Írói utószó

236 13 8
                                    

Fájó szívvel búcsúzom a Dunkirk c. film ihlette történetemtől, Huntertől, Harrytől, Derektől, Taylortól, Jeremiahtól, a századostól, a szakasztól, a hadiszállástól, a sánctól, Amerikától. Mindentől, amely ebben a disztópiában szerepet kapott.

Habár kereken 14 napja gépeltem le a történet utolsó írásjelét (2019. július elsején), mégis most jutottam el odáig, hogy az írói gyászidőszakon átevickélve magam összegzést írjak a történetnek.

Nagyjából fél évet dolgoztam a történeten 2018. decemberétől számítva, viszont több, mint egy és fél éve fogant meg elmémben az alapsztori halvány szikrája. Lány létemre mindig is odavoltam a katonás dolgokért, az One Directionért és az írásért, ami tökéletes elegyet alkotva késztetett eme történet megírására.

Imádtam a melankolikus, vokál nélküli zenék hatására dolgozni, ami sokszor olyan mértékű erőt öntött belém, hogy rosszabb napjaimon is produktívabbá tett. Írtam, mikor nem volt kedvem. Tesztek előtti estéken is képes voltam kevesebbet aludni, csak hogy alkossak valamit. Fájt, ha akár csak egy hétig nélkülöznöm kellett a sztorit, vagy legalább egyetlen mondatot nem toldhattam hozzá. Haladtam vele, és mielőtt publikáltam egy részt, legalább tíz másikat folytatásként már előre megírtam. Most is, a következő megosztandó részt is 5 hónapja írtam, így mikor ti már ezt az utószót olvassátok, garantálom, már nem nyár közepe lesz, mikor valójában búcsúztattam a történetet.

És mint minden írásomban, itt is azonosulni tudtam kicsit a főhősnőnkkel. Van belőlem is egy kicsi benne, de azt hiszem, mindenki másból is. Csak remélni merem, hogy benned, aki ezt olvasod, van annyi életösztön, mint Hunter Crane-ben volt. Kívánom, hogy sose add meg magad, bármilyen kilátástalan helyzettel is nézel szembe.

Nem utolsó sorban köszönöm anyának, aki szavak nélkül, tudattalanul is segített, és a bátyámnak, akinek sejtelme sincs arról, hogy milyen sokban járult hozzá a munkámhoz. Valamint apának, aki kész történelem guru.
Nem beszélve lelki támaszaimról, a legjobb barátnőimről, na meg persze az olvasóimról.

Köszönöm, hogy itt voltál, kedves olvasó és végigjártad Hunterrel, na meg velem ezt az igen rögös utat.











2019. július 14.

VÉR A HÓBAN ➢ H.SWhere stories live. Discover now