Papírra írt emlékek (Befejezett)

7. fejezet

Robert és Vladimir még most is csak a folyosón ültek miközben a fehér hajú a pozitív terhességi tesztet szorongatta a kezében.
— Hogy lehet az, hogy Igornak elég téged csak egyszer megdugnia és teherbe esel? – kérdezte Robert inkább magától, mint a mellette ülőtől.
– Nem kell félned, elvetetem ezt a babát. — jelentette ki Vladimir nemes egyszerűséggel. Robert erre már felkapta a fejét és megragadta Vladimir vállát, és szemébe nézett.
— Ezt nem teheted! Ez a ti kisbabátok! – mondta komoly hangon Robert.
– Ez még nem is baba! Csak egy apró magzat! — morogta Vladi.
— Elfelejtesz valamit! Dr. Tess azt mondta, hogy ha egyszer elvetélsz utána már nem lehet kisbabád! Ne vedd el magadtól ezt a csodát és Igortól se vedd el a gyerekét! Legalább mondd el neki! — mondta idegesen a vörös hajú.
— Most?! Nem is olyan rég még azt se tudta ki vagyok, most meg álljak elé azzal, hogy: Szia, drágám! Tudom, hogy alig emlékszel rám, de gyereket várok tőled! – mutatta idézőjelben a kezeit Vladimir. Robert értette a fiatalabb célzásait, de akkor sem helyeselte az abortuszt. Megragadta Vladimir kezét és a hasára nyomta.
– Érzed, igaz? Tudom, hogy érzed mert érezni akarod! Ez a te kisbabád. Épp úgy a kisbabád, mint Maddie! Őt is vártad. Nem számított, hogy mit tesz veled Igor, megtartottad és küzdöttél. Harcoltál a kisbabádért, mindenek ellenére. Te egy erős ember vagy, talán mindenkinél erősebb! Csak ne add fel! Ez a baba még nem a vég, inkább egy új kezdetnek mondanám. — mosolygott magabiztosan Robert, mire végre a fehér hajú is elmosolyodott. Robert mindig tudta, hogy mit mondjon, de egy kérdésre még mindig nem válaszolt, ami egész nap izgatta Vladimirt.
— Kendall miért nem jött be veled? — kérdezte, de Robert nem válaszolt, hanem csak lehajtott fejjel bámulta a padlót.
— Robert, baj van? — erre már nem bírta tovább a vörös hajú és potyogni kezdtek a könnyei. Keserves sírásba kezdett. Vladimir próbálta nyugtatgatni, de egy percig úgy tűnt minden hasztalan.
– Mi történt? Vitáztatok? – kérdezte Vladi míg Robert hátát simogatta.
— Nem! Nem erről van szó...Félreértett mindent! Bejött utánunk a kórházba, mert nem tudta, hogy hova tűntem és ott meglátta, hogy az egyik nővér a nyakamba borult és megpuszilt. Nem engedte, hogy elmagyarázzam. Pofon vágott és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni.
— És a nővér?
– Az unokatesóm, tudod, Nacy. Nem tudtam, hogy itt dolgozik és már egy jó ideje nem láttam. Csak köszöntem neki, de Kendall pont a legrosszabbkor lépett be. És most már lehet, hogy mindennek vége. – zokogott fel Robert.
— Majd beszélek vele én, jó? – ajánlotta fel kedvesen a fehér hajú, mire Robert végre csillapodott egy kicsit. Viszont most nagyobb feladattal kellett szembenéznie. Közölnie kellett amnéziás férjrvel az "öröm" hírt.