fokozódott, nem törődve az álcámmal kiugrottam az ágyból.

- Elég legyen!  - sikoltottam, mire a két alak meghökkenve hagyták abba egymás püfölését. Összeráncolt homlokkal figyeltem őket, egyidejűleg leesett, hogy mit néznek annyira.

Túl lányos volt a hangom.

- Nocsak nocsak. Valaki későn mutál? - tette csípőjére kezeit Derek epésen, Taylor vastag szemöldöke az egek lábát rugdosta. Remek, most elárultam magam.

- Mindent meg tudok magyarázn... - kezdtem volna feltartott kezekkel, de a fiúk megrázták fejüket.

- Tudjuk, mi vagy. Nem kell a kertelés - jelentette ki diplomatikusan a vodka szagától bűzlő egyén.

Most aztán bajban vagyok. Mehetek vissza a régen iskolaként üzemelt szállásra, a többi nő és gyerek közé. Úgy éreztem már magam, mint valami kivetett a sok férfi között. Én nem ide tartozom. Ez az eszemben igenis megvolt, a szívem pedig minden egyes adagnyi vér pumpálásánál tudatta velem az ellenkezőjét.

- T-tudjátok? - szemét forgatva lépett közelebb Derek hozzám, aki ráadásképp ördögi vigyort láttatott.

- Már az első perctől kezdve tudtuk, nem igaz? - pillantott Taylor felé, aki csak helyeselt. Lány vagyok, meg akarom védeni a hazámat. Olyan nagy baj ez? Nem hinném, hogy mikor Isten színe elé állva bűneimet fogom vallani, ez is köztük lesz.

- Remélem nem bámultál a fürdőben - tette hozzá zavarodottan Derek. Tarkóját vakargatva nevetgélt, miközben nekem remek eszmefuttatás szántott végig sejtjeimben. Hogyha már úgy is tudják, ugyan minek bátortalanul viselkednem?

- De, és tudod mit? Tökéletes volt a látvány, ahogyan a vízcseppek végigsimították a hátadat - ajkaimon huncut mosoly játszott, alig bírtam kibírni nevetés nélkül. Hát mit hisznek ezek a lányokról? Mik vagyunk mi, holmi utcasarkon álló munkások?

- Soha többet nem fürdök - bámult maga elé üveges tekintettel.

- Ugyan drágám - legyintettem túljátszva szerepemet, mire Taylorból kiszakadt az a bizonyos hortyogó röhögés.

- Tudtam, ho-hogy meleg vagy, de hogy e-ennyire! - törölgette szemét, mire állam a padlón koppant.