There's no one like YOU |HUN|

🌵13. Fejezet🌵

-Ugye tudod, hogy nem egyedül fogok főzni?-húzta el anya a függönyt és napfény csak úgy vakított még csukott szemen át is. A párnát a fejemre tettem és megfordultam.

-Csak még öt perc!

-Persze, meg még öt, ugye? Na, gyere! Te hívtad meg őket! És az a gavallér fiú segít neked. Őt se várasd meg! Van köztetek valami? Nagyon helyes!

-Mivan??! -pattantam ki az ágyból.-Milyen gavallér? Hero itt van? Te jó ég én meg még itt fekszek pizsamában kócosan! Istenem, Istenem, Isteneeem!!!

Miután felöltöztem, megmosakodtam és fogat mostam lerohantam, kis híján felesve egy lépcsőfokba.

-Jó reggelt!Hogy hogy itt vagy?-estem be az ajtón.

-Gondoltam segíthetek főzni estére. Na, elkezdhetjük?-bólintottam és előkészítettük a hozzávalókat. Amíg én a hússal, ő a zöldségek pucolásával bíbelődött. Fehér pólóba jött ami nem volt annyira ideillő. De egy szót sem szóltam.

Lara nem sokkal később a főzés kezdete után ébredt fel, aki elsősorban csak reggelizni jött le. Azonnal kinyíltak a csipái amikor meglátta a segítőmet szerencsétlenkedni a sárgarépával.

A gabonapehely eltávolítása után ő is beállt segédkezni. A mogyorós palacsinta krém elkészítése csakis rá várt. Mármint nem felfalni, hanem elkészíteni. De a fele mindig eltűnt a palacsinta megkenése előtt a feneketlen gyomrában.

-Amúgy nem úgy volt, hogy ti nem esztek húst?-vetette fel kérdést Hero.

-De, de ti esztek.

-Kéész!-kiáltotta Lara. Ujjamat rögtön belemártottam a krémbe és már majdnem meg is kóstoltam, persze ha a falánk Hero le nem nyalja hamarabb az ujjamról. Felháborodottan ránéztem és villámokat szórtam a szememmel. Az olajos-fűszeres kezemmel végighúztam pólóján a kezét, hogy érezze mit tett.

-A felsőm! Most mehetek átcserélni!-röhögött.

-Én akartam elsőnek megkóstolni! Amúgy is az egyik pólód nálam van. Mindjárt lehozom.- az éjjeliszekrényről levettem és egy mélyet szippantottam bele, amit meglátott.-Csak megszagoltam, hogy nincs-e rajta női parfüm.-hazudtam. Csak még egy utolsó búcsút vettem az illattól és a hasa pillanatnyi látványától. A rövid ujjút felvette és a szobából való kilépés előtt a kezem után kapott. Fejemet felé fordítottam, ő megfogta egyik kezével a derekamat. A másikkal a fülem mögé simította a hajamat.

-Van egy meglepetésem.-suttogta. A hideg megint kirázott a lehelletétől. Gyorsan megfordultam és szemeink összeakadtak. Mindketten lenéztünk a másik szájára és azt vártuk egymástól, hogy valaki lépjen. Ajkaink épphogy összeértek. De éreztem. Éreztem forró leheletét a számon, a puha ajkait ami után akartam kapni de elhúzódott tőlem.

Büdös a szám vagy mivan? háborodtam fel.

-Jobb tervem van az első csókunkhoz. Tökéletes helyet akarok az elsőhöz. Nehéz tartózkodni tőlem, ugye?-kérdezte szarkasztikusan.

-Ugye most csak viccelsz? Életem végéig kibírom nélküled!

-Tényleg?-hajolt a fülemhez. Direkt ki akar készíteni.-Nekem nélküled nem fog menni.-a szavakat kiejtve lefagytam. Ez számomra nagyobb szó volt, mint a 'szeretlek'. Senki nem mondott még ehhez hasonlót nekem. Bár nem is vártam el senkitől. Még most se érzem magam érettnek egy párkapcsolathoz. Eddig csak álmodoztam róla. Arról aki teljes szívéből szeret. Aki úgy néz rám...úgy néz rám, mint most Hero. Pupillája kitágulva, figyelte mozgásom. Szájára egy apró mosolyt húzott, ami arra késztetett, hogy én is tegyem azt.- Soha nem tudtam, hogy a szeretetet meddig lehet növelni. Azt se tudtam, hogy mekkora fájdalmat tud okozni az általad szeretett ember fájdalma. Hogy mennyire, de mennyire tud fájni, ha nem vagy a közelembe. Nem szeretem Kellyt. Borzalmas dolog, de ő csak egy eszköz volt, ahhoz, hogy a közeledbe kerüljek. Igazából az elején azt se tudtam mit akarok. De mikor megcsókoltad Reece-t tudtam, hogy féltékeny vagyok. Bevertem volna neki legszívesebben. Látva, hogy élvezed akkor pedig el is sírtam volna magam. A szívem összeszorult. Azt hittem, hogy nem érzel irántam semmit. A medencés bulin viszont éreztem azt a szikrát amit emlegetnek. Mivel akkor nem sikerült megcsókolni téged már akkor elterveztem, hogy hol foglak. És abból nem engedek!