WHO ARE YOU? (F.W)

Pofon...az élettől?

-NE MERÉSZELJ ÍGY BESZÉLNI VELEM! Te aljas, megátalkodott is Szuka!-ordította az elejét, a másik részénél pedig lejebb vette a hangját. Ereje fitogtatásán feljebb kerekedett a harag, a düh.
-Verd már meg!-kiabálta egy lány hátulról.
-Vágd már pofon!-kezdték el többen is.
-Ne merészeld!-emeltem fel mutatóujjam és kezdtem el hátrálni miközben többen megindultak felém.

Hátulról valaki átfogta a nyakam karjával, másik kezével pedig összenyomta az arcom, hogy szám csücsörítésre állt.
-Sarah!-hallottam a hátam mögül, az ajtó felől egy lágy, ijedt és halk hangot.  A nagy zsivajt képes volt elnyomni az a kis hang. A srácc, aki lefogott a nyakamnál, lecsúsztatta kezét nyakamról.
-Ne! Ne!-emelte fel Sarah a kezét a fiú,vagyis felénk.-Ne engedd még el. Hát ki ő, hogy csak betoppan és mindent tönkretesz.-kezdett el nevetni. -Mit szeretnél Finn? Hm? -Mi jogon lépsz be a szentélyembe?!-tárta szét a karját- VÁLASZOLJ!

-Bántottak Sky?-hallottam ismét azt a csendes hangot.
-Kérdeztem valamit, Finn!-kiabálta Sátánka.
-Jól vagyok Finn-suttogtam, arcomon pedig peregni kezdtek a könnyek. Még nem felejtett el.
-Szóval ilyenkor megszűnik a világ? Ne legyetek már ennyire szerelmesek. Undorító!-forgatta a szemét.-De ha már itt vagy Finn, csatlakozhatsz hozzánk.-kuncogott, mire többen is felnevettek.
-Mit adtatok neki feladatnak?-kérdezte normál hangnemben.
-Csak egy kis picuri feladatot. Elintézi ő! Igaz? Jó kislány ez. Josh,fogd le ismét. Finn, szépen megkérlek,hogy távozz.
-Sky, mit adtak feladatnak?
-Se...sem..semmit Finn. Menj ki kérlek. Elintézem. -válaszoltam.
-Nem kérdezem meg többet Sky!-ordította el magát.-Mit. Kaptál. Feladatnak? -kérdezte lehunyt szemmel, taglaltan.
- Csak...Jézusom!-túrtam idegesen a hajamba, ugyanis volt rá lehetőségem. A josh nevű csávó még nem fogott le.-Hogy lehet ezt elmondani?! Ez..annyira beteg Finn. Teherbe kell esnem és...

Finn nem várta meg a folytatást, én sem tudtam volna tovább mondani, ugyanis muszáj voltam közé és Sátán anyánk közé állni. Finn teljes dühvel indult neki.

-Nézz rám Finn! NÉZZ RÁM!-rohantam oda hozzá, mielőtt átszelte volna a kettőjük közötti távot, és megfogtam két kis kezemmel az arcát, hogy rám nézzen. -Nézz a szemembe Finn-suttogtam.-Ne csinálj hülyeséget...-kezdtem el csukladozni, mert nem akart rám figyelni. Mérhetetlen harag volt benne és nem érdekelte semmi, csak hogy fájdalmat okozzon Sarahnak. Ellökött magától és tovább indult.
-FINN!-ordítottam a padlóra esve. Tudtam,hogy ha most nem áll meg, hát megállítják a többiek. Így is volt. Két fiú kapta el két oldalt vékony kis karjait. -Megöllek! Hallod! MEGÖLLEK!-kezdett el rángatózni. Úgy fröcsögtek szavai Sarah felé...

-Úgy csinálsz mintha nem együtt találtuk volna ki őket! Mintha nem lettél volna benne ebben az egészben. A szobába zárósban, abban,hogy közel kerülsz hozzá!-ordította el magát Sátánka.

Könnyeim megálltak folyni. Hirtelen nem is tudtam miért sírok. Hirtelen csak...minden megszünt.

-Mintha ezt a feladatot nem közösen találtuk volna ki! Nem vagy angyal Finn! Olyan vagy mint én és ettől voltunk jók együtt.

- Ne hasonlíts magadhoz...-kezdtek el könnyei potyogni. Lehajtotta fejét, míg kezei ki voltak feszítve.-Te...TE!-vette át újra a düh a fájdalom helyét. -SOHA! Soha nem gondoltam volna, hogy képes is vagy ezt így végig csinálni! Én a felénél amúgy is kiszáltam volna! HOGY LEHETTEM ILYEN IDIÓTA!!!....

-Finn...-álltam fel dőlöngélve.
-Úgy sajnálom Sky-zokogott.-Annyira de annyira...
-SAJNÁLOD?! SAJNÁLOD? Még, hogy sajnálod! Nem sajnálsz te semmit magadon kívül! Hogy voltál képes!-ragadtam meg pólójánál fogva, mire mind két srácc elengedte a kezét. Finn lehajtotta fejét. Haja arcába hullot. Bűnös volt. De láttam, ahogy pólójára hullanak kis gyémánt könnyei.-Én szerettelek Finn! Annyi rövid idő alatt Finn,én képes voltam beléd szeretni! Utállak! UTÁLLAK!-kezdtem el ököllel ütni ahol csak bírtam. Sírtam, zokogtam. De ő csak állt, lehajtott fejjel és tűrte. Tudta, hogy ez a minimum.

Kinyilt az ajtó és Mona meg Adam szaladtak be. Ijedt arcal kaptak kezem után és próbáltak lefogni. Amint sikerült nekik, kivonszoltak a teremből. Még annyit láttam, ahogy becsukódott volna előttem az ajtó,hogy a két srácc közül az egyik ismét lefogja, míg a másiknak Sarah fejbólintással jelt ad, az pedig ököllel elkezdi verni. Hannah hirtelen a csukódó ajtóközé szaladt és sikítva szaladt barátja megmentésére. A folyosó tele volt emberekkel. Mindenki odaözönlött. Mindenki. A tömeg végén már láttam az igazgatót, amin utat próbál törni a zajos tömegen több tanár kíséretében.

Három hét múlva ismét jelenésem volt az iskolában, a fegyelmi tárgyalás keretében, egész osztályommal együtt.
Bár tudtam mi lesz a végső ítélet,büszkén álltam ki és vonultam végig az iskolán.

Eddig a napig nem kellett feljönnöm többet. Hanem heti háromszor pszichológushoz kellett járnom anyáékkal, de máshova nem mehettem. Nem is mentem volna. Szét estem. Teljesen kész voltam. A depresszió, a depresszió egy komoly betegség. Aki élvezi, hogy azt játszhatja, hogy depressziós és próbál is úgy viselkedni, inkább éljen normális életet. Mert ez maga a pokol. Itt már öngyilkosnak lenni is mindegy, mert tudod,hogy nem old meg semmit. Semmit.

-Sky Turner?-hallatszott az igazgatói iroda ajtaja mögül, így anyával és apával felálltunk az ijedt osztálytársaim és a mellettük két oldalt ülő dühös szülők közül. Senki nem szólt, csak révedt maga elé. A gyerekek, hisz csak gyerekek vagyunk, ostoba gyerekek, arcaik azt tükrözték: "Inkább öljenek meg."