Papírra írt emlékek (Befejezett)

12. fejezet

A mentőautó szírénázása már pokolian hallatszott. Igor mindenáron menni akart a kórházba, így Robert és ő kocsiba ülve követték a fehér járművet. A kórhazban Igor beült a váróba, amíg Robert elment Maddie–ért az ismerősükhöz. Fel sem bírta fogni, hogy tehette ezt? Ráadásul, hogy fog ezután Maddie szemébe nézni? Minden egyes perc szinte egy órának tűnt, amíg várakozott Igor. A várakozas és az aggodalom, ami a folyosón urlakodott szinte megőrjítette a fekete hajút. Ha most Vladimirnak vagy a babának bármi baja lesz, az az ő lelkén fog száradni. Mindent tönkre tesz a nyavajás dühkirohanásaival. Vladimir egy angyali fiú, aki szívből szereti őt és ő ezt nem becsülte meg. Hisz' a fiú csak szomorú volt a történtek miatt. A mély gondolataiból egy orvos hangja rángatta ki.
– Mr. Hood? – kérdezte az idősebb orvos.
— Igen, én vagyok! Hogy van a férjem? – kérdezte kétségbeesetten. Az orvos nagy levegőt vett és úgy folytatta a mondadóját.
— Sajnálom, de őszintének kell lennem! A férje súlyos fejsérülést kapott. A koponyájában egy nagy repedés keletkezett. Mindent megteszek, amit tudok, de szerintem készüljön fel a legrosszabbra. Az ilyen fejsérülések esetén általában 12% — kuk éli túl! — magyarázta az orvos. Igor nagyot nyelt, a torkában hatalmas gombóc keletkezett. Érezte, hogy alig áll a lábán. Vladimir haldoklik és ez az egész miatta van! Azonban eszebe jutott még valami:
– És a kisfiam? – ragadta meg az orvos vállát ijedtében.
— A babát ki kell operálnunk. Ha minden jól sikerül, akkor életben marad és nem lesz baj. – ezzel hátat fordított és elment. Igor zokogva borult az egyik székre. Most tényleg szörnyeteg módjára viselkedett!  Hirtelen azonban a fejébe mintha villám csapott volna. Egy áradat, ami mindent átmosott és kitisztított.

Igor...Emlékezett.

Mindernre emlékezett. A napra, amikor Vladimir az életébe csöppent, mint az asszisztense. Az első szeretkezésükre. Arra, hogy két éven át bántotta a fiút, akit szűntelenül szeretett és ezt titkos levelekben adta a tudtára. A kórházi folyosóra ahol állt, amikor a doktornő bejelentette, hogy élete szerelme várandós. Vladimir kezeire a homlokán, mikor lázas volt. Maddie születésére. A szobára ahol megkérte szerelme kezét. Az esküvőjükre és a balesetre. Mikor végre magához tért az emlékrohamból csak egyetlen egy szó jutott először az eszébe:
- Vladimir...