Papírra írt emlékek (Befejezett)

8. fejezet

Vladimir pov.
Ahogy begurult a székkel látta, hogy Maddie, Igor karjában ül és megállás nélkül csak beszél. Jó volt felszabadultnak látni a kislányt, hisz' ezelőtt olyan zárkózott volt. Folyton egyedül ült a padon, az óvoda udvarán. Most viszont, mintha kicserélték volna.
– Apuci! – kiáltotta, mikor meglátta apukáját és szinte a nyakába ugrott.
– Szia tündérkém! – mosolyodott el Vladi.
— Képzeld, bent volt egy doktor bácsi és azt mondta, holnap már haza jöhet a papa! – tapsikolt örömében a kislány. Vladimir csak mosolygott, majd megkérte Robertet, hogy egy kicsit vigye ki Maddiet. El kell mondania neki. Most meg kell tennie!
– Baj van, Vladimir? — kérdezte Igor felvont szemöldökkel.
— Igor, én...Valamit el kell mondanom. – gurult az ágya mellé.
– Szóval?
– Szóval, egyik este...Mi együtt voltunk és tudod... Egy megtermékenyüles akár három óra alatt is végbe mehet... És hát...– hebegte a kisebbik.
– Vladimir! Vegyél egy mély levegőt és mondd el, amit szeretnél! – fogta meg a kezét. Azt tette, amit mondott, majd szinte egyszerre kifújta azt a két kis szót.
– Terhes vagyok. – néma csend, ez telepedett a szobára. Mind a ketten meredten bámulták a másikat. Igor lesokkolt, Vladimir pedig csak várta, hogy mondjon valamit. Végül Igor törte meg a csendet.
— Kimennél egy kicsit? Ezt...Ezt át kell gondolnom. Majd szólok, ha van valami. – mondta miközben maga elé bámult. A fehér hajú jobbnak érezte, ha teljesíti férje kérését és magára hagyja a gondolataival.
Talán már este tíz körül járhatott, amikor Vladimir telefonja megrezdült és a kijelzőn Igor neve díszelgett. Rövid üzenetet küldött, de annál egyértelműbbet. "Gyere." Vladimir nem tudta, hogy mi következik, de reménykedett. Már akkor remegett mindene amikor a szoba ajtajához ért. Lassan benyitott és az ágyig meg sem állt a kerekesszékével. Ott aztán férjére emelte a tekintetét, aki komoly hanggal beszélni kezdett.
— Átgondoltam mindent. – sóhajtott Igor.
— És, hogy vagy ezzel? — kérdezte nagyot nyelve Vladi.
—  Nos...Úgy vélem, hogy ez a legcsodálatosabb hír, amit valaha közöltek velem. – mosolyodott el a fekete hajú, mire Vladimir arca is felderült. Igor felsegítette párját az ágyra és szorosan magához ölelte, míg csókokat adott a feje búbjára.
— Akkor... Örülsz?
– Jobban, mint mikor először megláttalak. — adott egy puszit a fehér hajú arcára, majd tenyerét a, még lapos, hasára tette.