There's no one like YOU |HUN|

🌵3. Fejezet🌵

-Szerinted mit vegyek fel? Párducmintás vagy fehér csőruhát? Szerintem a párducmintásat fogom. A fehér az olyan semmilyen.-nyavalygott Kelly.

-Minek kérdezed ha tudod a választ?

-Jaj tudod, hogy el kell valamivel kábítanom Herot! Ha ez nem jön össze nem tudom mit csinálok!

Biztos vagyok benne, hogy nem mennél keresni másikat! gondoltam magamba és megforgattam a szemem.

A párducmintás ruhájához még választott egy fekete tűsarkút és ékszert. Sok ékszert. A fél órás vakolat felvitel után megkért, hogy göndörítsem be a haját, mivel az vonzza legjobban a férfiakat. Én felvettem egy fekete csőruhát aminek a hátán egy hatalmas V alakú vágás volt. Egy fehér cipővel párosítottam, hogy ne legyek csak feketébe. Nem mintha a pult mögött bárki látná...

Kilépve a házból 3 férfi állt egy Lexus ES 500 előtt. LEXUS! ordibáltam magamba. Honnan van Lexusa? Nagyon drága. Most tényleg beleülhetek? Még hozzáérni sem merek! Skacok, szerintem hívjatok egy mentőt, mert mindjárt elájulok. A 3 férfiba Herot is bele értettem. Férfi...Chh. Jó vicc! Az egyikőjük a kezét szája elé téve tölcsért formázott és egy hatalmas "Wow"-t ordított, amit valószínüleg az egész utca hallhatott. Kelly odarohant Herohoz és a nyakába ugrott. Miután elengedte Hero illedelmesen bemutatta Andersont és Keyiant. A moziba is velük volt. Andersonnak szőke haja volt és kigyúrt teste. Keiyannak pedig barna bőre volt és az a szokásos fekete göndör haja. Mosolya is tökéletes volt.

Mindig is irigyeltem az afrikaiak száját, szemét és fogsorát. Olyan kifogástalan az összes.

A bájcsevej és a bemutatkozás után Keiyan kinyitotta a hátsó ajtót és beültem középre. Elöl Kelly és Hero ült. Az út során próbáltam csak az útra figyelni, de képtelenség volt. A visszapillantóba folyton találkozott a tekintetünk Heroval. Ideges voltam. Igyekeztem a beszélgetésbe beszállni, hátha eltereli a figyelmem. Hát nem. Már majdnem szóltam neki, hogy az utat figyelje, mire megérkeztünk. A szívem hevesen vert. Reménykedtem benne, hogy egyikőjük sem hallja meg.

Mikor próbáltam kiszállni a kocsiból egy kéz nyúlt felém. Hero nyújtotta a kezét. Megfoktam és kiszálltam. Kelly egy villámcsapást mért rám a szemével, amit figyelmen kívül hagytam. Megköszöntem és elindultunk be a bárba. A főnököm Aryával társalgott, de mire odaértünk elment. A pult mögé lépve átöleltem és derekamra kötöttem a kötényt. Kezdődik a munka.

A kísèrőosztagomat ingyen itattam. (Akik olyan szomjasak voltak mint egy elefánt) Amikor már nagyon ki voltak ütve eltávolodtak a pulttól és a táncparkett közepére kóvályogtak. Kelly egy ideig egyedül tàncolt, majd csatlakozott hozzá Hero is. Kelly a seggét Hero ágyékának nyomta és elkezdte csókolgatni a nyakát.

-Valaki féltékeny! Csak nem bejön a srác?-kérdezte Arya a poharakat törölgetve.

-Ki? Hero? Áh dehogy!

-Majd befog! Ismerlek May! Nekem nem tudsz hazudni. Csak Kellynek. Ő olyan hülye, hogy nem veszi észre ha hazudsz. Mindenki más viszont igen!

-De tényleg nem érzek iránta semmit! Egy önelégült f*sz.

Aryával addig veszekedtünk amíg szem elől tévesztettem Herot és Kellyt. A francba! Megkerestem Keiyant és megkérdeztem, hogy hol vannak. Semmit nem értem vele, mert azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány. Biztos hazavitte Kelly hancúrozni.

A lassan múló órák után nekiálltunk kitakarítani. Mindenhol poharak hevertek és pocsolyák voltak. Amikor a bár 90%-át kitakarítottuk Arya barátja megjelent és kitessékelt minket úgy, hogy ő befejezi a haverjaival. Fáradtan elbúcsúztam tőlük és elindultam haza.

-Mike! Nézd milyen cicababát szállított a szél!-kezdte a mondókáját az egyik hajléktalan. Kezdtem félni. Egy árva lélek se volt a két férfin és rajtam kívül az utcán. Lépteimet szaporára vettem, de ők is. Az egyik megfogta a kezem, magához rántott és lefogott. A másik rám mosolygott, fehérneműmet lehúzta és szétfeszítette lábaim. Bármennyire próbáltam kiszabadulni, nem sikerült.

-Hozzá ne merj érni!-ordibálta valaki mögöttem.

Aki megpróbált megerőszakolni az egy szempillantás alatt a földön hevert, de a másiknak se telt sok időbe, hogy kövesse. A megmentőm derekamnál fogva megtartott, nehogy összeessek. Felnéztem gyönyörű zöld szemeibe, amit milliók közül megismernék. Hero volt az. Már majdnem megköszöntem, de inkább meg sem próbáltam.

-Te végig követtél?-háborodtam fel.-Kellyvel meg volt a hancúrozás?

-Jézus, nem! Amúgy is mi közöd lenne hozzá?-emelte fel a hangját.-Egy "köszönöm" jól esne, például: "Jaj Hero köszönöm szépen, hogy megmentettél attól, hogy megerőszakoltak!"-próbálta utánozni a hangszínemet.

-Senki nem mondta, hogy védj meg és kövess hazáig! Mit is keresel itt?

-Nem akartam, hogy bajod essen, ezért hazavittem Kellyt, megvártam még elalszik és jöttem vissza hozzád! De máskor ezt nem teszem meg! Nem érdekel mit tesznek veled!

-Jézusom Hero! Még 2 napja sem ismerlek és te meg már őrködsz felettem? Te senki sem vagy számomra! Fogd fel! Nem kell követned! Éld tovább úgy az életed, ahogy eddig. Lépkedj millió dolláros ruhákba és kapjál érte ugyanannyit! Nem mindenkinek olyan egyszerű az élete, mint neked! Ja, és kérlek tedd az életed részévé Kellyt is! Sóvárog a pénzedért és a hírnévért!

-Szóval te nem érezted azt amit én.Persze hogy nem.-halkult el.-Nem ismersz te senkit! Kellynek nagyobb szíve van mint neked.

-Az biztos! Az összes pénzed belefér!-elfordultam tőle és nagyobb léptekkel siettem haza. Bíztam benne, hogy követni fog, de nem tette. Nem is ismerem, de nagyon fájt veszekedni vele, fájt hogy nem követett, hogy nem kísért haza. Látni akartam azt a tekintetet amit a visszapillantó tükörbe láttam. Ahogy rám nézett. A mosolyát.