WHO ARE YOU? (F.W)

Kukásbigyula

-Haló!-szóltam be és becsuktam magam mögött az ajtót. -Itt vagy?-kérdeztem. Mondjuk ha más van bent az elég gáz. Talán eljátszanám, hogy fiú vagyok...Ch, és ki hinné el?! -Ne csináljak már bolondot magamból. Tudom, hogy itt vagy.- igazából, nem tudtam biztosra, hogy itt van-e, csak reméltem. Végül elindultam a kabinok felé és lehajolva mindegyikbe bekukkantottam. No de nem úgy mint valami szatír, hanem csak a lábakat néztem meg.

A legutolsó kabin padlóján két pár cipő tanyázott. Gondolom már egy ideje... Bekopogtam.

-Ne haragudj, hogy csak így rád török, de meg szeretném kérdezni: Minden rendben?-támasztottam fejem az ajtónak. Lehet nem volt valami jó döntés. Valamitől vizes lett a homlokom. Bele se merek gondolni mi kerül a kabin ajtajának a külsejére, amikor tudtommal ha bent van dolga, bent végzi. Ha pedig kint, az semmiképp sem az ajtóra kerül. Phejj.

Nem érkezett válasz. Pár pillanat elteltével csak kattant a zár, minek következtében hátra léptem kettőt és kinyílt az ajtó.

-Azt hiszem...-válaszolta halkan a földet nézve.

-Hé!-léptem oda hozzá. Annyira megtörtnek látszott.

Akkor tudatosult bennem, hogy egy egész helyes fiúval állok szemben, amikor felpillantott és mélykék szemével egyenesen szívembe látott, bozontos, szemeibe hulló hajába pedig beletúrt. Helyes volt, de nagyon érzékeny. És szerintem valami betegsége lehetett mint pánik betegség vagy epilepszia...

Arca egyre közelebb került az enyémhez, alig pár centi választott el minket. Hatalmasat nyeltem és kezdett a tenyerem is izzadni. Első csókom...lett volna.

-Khm!-hallottuk hátunk mögül.
Megfordultam tengelyem körül és ijedten néztem az ajtó irányába. Nem tudom mióta állhatott ott, de egy ideje már biztos. Válla az ajtófélfának volt támasztva és féloldalas mosollyal nézett ránk.

-Nem történt semmi! Esküszöm!-szabadkozott a fiú és gyorsan kisietett volna a srác mellett, de Ő megfogta vállát és visszahúzta.

-Nem kell magyarázkodnod. Nem a barátnőm.- mosolygott. -Vagy még is?!-pillantott rám mogyóróbarna szemeivel.

- Mi? Nem, dehogy!-ocsúdtam fel.

-Látod, nincs mitől tartanod. Tőlem akár tovább is mehettetek volna...-újból rám nézett majd végig vezette rajtam szemeit. Elengedte a srácot, aki kiviharzott és becsapta az ajtót.-Nem a megnyitón kellene lenned? Most jön az érdekes rész.- kérdezte visszadőlve a félfának.

-Ezt én is kérdezhetném. Ahelyett, hogy másokat kukkolsz!-emeltem fel a hangom.

-Kettőnk közül nem is tudom melyikünk van a nemi identitásának nem megfelelő helyen..Tudtommal ez egy férfi mosdó. Te pedig tudtommal lány vagy. Vagy téves információim vannak?

-Ahj, hogy te milyen idegesítő egy ember vagy akárhogy is hívjanak.-mondtam szemforgatva és már indultam is ki.

-A nevem Wolfhard. Finn Wolfhard. -nyújtotta kezét mikor mellé értem.-Te pedig béna trükkel próbálkozol kideríteni mások nevét!-vágta rá gyorsan.

-Túltoltad.-nevettem fel, gondolva itt a James Bond kopira...

-Igen, szerintem is!-kacagott és visszasüllyesztette kezét a zsebébe.

De legalább a nevét tudom. Ő volt az egyetlen aki nem nevetett ki amikor leöntöttek. Tudod, mondtam, hogy nagyon megjegyeztem az arcát. Helyesnek találtam. Nem mellesleg nagyon hálás voltam neki amiért nem állt be a sorba a többiekhez.

-Köszönöm.-nyögtem ki.

-Nem kell megköszönni.-egyenesedett ki.

-Azt se tudod...-kezdtem.