Papírra írt emlékek (Befejezett)

5. fejezet

Vladimir nehezen forgolódott az ágyban. Még most is hallotta a fejében Igor minden egyes szavát, ahogy csalónak nevezi és megtagadja őt. Tudta, hogy ezzel az egésszel elvesztette férjét és talán soha többé nem találkoznak. Pedig annyi mindent átvészelték együtt. Egy majdnem elvetélés, Igor öngyilkossági kísérlete, Maddie születése, a levelek. Azok a bizonyos levelek, amiket Igor annyi időn át küldözgetett a fiúnak, mert félt az érzéseitől. Aztán minden megváltozott, együtt éltek és együtt várták Maddie–t. Majd miután nagy rizikóval megszületett a kislány együtt nevelték tovább. Aztán jött a baleset, pont az esküvőjük napján. A fehér hajúban egy pillanatra felmerült azaz eshetőség is, hogy Igor undorodik tőle. Hisz' kinek kéne egy olyan fiú, aki alig bír járni és tolószéket használ. Nagy bánatában csak egy emberhez fordulhatott. Felállva botjára támaszkodott és átbotorkált kislánya szobájába, hogy ránézzen, de amikor belépett, majdnem elájult rémületében. A kislánya seholsem volt, pedig pár órával ezelőtt fektette le. Riadtan mászkált egyik szobából a másikba, kislánya nevét ordítozva, de hasztalanul, mert választ nem kapott. Kétségbeesetten fogta fel, hogy a házban csak ő tartózkodik. Felhívta Robertet, hátha nála van Maddie.
– Robert, Maddie eltűnt! Fogalmam sincs, hogy hol van és…
– Hé, hé! Ne sikíts! Maddie jól van. Itt van velem a kórházban. – sóhajtott a férfi.
— Mi...Robert, mi a francot kerestek ti a kórházban hajnali kettőkor? – kérdezte Vladi dühösen.
– Ne légy mérges. A kiscsaj átjött az utcánkba, és bekopogott. Könyörgött, hogy hozzam be. – sóhajtott fel.
– És te bevitted. — sóhajtott ugyanúgy Vladimir. Maddie biztos megjegyezte az oda utat Robertékig, elég sokszor szokott ott lenni.
— Boci szemeket meresztett rám, mit tehettem volna? — kérdezte kacagva.
— Hazahozod, te nyuszi szívű! — ordította a fehér hajú, majd bontotta a vonalat és hívott egy taxit.

***

A kórházhoz  érve a sofőr segített neki kiszállni, majd a székébe ülni. Vladimir fel liftezett, ott aztán megkereste a vörös hajú férfit.
— Vladi, én… — kezdte Robert, de Vladi leintette.
– Hol a lányom? – kérdezte komoly hangon.
— Bent. — mondta Roger. Vladimir megindult előre, addig Robert a nővérnek magyarázkodott. A szobához érve olyan látvány fogadta, amire nem számított. Maddie, Igor ölében ült és együtt nézegették a fénykép albumot. Ahogy beljebb gurult a kerekesszékkel, mindketten felkapták a fejüket. Maddie gyorsan lemászott és odaszaladt apukájához, aki megkönnyebbülten szorította magához a csöppséget.
- Ne haragudj, apuci! Ne legyél mérges, amiért kiszöktem, de annyira szerettem volna ébren látni a papát! Tudom, most, hogy már nem alszik! Ne haragudj! – könyörgött a kislány nagy boci szemeivel, mire Vladimir a szemébe nézett.
– Kicsikém én nem haragszom, de tudod mennyire megrémültem? Ilyet ne csinálj velem többet! – dorgálta meg, majd adott egy puszit a kislány homlokára, mire Maddie visszaszaladt Igorhoz.
– A papával végignéztük az albumot, amit csináltunk. – mutatta. Vladimir arcáról lefagyott a mosoly, amikor férje szemébe nézett.
– Gyere, Maddie! Szerintem a papa nem akar minket látni és keső van. — nyújtotta a kezét, de Igor megelőzte a kislányt.
– Maradjatok! Kérlek! Szeretném, ha maradnátok...Annyira egyedül vagyok... — hajtotta le a fejét, mire Vladimir arcáról már inkább harag tükröződött, mint félelem.
— Maddie! Menj ki egy kicsit Roberthez! – mondta komolyan, mire a kislány megszeppenve lemászott és kiment az kórteremből.
— Én...— hebegte Igor.
– Elakartad venni tőlem, igaz?! Nem tettem ellened semmi rosszat, szerettelek, sőt még most is szeretlek, de nem emlékszel rám! Tudom, hogy ez nem a te hibád és értem, hogy a kislányod jobban kell neked, mint a nyomorék, ronda férfi, aki szülte, de ne vedd el tőlem az egyetlen személyt, akinek számítok! – zokogott fel a fehér hajú. Igor csak nehezen kimászott az ágyból, és Vladimir elé állva megsimogatta az arcát. A fiatalabbat teljesen letaglózta ez az érzés. Elöntötte egy bizonyos energia. Olyasmi, amit már évek óta nem érzett. Lassan közelebb hajolt és rátapadt férje ajkára, aki furcsa módon hagyta, hogy csókolja, majd kicsit elhúzódott.
– Nézd, sajnálom amiket mondtam. Annyira fájt a tudat, hogy nem emlékszem rátok. Pedig annyira akarok. Valahogy mégis kötődök hozzátok és jólérzem magam a közeletekben. Tudom, hogy nem lesz semmi ugyanaz, de szeretnék újra a férjed lenni és Maddie apja. Adsz egy új esélyt nekem?  – kérdezte a fekete hajú, mire Vladimir ismét az ajkára tapadt. Ezzel megválaszolva Igor kérdését. Nem sejtették, hogy ennek a csóknak egy forró és szenvedélyes szeretkezés lesz a vége. Annyi év után újra együtt voltak, és az aktus közben mintha Igornak apró kis emlékfoszlányok jutottak volna az eszébe.