"Létezel te egyáltalán..?"
Előfordult már veled, hogy teljesen más helyre kerültél, ezért iskolát kellett váltanod, de az osztály ahová kerültél nem csíp és inkább kínoz minthogy támogat?
Nos, Sky is ebben a cipőben jár.
11-es gimis évét kellett...
14: 05-kor úgy gondoltam ideje lenne lassan szedelőszködni.
Magamra kapva a nyári tánc táborba vitt edzőruhám úgy véltem tökéletesen fogja szolgálni a célt, miszerint táncolnom kell. Az idő megfelelőnek bizonyult még felvételéhez, így minden kétséget elhessegetve fejem felett, ruhámban indultam a konyhába, hogy kulacsomba vizet engedjek, elvégre, dög meleg volt még így szeptember első heteiben is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Drága édesanyám mégis úgy gondolta más szándékai vannak és a szobámba tessékelt, hogy öltözzek fel valami normális ruhába. Közöltem vele, hogy erre semmi szükség, hisz mozogni megyek vagy mi a szösz. De ő még is hajthatatlanul kitartott szándéka mellett, hogy az ő lánya nem fog kurválkodni járni az igazgatóhoz. Erre a kijelentésre mélyen megsértődtem és magamra kapva még egy fehér pulcsit, becsaptam magam mögött az ajtót és fülhallgatóval a fülemben mp3-mammal Finn-ék felé vettem az utat.
Pontosan 15:12-kor meg is érkeztem zihálva. Késésem anyukám gyatra gps-ének volt köszönhető, ami 3x vezetett vissza valami baptista templomhoz, három utcára Finn-éktől. Bezzeg ha meglenne a telefonom...
A házhoz érve nem volt nehéz megtalálni a próbát. Csak fülemre kellet hagyatkozni és már ott is álltam Finn Wolfhard garázsának a sarkában és a falhoz lapulva kukucskáltam be a nyitott garázskapun, ami ernyőként volt összehajtva keretjének tetején.
Finn-t pillantottam meg először és mosolyogva figyeltem ahogy a nyakában lógó gitárját pengeti és göndör fürtjei ide-oda lebegnek a garázsba beáramló lágy, meleg szellőtől.
Nagy beleéléssel tudta csinálni az egészet. Színpadra termett. Pedig a legkevésbé gondoltam volna róla, hogy ilyen tehetséggel rendelkezik. És akkor még a felét sem láttam!
Lepengetve ennek a számnak utolsó akkordjait, rögtön újabba mentek át, egyetlen egy pillanatnyi szünetet sem tartva.
-When i walk around my room!-csendült fel Finn lágy hangja. Visszahúzódva a falnak támasztva hátam, behunyt szemmel hallgattam-There is!-énekelte tovább-Ugorjunk a refrénhez!-kiabálta túl a zenét és váltva az akkordokat énekelte-Im a city boy! You are a city girl! You date the city tool!
Finn nyilván nem egyedül volt a bandában. Mellett egy barna hajú , magas, mosolygós arcú lány meg egy szőke hajú fiú állt, mindketten gitárt fogtak kezükben és egy barna egész sűrű fürtös hajú fiú ült a dobnál. Egy csapat voltak és remekül egészítették ki egymást.
(Most egy kis valóság! Nem tudom ki mennyire követi a Calpurnia tevékenységeit és ki inkább IT, vagy Stranger things fan, de ennek a számnak a klipje alatt, (City boy) kíváncsiságból bele-bele olvasgattam kommentekbe és sokan leszólták Finn hangját, hogy nem olyan mély és szóvá tették, hogy Finn-re összpontosul leginkább a klipp, holott ők egy banda és nem szólisták, meg, hogy a szöveget sem nagyon tudták összerakni. Röviden ez volt benne amiket én elolvastam.. Nem tudom ki ért egyet ezzel és hogyan vélekedik, de szerintem, ahogy más, pozitív kommentelőtől is olvastam, szép dolog, hogy 15-16 évesen a "old" zene felé hajlanak. Az ő korukban kevesen vannak így. A Finnel egy korú fiúk rappeket bömböltetve járkálnak az utcán.(tisztelet a kivételnek) és a Calpurnia tagok még bőven fejlődőképes korban vannak! Nem kell elbizonytalanítani őket. Jó, nyílván nem nyalhatjuk körbe őket, hisz semmit nem tanulnának belőlle. Ugyanúgy fontos a negatív kritika mint a pozitív, mivel mindkettő épít. De szerintem van bennük lehetőség és ezt nem csak elfogultságból mondom mert "Jézusooom! Finnie!" hanem így is látom. Te jó ég, mennyit bírok beszélni!😁 Csak gondoltam elmondom, mert kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is aki jártasabb benne és szereti a zenéjüket, meg nyilván aki Finnt.)
-Oké!-intette le őket a lány.-Szerintem ha tartjuk ezt a ritmust és mi Jack-el kicsit hangosabban énekeljük a vokálos részeket, elfogadható lesz.-mosolygott körbepillantva.
Mély levegőt véve elindultam be a garázsba és nagyokat tapsolva mosolyogtam rájuk.
-Azt hiszem a Calpurnia elsőszámú rajongója áll most előttetek!-kuncogtam.
-Késtél!-válaszolta Finn hüvösen, mire mindenki értetlenül kapta rá a fejét.
-Haggyd már Finn!-szólt rá a szőke.
-Akkor is késett!-szögezte le.
Óvatosan körbe pillantva a társaságon, feszülten figyeltem ki, hogy reagált késésemre. A dobnál ülő srác mosolyogva nézett rá, majd Finnre mutatva gúnyos arcokat vágva, ezzel utánozva Finnt megforgatta szemét és legyintett egyet kedvesen, amolyan "Nem érdemes foglalkozni vele" stílusban. Számra szorított kézzel néztem végig, hogy visszafojtsam kitörni készülő nevetésem, aminek úgy tűnik Finn nem igen örült, mert mellém lépve karom lágyan megfogva húzott ki a helyiségből.
-Rosszul csináltam valamit tegnap? Vagy miért vagy velem ilyen?-csúszott ki a számon, mikor elengedve karom maga felé fordított úgy 5 méterre a garázstól. Erre tudtam csak gondolni. Első csókom volt, meg az egész olyan...Halk voltam, mégis hallotta.
-Nem, dehogy!-fogta meg állam. - Jó volt veled.-mosolyodott el. Szívem megnyugodott és egy kő pottyant le róla. Egész ide vezető úton ez járt a fejemben.-Csak most vannak dolgok és...nem rád haragszom. Nem csináltál semmit.-nyugtatott meg. -De ne kezdj ki a bandatagokkal!-nézett rám szigorúan.
-Hogy micsoda?-nevettem fel keserűen.-Azt hitted nyomulni jöttem?-néztem fel rá bűnbánóan. -Ilyennek gondolsz? Tényleg azt hiszed? Tegnap veled smárolok, ma meg rámászok a barátaidra? Mekkora tahó vagy!-kiabáltam rá dühösen.
-Nem kellene , hogy ennyit jelentsen neked az a csók.-mondta mélyen szemembe fúrva tekintetét.
-"Itt nyomban magamévá tennélek"-idéztem tőle, állva tekintetét, mire Finn szorosan lehunyta szemét, hajába túrva hajtotta hátra fejét én meg mintha mi sem történt volna, mosolyt erőltetve arcomra, visszaindultam a garázsba.
Vissza érve a garázsban nem mindennapi látvány fogadott.
A felém eső részen, ahol az ajtó nyílott, ahol én is bújkáltam (jobb oldalon), mind a hárman a falnak támaszkodva taposták egymást, hogy többet lássanak a jelenetből.
-Ömn...khm..-köhintett a szőke mikor melléjük értem.-Mi csak éppen.....madárlesen vagyunk. Igen! Ez az! Madárles! Ott repül egy homosapiens!-kiáltotta az egyik fára mutatva.
-Az te vagy te idióta!-csapta fejen a bongyorhajú.
-Ne haragudj...nem akartunk neked kellemetlenséget okozni vagy a magánéletedbe gázolni...-nézett rám bűnbánóan a lány.
-Igazán fölösleges elnézést kérnetek.-mosolyodtam el.-Nem történt semmi érdekfeszítő.-néztem a cipőmre.
-Azon kívűl, hogy Finn majdnem bepisilt izgalmában.-nevetett a szöszi, mire a göndör megint tarkón csapta.
-Be sem mutatkoztunk.-eszmélt fel a lány.-Ayla Tesler-Mabe!-nyújtotta a kezét.
-Sky Turner!-fogtam vele kezet mosolyogva.
-Nagyon örülök.-nézett rám bíztatóan.
-Malcolm Craig!-nyújtotta hatalmas kezét a barna fürtös hajú.
-Jack Anderson.-jött oda a szöszi is vigyorogva. Mind jóval magasabbak nálam, csakúgy mint Finn. Még Ayla is. Pici vagyok. :( - Ne haragudj, hogy megkérdezem...de mi történt a nyakaddal?-nézett rám kíváncsian, visszafolytott nevetéssel hajába túrva, mire mind hárman érdekesen kezdték fürkészni nyakamon ékeskedő foltokat. Mint egy tehén, úgy nézhettem ki pöttyeimmel.
Kezem megint nyakamra csusszant és beharaptam alsó ajkam amiért annyi eszem volt mint egy döglött halnak, hogy olyan pulcsit voltam képes felvenni ebbe a nagy hőségbe amúgy is, amiből telibe kilátszik a kulccsontom, ezzel együtt pedig összes létező szívásnyomom.
-Beverte.-karolta át a vállam Finn, füllentve egy akkorát, hogy...TYŰ! A fal is bele remegett.
