There's no one like YOU |HUN|

🌵14. Fejezet🌵

HERO SZEMSZÖGE

Karjaim közül kiszabadult és szemembe se nézve elindult. Megvártam még lefordult az egyik utcába és visszamentem. A hideg eső átáztatta ruhámat és kezdtem fázni.

A házba belépve Danielle hozott nekem egy meleg takarót és a zakómat elvitte száradni. A karomat elkezdte dörzsölni, próbálva felmelegíteni. Vörös szemeimen észrevette, hogy sírtam, átölelt és azt mondta minden rendben lesz. Kelly is oda akart jönni hozzám, de elküldtem. Nem akartam mindenki előtt veszekedni vele, hogy milyen egy mocskos és erkölcstelen pénzfaló k*rva. May még mindig azt hiszi, hogy Kelly-t szeretem, pedig megmondtam neki, hogy csak egy eszköz volt. Nem kellett volna Kelly-t is belekevernem. Minden az én hibám. Olyan tapasztalatlan vagyok. Nem tudom pontosan hogyan is közelítsek May felé. Sokat hirtelen robban, máskor közeledik. És még sokat ő se tudja, hogy mit lépjen.

Lara hozott nekem két palacsintát, mivel ők már végeztek a vacsorával. A desszert nagyon finom volt. A tejszínhabból készült smile egy apró mosolyt csalt az arcomra és átöleltem Larát, aki felsikított a nedves ruhámtól. Kelly meg akart csókolni, de én ráordítottam, hogy hagyjon. Homlokát összeráncolta és már csak azt vettem észre, hogy kilép az ajtón. Mindenki vett egy mély lélegzetet és hálát adott Istennek, hogy elment. A társalgás viszont róla folytatódott. Mivel én nem akartam még hallani se róla Larával leültünk Tv-t nézni.

Megköszöntük a vacsorát és a szüleim hazamentek nélkülem. Én megkérdeztem Danielle-t, hogy May-t megvárhatom-e a szobájába, mire bólintott.

Mindenki aludt már amikor meghallottam az ajtó nyílását. Rögtön felàlltam és vártam, hogy megjelenjen a szemem előtt.

-Ugye nem baj, hogy...-mondatomat nem tudtam befejezni. Szótlanul odajött hozzám és átölelt. Hideg teste és ruházata csupasz melkasomat nem valami kellemesen érte, de legalább biztonságban tudhattam.-Hiszen te reszketsz!-lehajoltam hozzá, hogy szemtől-szembe legyek vele, de ő lefelé nézett. Ajkai viszont lilák voltak.-Át kell öltöznöd!-ingét elkezdtem kigombolni amit szerencsére hagyott. Egyik szekrényét kinyitottam. Egy pulóvert és melegítő nadrágot vettem elő neki. Letettem az ágyra őket és elfordultam. Övét hallottam a padlón koppanni. -Megfordulhatok?- kérdeztem, mire átölelt hátulról. Nem tudtam mit tegyek ezért megfordultam és feje búbjára nyomtam egy puszit és én is átkaroltam.

Már körülbelül 8 perce ott álltunk egymás karjaiba zuhanva, mire lassan combjára tettem kezemet és megemeltem. Haja nagyrésze szeme előtt volt, amit hátradobott és rám nézett. A vállamba és tarkómba kapaszkodott biztonságérzetet nyújtva ezzel magának. Lassan közelebb lépkedtem az ágyhoz és lefektettem. Ekkor lábával átkarolt és végignézett testemen. Nehéz volt ellenállni a csóknak. Kezét arcomra tette és hüvelykujjával megsimogatott.

Egyik lábát áttette rajtam és szorosan odabújt hozzám amikor lefeküdtem mellé. Számat homlokának nyomtam és elaludtunk.

Tudtam, hogy visszajön és megbocsát nekem. De az a kis félelem is ott bujkált bennem, hogy talán mégsem. Nem akarom elveszíteni. A többiek ezt látják rajta kívül. Nekem nem az kell, hogy mindenki lássa, nekem az kell hogy ő tudja és bízzon bennem. Sokan azt mondják, hogy még sok lány van a Földön és nem ő az utolsó, a varázs elmúlik, satöbbi. Mi van akkor, ha mégis őt szeretném utolsónak? Ha valaki most tudná, hogy ezen gondolkodok fetrengene a földön a röhögéstől és azt mondaná, hogy még mindig nagyon éretlen vagyok. Igaz még meg se csókoltam, de a kémia az így is megvan. Régóta húzom ezt a csókot is és reménykedek benne, hogy megérte. Azon csodálkozok, hogy ennyi veszekedés után is akar még. Neki nem a pénz és a hírnév miatt kellek. Neki az a személy kell, aki ezek mögött tartózkodik. Az igazi énem.

Reggel hamarabb felkeltem, mint May. Feje vállamon pihent. Szuszogását hallani lehetett. Olyan aranyos volt. Az ágyból lassan kibújtam és lementem a konyhába összedobni valamit. Danielle az asztalnál ülve itta az ébresztő kávéját. Arcán látszott, hogy nem volt valami jó az éjszakája. Keveset aludhatott.

-Jó reggelt!-mosolyogtam May anyukájára.

-Neked is! Láttam megvártad tegnap este May-t. Köszönöm! Hálás vagyok érte!-lassan felállt a székből, odajött és átölelt.-Éjjel nem bírtam magammal, így bekukkantottam hozzátok és lefotóztalak benneteket. Annyira édesen aludtatok.-telefonját elővette és elkezdett rajta matatni, míg a képet meg nem találta. A kijelzőt felém tartotta és szívem meglágyult. May arca nyugalmat sugárzott. Az enyém szintúgy.-Összeilletek.-mosolygott.-Látni, hogy szeretitek egymást, de Kelly...

-Őt valahogy megoldom.-hallani se akartam róla.- Van gofrisütőtök? Szeretnék egy kis reggelit csinálni May-nek.

-Mindjárt hozom. A hűtőben és a felső szekrényben megtalálod a hozzávalókat.

May még azelőtt felébredt, mielőtt a gofri nyers tésztája kész lett volna.

A reggelit befejezve hazarohantam átöltözni, majd a házuk előtt találkoztunk. May még semmit sem sejtett. Az első megállónk egy kávézó volt, ahol a sminkesemmel találkoztunk. Margaret már bent ült, amint észrevett fülig érő szájjal felállt és odasétált hozzánk.

-Jaj, édes fiam olyan rég találkoztunk!-karolt át, de azonnal elengedett mikor meglátta May-t.-Biztos te vagy May! Örülök drágám, hogy láthatlak téged! Annyit hallottam már rólad!

Miután leültünk és rendeltünk magunknak valami italt, főként én voltam a téma középpontjában, meg Margaret és Roger szerelmi élete.

Elbúcsúzva drága családtagomtól egy erdő felé vettük az irányt, aminek szélén leparkoltunk.

-Miért jöttünk ide?-nyitottam ki May-nek az ajtót és segítettem neki kiszállni.

-Titok.-lépett ki elém, pár centit hagyva közöttünk. Felnézett rám és egymásra mosolyogtunk.

-Naa mond el! Nagyon érdekel. Megesz a kíváncsiság!

-Az egyedüli aki meg fog ma enni az én vagyok!-röhögött rajtam egy nagyot, megfogtam a kezét és elindultuk be az erdőbe. Furdalta, hogy hova megyünk. Már az adott hely közelében voltunk, amikor megszólalt:

-El akarsz itt a közelben ásni? Nem hoztál magaddal semmit, csak kulcsokat. Kezdek félni tőled.

-Dehogy akarlak elásni, bolond!

-Akkor hova megyünk?

-Hamarosan megtudod.

Sziasztooooook!!! Mizujság van veletek? Várjátok az iskolát? Le merném fogadni, hogy ezt a kérdést ahogy elolvastad megfognál egy téglát és hozzám vágnád, de tudjátok ez a kérdés mindenkiben felmerül ebben a hónapban...

 Szerintetek Hero hol akarja, majd megcsókolni May-t? Mit keresnek egyáltalán az erdőbe?Ha tetszet nektek ez a fejezet dobjatok egy vote-ot vagy írjátok le a véleményeteket. Köszönöööm!!! <3 <3Szép napot mindenkinek! <3