WHO ARE YOU? (F.W)

Aduász

-A barátaimat?! Na ne nevettes...-nevettem fel gúnyosan majd erőt véve magamon, lenyelve a gombócot, ami a torkomban keletkezett, eltoltam Christiant az ajtóból és kisiettem rajta.
Kiérve kicsit megtorpantam az előttem álló sráctól.
-Ohh...szóval ti Chrisszel izéltek?-nevetett a Ted nevű fiú, aki úgy tűnik nem volt hajlandó más mosdót használni, hát szemben, a falnak támaszkodva megvárta míg a "biznisz" lezajlik. Perverz.

Rá se nézve rohantam el előtte, útközben csak felemelve jobb kezem, bemutatva neki.

-Édes hármas!-vihogott. Feltehetőleg Finn és Chris kijöttek a mosdóból, Tednek pedig így sikerült összerakni a képet.

Rohanva kerülgettem az órára siető diákokat, mivel a csengő épp akkor kezdett csengeni. A folyosón pedig mindenki elindult valamerre.

-Elnézést!-kiabáltam karomat feltartva, elveszve kis termetemmel a többiek között,könyökömmel bökdösve a süket diákokat, hogy az igazgatóhoz a lehető leggyorsabban eljussak és kikerüljek ebből a diliházból.

Én bolond még futok, hogy azért könyörögjek, hadd maradjak ezek között a...

-Ácsii!-ragadta meg valaki a karom jobbról.
-Mit akarsz?-fortyantam fel, mert azt hittem Finn vagy Főnök, bár azt nem tudtam hogy kerültek volna elém. Leginkább az zavart, hogy MEGINT RÁNGATNAK!
-Jól van na! Nem kell itt durváskodni.-engedte el a karom a...srác?! Ooo de még milyen srác! Kreolbőrű, apró, göndör hajú, zöld szemű magas és atléta alkatú. Deszkázhat is, Vans öltözetéből ítélve. Illata édes egy kis gyömbérrel keverve.

-Bocs. -tartottam fel kezem védekezően.-Azt hittem...azt hittem más valaki vagy.-fújtam ki a levegőt és idegesen körbepillantottam, mert megint az az érzés fogott el, hogy mindenki engem figyel és azt várják lecsapjanak rám, de mindenki el volt foglalva magával.
-Ez a valaki üldöz téged?-nevetett fel.-Úgy rohantál, mint akit kergetnek.-dőlt neki a szekrénynek, mivel épp a szekrénysorok között kapott el.
-Így is mondhatjuk.-nevettem én is.

-Hé Trav!-kiabáltak felénk többen. Egy nagyobb csapat fiú sétált felénk a már-már kihalt folyosón. Elkezdődtek az utolsó órák. Legtöbbjükön a suli focicsapatának a meze volt és olyan 18 évesek lehettek.-Elkésünk az edzésről.-vágta vállon egy magas szőke hajú srác, mikor mellénk értek és érdeklődve megálltak mellettünk. Vagy tizenöten lehettek.
-Azonnal!-vigyorgott rájuk, majd ismét felém fordult, mert a nagy tömeg miatt mellé szorultam. Aranyosan és mosolyogva nézett le rám.
-Ne csináld!-nevettek többen.-Mr.Bowye el fog tiltani a következő szezontól, ha megint késel. Megelégelte, hogy a lányok jobban érdekelnek mint a foci.-kuncogtak, majd Travis nyakát átkarolta a magas szőke és elkezdte magukkal húzni.

-Edzés után találkozhatnánk. Megnézhetnél minket, utána pedig elmehetünk valahova!-fordult hátra, miközben a fiúk rángatták maguk után.
-Nem tartom jó ötletnek!-kiabáltam vissza.
-Majd a sítáborban annyi időt töltötök együtt amennyit akartok-nevettek, de már mással voltak elfoglalva, a szokásos dolgokra terelték a szót.
-Mi? Milyen sítábor?-álltam értetlenül. Úgy tűnik a magántanulókat nem értesítik ilyenekről.

Majd pontosan egy másodperccel később, egy pillanatra mintha megnyílni láttam volna a fiúk alkotta csoportot és egy vörös hajú lányt láttam felvillanni köztük. -Hannah!?-kiáltottam el magam, mire ijedten hátra kapta a fejét, furcsán végig mért és egy másik magas srác karolásában diadalittasan elvonult a fiúkkal és Travissel.

Egy aprócska, ám szörnyen gonosz kérdés merült fel bennem: Melyiktől van a gyerek?!

Bár szívem szakadt meg, hogy erre kellett gondolnom, nem állhattam meg, hogy eszembe ne jusson.

Klassz.
Hát akkor most már nem állíthatott meg senki. A folyosók elcsendesedtek, már csak a focisták távoli hangoskodása hallattszott, de az is csak tompán.(Jajj Hannah...mi lett belőled!)

Így csendesen elbattyogtam az iroda ajtajához.

Bekopogtam. De válasz nem érkezett.
-Elnézést...-nyitottam be félénken. -Mr. Wolfhard.
-Tessék?-pillantott fel laptopja elől. -Ó, szia.-csukta le laptopját.-Foglalj helyet. Miben segíthetek?-mosolygott.
-Igazgató úr...-kezdtem, miközben leültem. Érdekes volt, mert most nem kért arra,hogy tegezzem, szólítsam nevén vagy akármi. Most olyan távolságtartóan kedves volt. Mint gondolom mindenki mással -Tudom, ez nem a bejárós hetem.
-Ömn, tudtommal nincs bejárós heted-nézett rám nagy szemekkel.
-De...Miért?-csattantam fel.-Tudomásaim szerint minden magántanulónak vagy egy hete néhány hónaponta, amikor bejár az órákra-vitatkoztam.
-Igen, de te kivételes helyzetben vagy.
-Kivételes helyzetben? Már miert lennék...-pattantam fel helyemről, hogy rácsapjak az asztalra, mikor mögöttem kinyílt az iroda ajtaja és egy bongyorka fej dugta be rajta magát.
-Apa,...-akadt meg Finn, majd tágabra nyitotta az ajtót és lassan besétált, becsukva maga mögött azt.-Folytassátok csak. Nagyon izgalmasnak tűnik. - rakta lazán zsebre kezeit.
-Finn-nézett rá apukája szúrósan,majd fejével az ajtó felé biccentett, jelezve,hogy menjen ki.
-Egy szót sem fogok szólni. Becsszó! Én csak itt így beolvadok.-huppant le a sarokban levő fotelbe.

-Bocsánat.-fogtam vissza magam és lassan visszaültem a helyemre.-Csak egyszerűen nem értem.-bámultam magam előtt a padlót.
-Össze vagy zavarodva. Teljesen érthető. Te vagy a megbántott és téged bűntetünk.
-Pontosan-tártam szét karomat elégedett-felháborodottan.
-De példát kell statuálnunk.
-Szóval ön ezt annak nevezi. -nevettem fel.-Akkor a többieket mivel büntette? Közmunkával? Leírták százszor, hogy többet ilyet nem csinálok?
-Nagyon vicces kisasszony.-mosolygott.-De az hadd legyen az én problémám.
-Kérem.-raktam rá kezeimet az íróasztalra.-Hálás vagyok, hogy nem csapott ki, de könyörgöm, vonja vissza a magántanulói státuszom. Ide szeretnék járni. -megalázottnak éreztem magam, meghunyászkodtam, holott küzdeni jöttem.
-Mindezek után is?-lepődött meg.
-Ezek után pláne.-néztem rá elszántan. Bizonyítani akartam mindenkinek.
-Sajnálom, bármennyire is megható, nem engedhetem. Ha pedig csak ennyit szeretett volna...-kezdte el megint felnyitni laptopját, hogy folytassa eddigi munkáját.

-Legalább a sítáborba!-csattantam fel, előkapva az utolsó aduászt, látva,hogy immár reménytelen a helyzetem.
-Bocsánat, hogy micsoda?-fagyott le egy pillanatra.
-Jól hallotta.-pattantam fel izgatottan, de boldogan.
-De hát honnan...
-Lényegtelen. De az iskolai program, elvileg bárki mehet. -mondtam.
-Bárki, akinek a magaviselete az elvártakat megüti. Te pedig nem igazán tartozol közéjük, ahogy az osztályod sem.-vont vállat csalódottan. -Igazán sajnálom Sky.-nézett rám őszintén, és most már azzal a jól ismert, Finnéknél tapasztalt baráti nézéssel.

- Hisz ez jó ötlet!-pattant fel Finn is.
-Úgy volt, hogy nem szólsz...-fordultunk felé.
-Jó, persze. Ti se gondoltátok komolyan. Szóval, nem értem mi akadálya! Oké, hogy magaviselet, de ha azt vesszük, Sky nem csinált volna semmi rosszat, ha nem viszik bele. Illetve bűnhődik eleget. A tábor pedig alkalom lenne egy új nyitásra neki.
-Nem!-mondta határozottan Mr.Wolfhard.-Na, kifelé!-mutatott az ajtó felé.

-Egy próbát megért.-motyogtam és csalódottan elindultam az ajtó felé Finnel egyszerre. -Nem kérek a segítségedből!-fordultam felé ingerülten miután becsukódott az ajtó mögöttünk.
-Igazán?-vigyorgott.-Úgy láttam a segítségem nélkül nem mentél valami sokra.
-És mint látod a segítségeddel sem. -forgattam meg szemeimet.-Illetve nem vagyunk olyan mentsük meg egymást kapcsolatban sem.
-Igen?-döntött az ajtófélfának háttal. -Akkor milyen kapcsolatban vagyunk?-suttogta fülembe.
-Ó,igazán cseles vagy!-suttogtam és makacsul, összehúzott szemekkel néztem fel rá.
- Annyira, hogy képes vagyok minden egyszerű, csel nélküli mozdulataimmal is érzéseket kiváltanom belőled, csak mint mindig. -hajolt közel hozzám.

Szólni sem tudtam, csak nagyokat nyeltem, és igyekeztem még mindig semlegesnek tűnni, de mikor kezeit a nyakamra vezette, elvesztem és lehunytam szemeimet. Ráadásul az igazgatói előtt!
-Óh, és nagyon jól esik, hogy képes voltál könyörögni apának, hogy bármikor láthass engem ezeken a folyosókon. Tudom, hogy miattam akarsz maradni.
-Ne áltasd magad-pattantak fel szemeim és erőt véve magamon ellöktem őt.
-Hát persze...hát persze.-nevetett.