There's no one like YOU |HUN|

🌵4. Fejezet🌵

-A p*csába!-öntött el az ideg. Kellynél maradt a lakáskulcsom. Hát persze, oda kell adnom neki. Miért is ne? Gondolhattam volna rá, hogy valakit felszed és elmegy. Hát akkor marad a hintaágy.

-Mit csinálsz?-kérdezte flegmán Hero kizökkenve a félálomból.

-Aludni próbálok.

-Itt nem aludhatsz! Gyere!

-Nekem ne mond meg, hogy mit csináljak!

-Rendben. Én nem akartam veszekedni.-felemelt és elkezdett cipelni a házuk fele. Egy ideig rugdalóztam, majd abbahagytam. A végén még kiesek a keze közül.

-Tegyél le!

-Te nem jöttél magadtól! És halkan mert a szüleim itthon vannak.

A lakásba érve letett a lábaimat a földre és tartott amíg a súlyomat rájuk helyezem. Megragadta a csuklómat, a szája elé tette mutatóujját, jelezve hogy maradjak csendbe és elindultunk felfelé a lépcsőn. Egyszer a lábujjamat beverve majdnem felsikoltottam. Nagyon fájt.

A szoba redőnye le volt húzva, így semmit se láttam. Hero leültetett az ágyra és odament egy szekrényhez. kivett belőle egy ruhadarabot amit oda nyújtott.

-Vedd fel! Aludni jó lesz.-mondta.

-Köszönöm és saj...

-Ne tedd! Öltözz át úgyse látok semmit és el is fordulok.-azzal meg is fordult.

Felvettem a felsőjét aminek ő illata volt és befeküdtem az ágyba.

Jó Éjt!-mondtam és átgurultam a másik oldalamra. Az orrom találkozott az övével, nyeltem egy nagyot. Legszívesebben kipateroltam volna az ágyból, de ez nem az enyém volt.

-May?

-Igen?

-Jó éjszakát!-suttogta. Kirázott a hideg. Amikor észrevettem, hogy visszatartom a levegőt lassan kifújtam a számon és az orrát még mindig az enyémen éreztem. Egyikünk se húzta el és így is aludtunk el.

A gofri illata beindította az érzékszerveimet. A gyomrom szerintem még a kómából is fel tudna ébreszteni. Kinyitottam a szemem és az ágy másik oldalán Hero ült, kezében egy tálcával ami tele volt gofrival.

-Kérhetek?-nyöszörögtem és megtámaszkodtam alkaromon.

-Itt alszol és még enni is akarsz?-mondta komolyan teli szájjal.- Ott van a tiéd az éjjeliszekrényen. Ugye nem hitted azt, hogy nem kapsz?

-Nem. Ígyis-úgyis loptam volna.-csámcsogtam.- Ez mennyei! Mit tettél még a tésztába, hogy ilyen finom?

-Titok. Nézd a TV-t!-parancsolta.

Evés közben szemügyre vettem a szoba minden szegletét, mivel tegnap este nem volt rá alkalmam a feketeségbe. A szobája fehér volt, de a bútorok szürkék. Lehangoló volt számomra, hogy csak egy orchidea díszelgett az ablakban.

Igaz, hogy én nagyon szeretem a növényeket, de ez akkor is kevés. Szegény virág egyedül árválkodik itt. Borzalmas. Áthozom neki az egyik kaktuszom. A kaktuszra sok balszerencsével kapcsolatos emberbutító tévhitet szórtak, pedig szerintem ez a legjobb növény amit valaha az emberek adhatnak egymásnak. Nincs velük sok gond és ha valaki felidegesít legalább belé szúrhatod. Kész védőeszköz.

-Hervasztó a szobád.-jelentettem ki.

-Neked mindig van valami megjegyzésed? Mi bajod van vele?

-Egyetlen orchidea árválkodik a szobád ablakába! Hogy tudsz te így élni?!

-Majd szerzek be többet. Mégvalami?-sóhajtott egy nagyot.

-Túl mérges vagy ahhoz, hogy folytassam. Szerintem én most megyek.-Tettem vissza az éjjeliszekrényre az üres tálcát, lehajoltam a ruhámért és elindultam megkeresni a fürdőt. Amikor megtaláltam magamra zártam az ajtót, átöltöztem és megmosakodtam. A pólója illatát mélyen beszippantottam és összehajtottam.

-Köszönök mindent!-léptem be a szobába.-Nincs kedved esetleg este átjönni vacsorázni?

-Kellyt viszem vacsorázni. Sajnálom.

Én is. Intettem egyet, fél mosollyal az arcomon ránéztem és hazamentem. Csalódott voltam.

A konyhába érve ránéztem az órára, ami már 15-öt mutatott. Ugye ez csak egy vicc? Már ennyi az idő? Ez lehetetlen! Nagyon sokáig aludtam. Larát keresve Chloe jött velem szembe csóváló farokkal. Köszöntem neki és hívtam magam után keresve a törpét. Mivel se a kertben se a szobájában nem találtam, tudtam hogy már csak két választásom van. Vagy elkerültük egymást és a konyhában van vagy pedig a szobámban. Az ételekből semmi sem hiányzott. Semmi nyoma nem volt a belepiszkálásnak. A szobámban van. Felbattyogtam a lépcsőn és óvatosan benyitottam. A szekrényembe kutuzott. A ruháim egy része a földön össze-vissza hevert. Hurrá, hajtogathatom össze újra az egészet. Mikor Lara észrevett odarohant hozzám és átölelt, majd bevetette boci szemeit. Tudta, hogy bajban van, de azt is hogy a boci szemeinek nem tudok ellenállni. Vettem egy mély lélegzetet és nekiálltam hajtogatni. A sikeres befejezés után ledobtam magam az ágyra és megnéztem a világháló újdonságait.

Kelly már posztolt is egy "készülődés a tökéletes első randira" képet. Eldobom az eszem.

-Miért remegsz? Ennyire izgulsz?-léptem Hero mellé.

-Ne törődj velem.-vágta hozzám.-Semmi közöd hozzá.

-Miért remegsz?! Választ kértem! Orvost fogok hívni ha nem mondod el!

-Gyógyszerfüggő vagyok! Boldog vagy? Menj haza!-ordított rám.

-Nekem nem parancsolhatsz.-suttogtam.-Nem lesz semmi baj. Segítek leszokni.

-Azt hiszed olyan könnyű?

-Nem. Én azt tudom, hogy képes vagy rá!

Sziasztook! Mehoztam a 4. fejezetet is, mint látjátok. Tudom nagyon rövid lett, amit sajnálok :( , de remélem tetszik :/ . Ha van időtök kérlek szépen titeket írjátok le a véleményeteket! Nagyon nagyon sokat jelentene. <3 
<3 Mindenkinek további csodálatos napot kívánok! <3