There's no one like YOU |HUN|

🌵15. Fejezet🌵

May szemszöge

Hero megállított az ösvény közepén és egy élénk piros kendővel bekötötte a szemem. Kezemet megfogta és lassan irányított még kb. 15 percen át. Miután megállított szembefordított magával és levette a kendőt. Egy széles mosolyt elvétve megfordított és egy zöld kerek ajtó tárult elém, ami hasonlított a hobbitok házának bejáratára a Gyűrűk Urából. Kérdően felpillantottam rá, kinyitotta az ajtót és betessékelt.
Az ajtón belépve párás levegő csapta meg orrom és pár fok lépcső tárult elém a gyenge fényviszonban. Hero bekapcsolta telefonján az elemlámpa funkciót és mindent sokkal jobban lehetett látni. Az út lefelé vezetett amit követtem is, de fogva Hero csuklóját. A lejárat alját gyertyák játszadozó fénye világította meg.
-Te egy barlangfürdőbe hoztál?-számat tátva mosolyogtam rá a meglepettségtől. A barlang szépségét és természetességét meghagyták. Pár csepkőhöz hasonló oszlop is tornyosodott különböző formákban a plafon felé ami nagyon magasan volt, de boltívben tündökölt a medence felett. A félgömb belsejét sötétkék alapon sárga csillagok tették tündöklővé.
A gyertyák különböző helyen lógtak vagy éppen álltak és fényük a víz mozgását tükrözte a hely minden pontján.
-Ez még a tiéd.-karolt át hátulról és elém nyújtott egy fehér dobozt ami piros szalaggal volt megkötve és egy masni volt a tetején.
-Mi van benne?
-Nézd meg!-levettem a doboz tetejét és egy fehér piros rózsákkal díszített, “meghívó” feliratú lap volt benne.

Kedves Hero,

Meghívom Önt és Partnerét az egy hét múlva rendezendő Night Sky vacsorára, ahol a számomra legkülönlegesebb és legegyedibb modellekkel találkozhat. Ennek a csapatnak Ön is a része, ezért hálás lennék jelenlétének.
A címet az e-mailben kapott “Részt veszek rajta” gombra kattintva tudhatja meg. 

Nick Andrews
rendezvényszervező

-Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem?-kérdezte lágy hanggal.
-Fogalmam sincs arról, hogy hogyan kell ott viselkedni. És ruhám sincs ilyen alkalomra.-bujdosott a pánik hangomban.
-Csak add önmagad! Mindenkit le fogsz nyűgözni! Margaret pedig intézett neked egy nagyon jó varrónőt.
-Hero nekem nincs pénzem varrónőre!
-Nem is kell, hogy legyen.
-Ugye tudod, hogy ebbe nem megyek bele?
-Kérlek, May! Ha nem mész bele akkor...van valami fontos dolog a zsebedbe vagy valahol nálad?
-Nincs. Miért?-kuncogott egyet és a hónomnál fogva felemelt a medence felé.-Engedj el kérlek! Elmegyek veled csak engedj el!
-Oké!-amint elhagyták a száját szavai elengedett. Csak egy baj volt. A medence felett engedett el és így ott is kötöttem ki. Éreztem ahogy a ruhám hozzám tapad és nehezebb leszek tőle.
-Menj a tudod hova!-röhögtem el magam egy kicsit mérgesen. Ő röhögve hámozta le magáról az anyagokat amíg én a szememet dörzsöltem. A 20cm-es vágás még mindig ott volt a hasán csak halványabban.-Elmondod végre mit csináltál a hasaddal?
Miközben egyre beljebb lépkedett a medencébe vett egy mély levegőt és nekikezdett.-Visszamentem a volt főnöködhöz megmondani neki, hogy hagyjon békén téged örökre. Ez neki nem tetszett és egy késsel nekem jött.
-Jézusom! Hogy voltál képes még visszamenni ahhoz az őrülthöz?! Ugye más bajod nem lett?!-úsztam oda hozzá megvizsgálni őt úgy ahogy már rég meg kellett volna, de a féltékenység mindig a saját érdekeim felé terelt.
-Semmi bajom.-fogta meg derekamat.-Feküdj fel a víz tetejére. Megtartalak!-mondta és tettem amit kért egy kérdő tekintetet követően. Fejemet lassan a vízbe engedtem. Ezt követte a hátam, majd a lábam ami lassan emelkedett fel a felszínre. Hero kezét éreztem a hátam és a combom alatt. Szemeimet lecsuktam és csak a víz mozgását hallgattam. Minden olyan nyugtató volt. Pár másodpercig csak lebegtem, minden gondolatomat elhagyva. Mindent elzárva magamtól. Kivéve egy személyt. Az az egy személy tartott. Kezeiből mintha nyugalom áradt volna, amit átsugárzott nekem.
-Milyen volt?-kérdezte mikor felemelkedtem a vízből.
-Csendes. Mire volt ez jó?
-Csak tudni akartam bízol-e bennem.
-Miért nem kérdezted meg?
-Soha nem elég neked egy válasz? Egyszerűen csak nézni akartalak. Annyi problémánk volt az elmúlt időszakban és egy kicsit meg akartalak tőlük szabadítani.
-Amikor melletted vagyok nem is gondolok rájuk.- a kijelentésemben csak egy apró hazugság volt. Az összes problémámtól megszabadulok mellette egyet kivéve. Kelly. Kelly mindig a gondolataimban bujkál. Folyton csak elképzelem azt amit vele csinálhatott. Rá is ilyen igéző szemekkel nézett? Mosolya őszinte volt felé? Hányszor csókolta meg? Lefeküdt már vele? Ha igen élvezte?
A gondolataimat elhessegettem egy fejrázással és amint ellöktem magam tőle lefröcsköltem.
-Ezt most miért kaptam?
-Mert beledobtál a vízbe! Ruhástól!-a röhögés miatt nem vettem észre, hogy ő a víz alatt megközelített. A szememet kinyitva vele szembe találtam magam arcától pár centire. Komolyan nézett amitől szívem felhevült és majdnem kiugrott a helyéről. Lábammal átkulcsoltam és vállánál megfogtam. Egyik kezemet tarkóján egészen a feje  búbjáig végigfuttattam és belemarkoltam hajába. Szemét le se véve rólam odasétált velem a medence széléhez, aminek gyengéden nekinyomott. Éhezve figyeltük egymást a lépéséig. Száját az enyémnek tapasztotta, amit én rögtön ki is nyitottam többet akarva tőle. Ajkai és teste egyre melegebb lett, az enyémmel együtt. Nyelvünk hevesen játszott egymással. Csókja édes volt, mint a méz és kívánatos. Csak többet és többet akartam belőle. Minden egyes porcikáját akartam.
A fenekemet megmarkolta és ezt egy halk nyögés követte.
-Hero!-nyögtem mire a pólómat megfogta és egy magabiztos mozdulattal lehúzta rólam.
Ajkaink csak pár másodpercre váltak el egymástól, de mint a mágnes újra összetapadtak.
Erre, erre az érzésre vártam már nagyon rég. Eddig a pillanatig nem örültem neki, hogy húzta a csókot, de most már tudom, hogy baromi nehéz lenne kibírni nélküle. Eddig is az volt, nem arról van szó, de mivel belekezdtünk nehéz lesz abba hagyni. Ez olyan mint a gyerekeknek a cukor vagy nagyobbaknak a drog, pia és a cigi. Ha egyszer valaki kipróbálja nem nagyon lehet abbahagyni. Számomra most ő lett a drog amit soha de soha nem akarok elveszíteni.
Ajkaink szétváltak, homlokát az enyémnek nyomta. Tekintetét melleimről a szememre irányította. Légvétele közben elmosolyodott.
-Mondhatok valamit?
-Miért ne mondhatnál?-nevettem fel.
-Ezt már réges régen el kellett volna mondanom. Szeretlek. Nagyon nagyon szeretlek és fáj, hogyha nem vagy mellettem. Fáj, hogyha látom, hogy van valami baj. Fáj hogy ha fájdalmat okozok neked, mert nem akarom, hogy bántson valami. A mosolyod mindig felmelegít és a szívem helyéről legszívesebben kiugrana és táncot járna énekelve. Minden pillanatban eddig arra vágytam, hogy érezzem ajkaid az enyémen és ez továbbra is így van. Veled minden perc egy ajándék. Tudom, hogy ez nagyon nyálas meg ezt másnak is mondták, meg nem egyedi, de ez az igazság. Szeretlek.
-Nem vagy nyálas. És amúgy is. Én így is úgy is szeretlek és szeretni is foglak.-nyomtam egy hosszú csókot a szájára.