Papírra írt emlékek (Befejezett)

16. fejezet

Az ápolónő egy picurka kisbabát hozott magával, mikor belépett. Az aprócska test hangos sírásba kezdett, de mikor Vladimir a karjaiba vette a csöpséget, a pici szinte gombnyomásra elhallgatott.
— Milyen nevet adnak neki? — kérdezte mosolyogva a fiatal nő, mire Vladimir kérdően Igorra nézett, aki csak egyetértően bólintott.
— Thomas Hood, vagy nekünk Tommy. — mondta Vladimir. A nővér felírta a nevet majd elköszönt. A két szülő meghatódva nézte a kisbabát. Egy újabb kis csoda, amit nekik adott az úr. A meghitt pillanatot az ajtó nyitódása zavarta meg. Robert lepett be az ajtón. Mosolyogva látta, hogy Vladimir felébredt és a karjában tartja az újszülött kisbabáját.
— Gratulálok! Ismét apa lettél! Tudom, hogy most így a.... Csavarok miatt ez új, de...
– Nem cimbora! Már emlékszem, mindenre emlékszem. — lépett elé a fekete hajú, mire Robertnek majdnem leesett az álla. Szorosan átölelte régi barátját, hisz' akkor ő már újra a kedves és megváltozott Igor. A képbe már csak Maddie hiányzott, aki legtöbbször ugye oviban, vagy pedig a kis barátnőjénél volt. Robert mindig elhozta ovi után Maddiet, hogy pár percre lássa az anyukáját.

Robert arcáról túl gyorsan lehervadt a mosoly, ami feltűnt Vladimirnak.
– Valami baj van, Robert?
—  Én... Ma összefutottam Kendallel.
— Jézusom! Mi történt?
— Elmondtam neki mindent és ő ettől összeroppant. Vagy százszor bocsánatot kért, de utána elmondta, hogy miután hazament, mert, mint kiderült haza ment a szüleihez, ott találkozott egy régi exével és....Lefeküdtek. — csuklott el hangja a végén. A két szülő fájdalmasan hallgatta a történetet. Sajnálták, hogy Robertnek ennyi szomorúságot kell  elviselnie a szerelme miatt. Igor hamarosan elment Maddieért az oviba, Robert pedig Vladimirral és a pici Tommyval maradt.
— Te mit gondolsz? Mit tegyek? — kérdezte Robert suttogva, ugyanis a kis csöppség elaludt időközben.
— Nézd én nem állok senkinek se az oldalára, de mindkettőtök szemszögéből nézem a dolgokat. Mérges volt, meg volt zavarodva, és egy nagy félreértésben tette ezeket. Nem voltam ott mikor beszéltetek, de ismerem Kendallt annyira, hogy tudjam megbánta és őszintén sajnálja a dolgot. Mit mondtál neki?
— Semmit.
– Semmit? — kérdezte felvont szemöldökkel Vladi.
— Semmit. Felálltam és visszajöttem a kórházba. Nem tudom mit higyjek vagy gondoljak. Megcsalt, de félreértette a helyzetet, ráadásul...Még mindig szeretem.
— És szerinted ő nem szeret téged? Mert ha visszajött azért, hogy veled beszélhessen, ennyi idő után, az azt jelenti, hogy ő is szeret téged. Menj el, hozzá és kérd meg a kezét. Ne veszítsd el még egyszer. — mosolygott magabiztosan a fehér hajú. Robert csak felállt, és hálából homlokon csókolta a fiút, majd kiviharzott a szobából.