Papírra írt emlékek (Befejezett)

18. fejezet

A kicsi Maddie mosolyogva adott puszit kisöccse arcára. A kislány, majd kiugrott a bőréből, hogy nagytesó lett.
— Szia Tommy! — birizgálta a pici haját. Vladimir és Igor mosolyogva nézték a két gyermeküket. Az apró kislány nevetve puszilgatta kistestvérét és boldogan ölelgette. Vladimir idő közben olyan mélyen elaludt férje karjaiban, hogy fel sem bírták ébreszteni. Egy óra múlva egy igencsak nagy meglepetés érkezett hozzájuk. Robert és Kendall kéz a kézben érkeztek látogatóba.
— Nocsak! Nocsak! Hát ti? – kérdezte Igor. Kendall kicsit zavarban volt, de Robert közelsége láthatóan megnyugtatta őt. Végül mosolyogva mutatta meg az ujján lévő gyűrűt.
– Gratulálok haver! — ölelte át Igor a vörös hajút. Kendall Vladimirhoz sétált, mert közben felébredt, majd szorosan megölelte régi barátját.
— Elmondta mennyit hagyott ott a gyűrűért? — kérdezte suttogva a fehér hajú.
— Kérdeztem, de nem mondta el. Te tudod? — kérdezte Kendall, mire Vladimir csak megrántotta a vállát.
— Jó, jó! Elég a szóból! Hol van Tommy? — kérdezte Robert. Igor kivette Maddie kezéből a pici fiút és átadta az izgatottan vigyorgó vörösnek.
– Jézusom, milyen helyes kis kópé! — simogatta meg a kis buksit Robert. Vladimir csak mosolyogva nézi ahogy mindenki szinte körbezsongja a kisbabát, azonban hirtelen halk szipogás üti meg a fülét. Kicsit aggódva a hang irányába fordul és szomorúan veszi észre, hogy Maddie nagy krokodil könnyeket hullajtva ül az ágyon. Vladimir nagy nehezen feltornázza magát az ágyban, amiben fájó hasa kicsit akadályozza, de megoldja.
— Tündérkém! — húzza magához a síró kislányt, aki már zokogva bújik apukája ölelésébe. Igor hátrakapja a fejét a hangra és ő is gyorsan odaül az ágyra.
— Hé, hercegnő! Mi a baj, angyalkám? — simogatta Maddie kicsi arcát. Robert vissza adta Tommyt a nővérnek, majd Kendall—lel kimentek egy kicsit.
— Maddie! Megijesztesz minket!
— Rám miért nem figyeltek már? — sírta a kislány, mire a két szülő kérdően pillant először egymásra, majd vissza a kislányra.
— Ezt, hogy érted, kicsim? — kérdezte Vladimir.
— Amióta itt vagyok mindig csak, Tommy, Tommy és Tommy! Velem senki sem fogalakozik! — már nem sírt, csak szipogott. A két szülő fájdalmasan ölelte magához a hangosan szipogó apróságot, majd szinte egyszerre nyomtak egy puszit a fejére.
— Kincsem! Ugye nem hiszed azt, hogy csak mert Tommy már itt van, téged nem szeretünk? — kérdezte Igor, mire Maddie fájdalmasan bólintott egyet.